Megérkezett a Béta generáció? Miért akarjuk megrajzolni egy elképzelt generáció portréját

Alig léptük át az új év küszöbét, máris a jövőbe tekintünk és találgatni kezdünk: milyen lehet egy újonnan érkező nemzedék? A 2025-től megszülető gyermekeket egyesek már Béta generációként emlegetik, és bár még csak az első tagjaik érkeznek a világra, sokan már most jóslatokba bocsátkoznak a jövőjüket illetően. Vajon milyen technológiai környezetben nőnek fel? Hogyan alakíthatják majd a társadalmat, a munkát és a kultúrát? Milyen lehet az első, teljesen a mesterséges intelligencia korában felnővő generáció? Nagy kérdések ezek – különösen azok számára, akik egyelőre még csak álmosan pislognak édesanyjuk karjában.

Lehetséges jövőkép vagy sci-fi?

A jövő generációjának kilátásai sokakat foglalkoztatnak, ezért sem véletlen, hogy egyre több kutatás próbál választ adni a felmerülő kérdésekre. A Prudential vállalat által végzett felmérés 2008 amerikai résztvevő bevonásával vizsgálta, hogyan képzelik el az emberek a Béták jövőjét.

·       A válaszadók 86%-a úgy véli, hogy a Béta generáció olyan munkakörökben fog dolgozni, amelyek ma még nem is léteznek.

·       68% szerint a Béta generáció tagjai több háziállattal fognak élni, mint gyermekkel, és a hagyományos nukleáris családmodell kevésbé lesz elterjedt.

·       60% szerint megszűnik a készpénzhasználat.

·       A válaszadók fele optimista a tekintetben, hogy a Béta generáció idején megtalálják a rák ellenszerét, ami hozzájárulhat a hosszabb élettartamhoz. Akárcsak az AI térhódítása, ami 59% szerint képes lesz előre jelezni és megelőzni az egészségügyi problémákat, még a tünetek megjelenése előtt. Sőt, 71% azt jósolja, hogy a Béták már a DNS-ük alapján fognak személyre szabott egyészségügyi ellátáshoz jutni.

·       De olyan előrejelzések is elhangzottak, amelyek arra mutatnak, hogy a jövőben minden bizonytalanabbá válik (nem lesz nyugdíj, gyengül a szociális háló és kevesebb munkahely lesz), éppen ezért a gyerekeket már kiskoruktól kezdve nagyobb önállóságra kell nevelni.

Hogy ennek mennyi a valóságalapja, arról Dr. Guld Ádám kommunikáció- és médiakutatót kérdeztük.

„A generációk meghatározása alapvetően retrospektív módon működhet, amikor már felnőtt egy generáció, csak akkor lehet nagymintás társadalomtudományos kutatásokat elvégezni, amelyeknek az eredménye alapján később kirajzolódhat egy kép egy nemzedékről.” – kezdi Ádám. „Ma a médiakultúrában nagyjából 3-4 évente olyan megatrendek vonulnak le, amelyek korábban fél évszázadonként egyszer történtek.” Tehát olyan gyors változásoknak vagyunk szemtanúi és annyira képlékeny a világ körülöttünk, hogy arról beszélni, hogy mi lesz 18 év múlva, amikorra felnő ez a generáció, már-már reménytelen vállalkozásnak tűnik a szakértő szerint.

A médiakutató hangsúlyozza, hogy jelen pillanatban is még csak a Z generációt ismerjük, társadalomtudományi szempontból még az Alfákról (akiknek jelentős része még 5-10 év közötti kisgyermek) sem tudunk biztos, tudományos igényű állításokat tenni. Ráadásul ma az instant szakértők korát éljük, amikor sok mindenkinek üzleti érdeke is fűződik ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket fogalmazzon meg egy-egy generációról. Ugyanakkor nagyon nagy a félreértés ezen a területen is:

Ádám szerint az egyetlen feltételezés, aminek némi valóságalapja lehet az, hogy valóban a Béta generáció az első, akik majd a mesterséges intelligencia világában nőnek fel. „De még így is beláthatatlan az, hogy néhány éven belül milyen jelenségeket fogunk látni.” – teszi hozzá.

Hamis biztonságérzet

Akkor mégis miért akarjuk ennyire megjósolni az elképzelhetetlent? Miért ragaszkodunk olyan teóriákhoz, amelyeknek még szinte semmilyen valóságalapjuk nincsen? Pszichológiai szempontból az embereknek biztonság- és kontrollérzetet nyújt az, ha valamiféle forgatókönyvre fel tudnak készülni, ezért megragadnak minden lehetőséget arra, hogy válaszokat találjanak. Mi több, szeretjük, azt érezni, hogy egy csoport tagjai vagyunk. Ha egy bizonyos generációhoz tartozónak valljuk magunkat − akik feltételesen hasonló tulajdonságokban és tapasztalatokban osztoznak − akkor ez kibúvót adhat és megmagyarázhatja a saját egyéni problémáinkat is.

Ez azonban azzal a veszéllyel jár, amit a szakértő is ismertet: „Kifejezetten veszélyes ez, mert olyan volumenben indul meg a címkézés, az embereknek mindenféle kategóriákba sorolása, és azt alapigazságokként történő hirdetése, ami már kontraproduktív. Hiszen kiforratlan generációkról, gyerekekről beszélünk, akikre már nyomnánk rá a bélyegeket, mielőtt még látnánk azt, hogy valójában majd hova fejlődnek.”

Hallgassunk a fiatalokra

A jövőt nem tudjuk megjósolni, de egy dolgot biztosan tudunk: a fiatalok sokszor jobban értik, mi vesz minket körbe, pláne, ha a digitalizációról van szó. Érdemes figyelni rájuk, meghallgatni őket, hogy aztán a fiatalok és idősebbek közös erővel építsék a jövőt. Ha valóban igaz, hogy a Béta generáció első tagjai már megszülettek, nekünk az a feladatunk, hogy nyitottsággal álljunk hozzájuk és támogassuk őket a fejlődésben. Ne aggassunk rájuk elhamarkodottan címkéket, hagyjuk őket, hogy a saját tempójukban bontakozhassanak ki. Amikor pedig felnőttek, akkor majd elmondják ők: milyen is az a Béta generáció.