Mikor jön el az ideje? – Kamaszkori szerelem és az első ottalvás
cikk
Boldog család
Mikor jön el az ideje? – Kamaszkori szerelem és az első ottalvás
Kevés mondat képes akkora csendet teremteni egy családi vacsorán, mint ez: „Anya, apa… ottaludhatok a barátomnál/barátnőmnél?" Sok szülő ilyenkor automatikusan azon kezd gondolkozni: Vajon nem túl korai? Mit fognak szólni mások? És egyáltalán, mit jelent ez a kapcsolatuk szempontjából? A szakemberek szerint rossz helyen keressük a választ. Az első ottalvás ugyanis nem egy születésnaphoz kötött mérföldkő, hanem egy hosszabb folyamat része, amelyben ugyanannyira számít a kamasz érettsége, a családi kommunikáció és a kölcsönös bizalom, mint maga a párkapcsolat.
A popkultúra ritkán segít eligazodni akár nekünk, akár a gyerekeinek. A Csillagainkban a hiba gyengéd természetességgel mutatja be a kamaszkori szerelmet, az Euphoria pedig ennek szinte az ellenkezőjét, egy olyan világot sejtet, ahol a felnőttek sokszor csak statiszták a fiatalok életében. A legtöbb család valójában egyik történetre sem hasonlít. Sokkal hétköznapibb dilemmákkal küzdünk. Mikor engedjünk, mikor mondjunk nemet, és hogyan lehet úgy határokat szabni, hogy közben a bizalom se sérüljön?
Nincs olyan életkor, amikor "már szabad"
Sokan remélik, hogy létezik egy íratlan szabály: 15 évesen még korai, 17 évesen már belefér. A Stáhly Kata pszichológus mást gondol erről.
„Nincs olyan életkor, amelynél kijelenthető lenne, hogy most már biztosan eljött az ideje az ottalvásnak. Ahogy arra sincs általános szabály, mikor kapjon először telefont egy gyerek, vagy mikor kell vele először a szexualitásról beszélgetni.”
Minden család más, ahogy minden kamasz is. Van, aki tizenhat évesen is nehezen hoz önálló döntéseket, más pedig ennél fiatalabban is felelősségteljesen kezeli a kapcsolatait. Az életkor ezért legfeljebb egy adat, nem maga a döntési szempont. Sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen kapcsolatban él a fiatal. Egy néhány hetes fellángolás egészen más helyzetet jelent, mint egy hosszabb, stabil kapcsolat. „Ha a kapcsolat régóta tart, a szülőnek már kialakulhatott saját benyomása a másik fiatalról és a családjáról. Ez biztonságérzetet adhat, de az ellenkezője is előfordulhat, ha rossz tapasztalatai vannak” – mondja a szakember. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kapcsolat hossza önmagában garancia lenne bármire. Inkább arról szól, hogy a szülő több információ birtokában hozhat döntést.
Nem a másik család az első kérdés
Amikor szóba kerül az ottalvás, sok szülő azonnal a másik családra koncentrál. Kik a szülők? Milyenek náluk a szabályok? Ismerjük őket egyáltalán? Ezek fontos kérdések, de van egy még fontosabb. Mennyire ismerjük a saját gyerekünket? Kamaszkorra egy szülő már rengeteget tud arról, hogyan működik a gyereke. Hogyan reagál konfliktushelyzetben. Képes-e nemet mondani. Megbízik-e a saját megérzéseiben. Tud-e segítséget kérni, ha bajba kerül, a pszichológus szerint ezek sokkal fontosabb kérdések, mint az életkor.
Az intimitásról nem tizenhat évesen kell beszélni a gyerekkel először
Amikor az első ottalvásról beszélünk, könnyű azt gondolni, hogy ez kizárólag a serdülőkor kérdése. Valójában azonban az intimitásról alkotott kép sokkal korábban kezd kialakulni. A fejlődéslélektani kutatások szerint a gyerekek már kisgyermekkorban megtanulják, mennyire számítanak a saját határaik. Bekopognak-e a szobájukba, mielőtt bemennek? Eldönthetik-e, hogy puszit adnak-e egy rokonnak? Meghallgatják-e őket, amikor valamire nemet mondanak? Az ilyen hétköznapi helyzetekből épül fel az a belső érzés, hogy a saját testük és határaik felett joguk van rendelkezni. Az ottalvás körüli kérdéskör tehát ott dől el, hogy a családban milyen minták alakultak ki az évek során a bizalomról, az önrendelkezésről és a kölcsönös tiszteletről.
Nem szabályokra, hanem biztonságra van szükség
A legtöbb szülő ilyenkor listát kezd írni fejben.
Mikorra kell hazaérni? Mit szabad és mit nem? Hol lesz a telefon? Ki viszi haza? „A legfontosabb üzenet ilyen esetben nem az, hogy mit szabad és mit nem, hanem az, hogy bármikor számíthat a szülőre.
Ha baj történik, az első reakció nem a leszidás, hanem a segítség lesz. A történtek megbeszélésére ráérünk később.” Ez az úgynevezett biztonságos kötődés egyik alapja is, amelyet számos fejlődéslélektani kutatás összefüggésbe hoz a jobb döntéshozatallal és azzal, hogy a kamaszok krízishelyzetben nagyobb eséllyel fordulnak a szüleikhez segítségért, nem pedig eltitkolják a problémát.
A legnehezebb részt sokszor nem az igen vagy a nem jelenti
Kevés szülő érzi magát teljesen magabiztosnak, amikor először kerül szóba az ottalvás. Ez teljesen természetes. A bizonytalanság önmagában nem rossz jel, inkább azt mutatja, hogy a döntés súlyát is érzi. A valódi kérdés ilyenkor nem az, hogy igent vagy nemet mondunk, hanem az, hogy hogyan. Ha a döntés kizárólag félelemből születik, a kamasz könnyen úgy érezheti, hogy nem bíznak benne. Ha viszont csak azért engedünk, mert "mindenki másnál lehet", az ugyanúgy nem a gyerek érettségéről, hanem a külső nyomásról szól. Éppen ezért érdemes időt kérni. „A szülő nyugodtan mondhatja azt, hogy 'ez most váratlanul ért, szeretném átgondolni, beszéljünk róla holnap’. Már az is sokat jelent a kamasznak, ha azt érzi, hogy nem lesöprik a kérdését, hanem komolyan veszik.” Ez egyben azt is üzeni, hogy a családban a nehéz témákról lehet beszélni. Nem kell mindenre azonnal válaszolni, de egyik kérdés sem tabu.
A két véglet ugyanúgy zsákutca
A kamasznevelés egyik legnehezebb feladata megtalálni az egyensúlyt a kontroll és a szabadság között. A túlzott szigor és a túlzott engedékenység első pillantásra egymás ellentéteinek tűnnek, mégis hasonló következményekhez vezethetnek. Ha egy fiatal azt érzi, hogy minden döntésére automatikus tiltás a válasz, egy idő után egyszerűen nem fog kérdezni. Nem azért, mert nincs szüksége a szüleire, hanem mert nem számít megértésre. A másik véglet sem feltétlenül kedvező. Ha nincsenek világos keretek, a kamasz könnyen úgy élheti meg, hogy magára maradt a döntéseivel. „Az arany középút ott van, ahol vannak szabályok és következmények, de ezek rugalmasak, közösen alakíthatók, és mindig a gyerek biztonságát szolgálják, nem a kontrollt.” A családterápiás kutatások régóta azt mutatják, hogy az úgynevezett tekintélyelvű és a mindent megengedő nevelési stílus egyaránt több konfliktussal jár. Ezzel szemben a következetes, ugyanakkor meleg és nyitott szülői hozzáállás segíti leginkább a kamaszok önállósodását.
"De mindenki másnak lehet..."
Ha létezne toplista a kamaszmondatokról, ez biztosan dobogós lenne.
"De anya, már mindenki más ott aludhat."
A legtöbb szülő ilyenkor legszívesebben annyit válaszolna: "Engem nem érdekel, mások mit csinálnak." Csakhogy ez ritkán zárja le a vitát. A kortársak véleménye kamaszkorban valóban felértékelődik. Ez a fejlődés természetes része. A probléma akkor kezdődik, amikor a barátok nemcsak fontosak lesznek, hanem teljesen átveszik a szülők helyét iránytűként. A pszichológia ezt kortársorientációnak nevezi. Gordon Neufeld kanadai fejlődéspszichológus szerint ilyenkor a fiatal elsősorban a barátaitól várja a visszajelzést, a támogatást és az útmutatást olyan kérdésekben is, amelyekben korábban a szüleire támaszkodott. „A kamasz számára továbbra is fontos referenciaszemély a szülő, még ha ezt nem is mindig mutatja. Az a cél, hogy a kortársak szerepe erősödjön, de ne szorítsák teljesen háttérbe a családot.” Ez különösen fontos a párkapcsolatok, a szexualitás, az önbizalom vagy a testkép kérdéseiben. Ha ezekben kizárólag a kortársaktól érkezik visszajelzés, könnyebben terjednek tévhitek, irreális elvárások és kockázatos minták.
Mikor indokolt a határozott nem?
Bár nincs univerzális életkor, vannak helyzetek, amikor a szülőnek érdemes egyértelmű határt húznia. „Ha a gyerek jóllétét vagy biztonságát veszélyeztetné a helyzet, akkor nemcsak az ottalvást, hanem sokszor magát a kapcsolatot is érdemes komolyan végiggondolni.” A tiltás ilyenkor sem önmagáért való. A cél nem a kamasz büntetése, hanem a védelme. Az első ottalvásról szóló kérdés szól, hogy a kamasz meri-e elmondani, mire vágyik. Hogy a szülő képes-e meghallgatni akkor is, ha kényelmetlen a téma. És arról is, hogy a család éveken át épített-e olyan kapcsolatot, amelyben a bizalom erősebb a félelemnél. Nem minden családban lesz ugyanaz a jó válasz.
A lényeg nem az, hogy mindenki ugyanúgy döntsön, hanem az, hogy a döntés ne a pánikból vagy a társadalmi nyomásból szülessen, hanem abból a meggyőződésből, hogy a kamasz biztonságban van, tud segítséget kérni, és számíthat a szüleire. Végső soron ugyanis nem az első ottalvás dönti el, milyen lesz a kapcsolatuk, hanem az, hogy addig és utána mennyire tudnak őszintén beszélgetni egymással.
299 cikk
Magyarország vezető infokommunikációs szolgáltatója
Ha a gyereked nem tud valamit, akkor téged fog kérdezni. De ha te szülőként nem tudsz valamit, akkor kihez fordulsz? Jó kérdés. Ezért hoztuk létre a Hello Szülőt, ahova kérdésekkel érkezel, és ahonnan válaszokkal léphetsz tovább.
