Boldog család
A traumáról egyre többet hallunk és olvasunk. Sokan talán azt is gondolják, hogy túlságosan sokat beszélünk róla, és már az is traumatikus esemény, ha valaki lekési a buszt. Valóban van egy “túlhasználása” ennek a kifejezésnek, de a nagyobb probléma talán az, hogy nem mindig tudjuk pontosan, hogy a traumával kapcsolatos szavak és kifejezések mit jelentenek. A trauma kifejezésre sem találunk egységes, egyetlen definíciót, de azért a legtöbb definíció ugyanazt a jelenséget írja körül.
Leegyszerűsítve azt szoktuk mondani, hogy a trauma nem az, ami történik velünk, hanem az, ami történik bennünk az átéltek hatására, és az is igaz, hogy a trauma a legtöbbször egy normális reakció, egy nem normális eseményre. Ami egy ember számára traumatikus, az nem biztos, hogy másnak is az. A trauma nem magában az eseményben, hanem az egyén belső megélésében és idegrendszeri reakciójában rejlik. Ugyanaz az esemény így két embernél teljesen eltérő hatást válthat ki.
Egy haza publikációban pedig Bóna Adrienn, a Pécsi Tudományegyetem Fejlődés és Klinikai Pszichológia Tanszékének kutatója pedig az alábbiakat A trauma egy a múltban megélt, megrázó esemény, amely túlmutat a mindennapok tapasztalatain, fenyegeti az egyén testi-lelki egyensúlyát, integritását.
A trauma sok esetben kapcsolatokon keresztül alakul ki – például bántalmazás, elhanyagolás, árulás vagy érzelmi elutasítás formájában –, ezért a gyógyulás is leginkább kapcsolatokon keresztül valósulhat meg. A biztonságos, kiszámítható emberi kapcsolatok segítenek újraépíteni a bizalmat, az önértékelést és a biztonságérzetet, amelyeket a trauma megingatott. Ez a gyógyító hatás megjelenhet a mindennapi, hétköznapi baráti kapcsolatokban, ahol meghallgatás és elfogadás történik, ugyanakkor a szakmai segítő kapcsolatokban – például terápiás vagy támogató folyamatokban – is, ahol tudatosan és keretek között történik a feldolgozás. Így a kapcsolódás válik a gyógyulás egyik legfontosabb eszközévé.
A traumatudatos szó azt jelenti, hogy egy személy tisztában van azzal, hogy mit jelent a trauma, hogy milyen hatása lehet pl. egy gyerekre, hogy a trauma hatással lehet a viselkedésükre, érzéseikre és a világra való reagálásukra. A traumatudatosság nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki szakértő a trauma kezelésében, de segít abban, hogy a környezet támogatóbb és érzékenyebb legyen azokkal szemben, akik traumán estek át. Egy traumatudatos pedagógus pl. tudja, hogy egy családon belül érzelmileg bántalmazott gyerek extrém viselkedése nem rosszaság, vagy neveletlenség, hanem egy természetes következménye annak, ahogyan otthon bánnak vele.
A traumaérzékeny megközelítés arra vonatkozik, hogy egy személy, intézmény vagy közösség képes és kész érzékenyen reagálni a traumára. A traumaérzékenység az emberekre gyakorolt hatásokat figyelembe veszi, és arra összpontosít, hogy biztosítsa a biztonságos és támogató környezetet a traumát átélt egyének számára. Ez magában foglalja például a bizalomépítést, az erőszakmentességet és az érzékenységet a sérülékenységek iránt, amelyek gyakran előfordulnak traumát szenvedett személyeknél.
A traumareszponzív kifejezés olyan megközelítést jelöl, amely közvetlenül a traumát szenvedett személyek szükségleteire reagál. Ez azt jelenti, hogy nemcsak felismerik a trauma hatásait, hanem aktívan olyan stratégiákat és intézkedéseket alkalmaznak, amelyek a traumát átélt egyének gyógyulását, támogatását segítik elő. A traumareszponzív környezetben a sérült személyek szükségleteit és érzékenységeit figyelembe veszik, például olyan programok vagy terápiák révén, amelyek segítenek a gyógyulásban és a feldolgozásban.
A traumainformált megközelítés a trauma hatásainak és kezelésének alapvető ismeretét jelenti, és olyan szemléletet képvisel, amely a trauma kezelésére összpontosít az egyéni és társadalmi szinten. Egy traumainformált környezet felismeri a trauma hatásait, és azokat a rendszereken, szolgáltatásokon és támogatási struktúrákon keresztül kezeli, hogy biztosítsák a traumát átélt emberek számára a lehető legjobb ellátást és segítő közeg biztosítását. A traumainformált szemlélet az emberi jogok és a tiszteletteljes bánásmód alapján működik, és figyelembe veszi a pszichológiai, érzelmi és fizikai hatásokat is.
A traumatudatos szemlélet így nevesítve nem szerepel az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében, ugyanakkor több alapvető gyerekjog együttes értelmezése egyértelműen megalapozza annak alkalmazását.
Az egyezmény előírja, hogy minden, gyermeket érintő döntés során a gyerek legfőbb érdekét kell szem előtt tartani (3. cikk). A traumatudatos szemlélet abból indul ki, hogy a trauma súlyosan befolyásolja a gyerek jóllétét, fejlődését és döntési képességeit, ezért a trauma felismerése és kezelése elengedhetetlen a gyerek legfőbb érdekének érvényesítéséhez. A gyerek véleményének meghallgatásához való jog (12. cikk) szintén feltételezi egy biztonságos, támogató, nem retraumatizáló környezet biztosítását.
Az egyezmény kötelezi az államokat arra, hogy megvédjék a gyerekeket minden fizikai vagy lelki erőszaktól, elhanyagolástól és bántalmazástól. Mivel ezek az ártalmak gyakran traumát okoznak, a traumatudatos szemlélet az egyik legfontosabb módja annak, hogy az államok ne csak megelőzzék, hanem kezeljék is az elszenvedett sérelmek hatásait.
Az egyezmény tehát kötelezi az államokat a gyerekek erőszaktól és bántalmazástól való védelmére (19. cikk), valamint garantálja a testi és lelki egészséghez való jogot (24. cikk). Különösen közvetlen jogi alapot teremt a traumatudatos megközelítés számára a bántalmazást elszenvedett gyerekek felépüléséhez és társadalmi reintegrációjához való jog (39. cikk).
E rendelkezések együtt azt erősítik meg, hogy a traumatudatos szemlélet nem pusztán választható szakmai irány, hanem az egyezményben foglalt gyerekjogok gyakorlati érvényesítésének egyik kulcsa.
28 cikk
Gyerekjogi szakértői csapat

A Gyermekjogi Központhoz az elmúlt években több mint 1500 esetben fordultak tanácsért gyermekjogi ügyben. A Központban jogászok, ügyvédek, pszichológusok, mediátorok, coachok, mind együtt, csapatban dolgoznak a gyerekek érdekeinek érvényesüléséért.
Hasznos volt?