„Minél tovább engedjük gyereknek lenni a gyereket, annál sikeresebb felnőtté válik”

A zene gyógyító erejével valószínűleg senki nem száll vitába, hiszen ezt számos tanulmány igazolta már. De nemcsak gyógyító, hanem terápiás és fejlesztő célokra is tökéletes, ezt a tulajdonságát pedig már egész kisgyerekkortól érdemes kihasználni.

Paár Julcsi énekes, zeneterapeuta, akinek hatéves kora óta van jelen a zene az életében. Fontos célkitűzése, hogy a zene által, a zene erejével kösse össze az embereket. Nagy hangsúlyt fektet a tanításra is, de tudását nem oktatási keretek között adja tovább. Várandóssága alatt fejlesztette ki kicsiknek szóló zeneterápiás programját, ami ugyanolyan hangsúllyal van jelen az életében, mint az, hogy feleség és kétgyermekes családanya.

A zene egész kiskorodtól kezdve része volt az életednek. Miért, és mikor specializálódtál a gyerekekre?

Úgy indult, hogy magam is szülővé váltam. Nagyon érdekes együttállások voltak az életemben. Például, amikor a zeneterápiás képzést végeztem, már várandós voltam a kisfiammal, az első gyerekemmel. Úgy mentem államvizsgázni, hogy épp 6 hetes volt a kisbabám, majd végigkövethettem az emberi személyiségfejlődés legizgalmasabb időszakát. Mindaz, amiről tanultam, hogy mi minden történik egy babával 0-3 éves kor között, az kilépett a könyvek lapjairól. Addig is voltak vízióim, különféle elméletek a fejemben, rengeteg háttértudásom, de ahogy az ember megérkezik abba, hogy ezt sejtszinten is átélje, az nálam óriási áttörés volt. Katartikus pillanat volt, amikor megszületett bennem, hogy apró gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ezt abszolút a saját szülővé válásom hozta el az életembe.

Tehát az elméleti képzést rögtön tudtad hasznosítani a gyakorlatban is a saját élményed által.

Igen, és ez egy nagyon érdekes volt. Amellett, hogy végeztem a képzést, rengeteg saját élményes folyamatnak is a részese voltam. Egy nő a várandósság alatt akarva-akaratlanul is egy más a világérzékelése, szenzitívebb, hormonálisan, fizikálisan is egy nagyon erős átalakulásban van, és az ebben a szakaszban ért önismereti folyamatok számomra nagyon meghatározóak voltak.

Inspirálódni is tudtál a folyamatból?

Abszolút, sőt, rengeteget inspirálódom a mai napig. Ebben az az izgalmas, hogy az önismeretnek rendkívül sok fázisába tud belemenni az ember, így érdemes is újra és újra felvenni a fonalat. Nem úgy működik, hogy elmegyek, és végigcsinálok egy pszichodráma vagy egy zeneterápiás folyamatot, hanem időről időre gurít az ember elé az élet olyan helyzeteket, amivel dolgozni kell, ami minden életszakaszban más és más megküzdést indít el. Amikor a várandóssága alatt adódik egy ilyen lehetősége az embernek, hogy azt egy kicsit önismereti fókusszal is megélje, az egy kiváltságos állapot.

A fiaddal való viszonyodhoz mennyi pluszt adott ez a kapcsolódás?

Már látom őt kilenc év távlatában, és látom az ő huzalozottságát, az érzékenységét a világra. De abban már most biztos vagyok, hogy minden odafordulás, - legyen szó még a születés előtti létről és a születés utániról főként -, minden egyes intim pillanat, amit az ember a saját gyerekével átél, megél, és rajta keresztül önmagáról tapasztalatot szerez, az mindenképpen javára válik a gyereknek is, a szülőnek is. Nagyon szép a szülői lét, egyszerre édes és nehéz, rendkívül sok kihívás van benne szülői részéről.

Főleg manapság kihívás, amikor hatalmas teher van a szülőkön!

Bizony, és nem könnyű megtalálni az egyensúlyt! Én folyamatosan balanszírozom a kinti világ és a benti világ harmóniájának a megteremtése között.

Kompromisszumokra is van szükség az egészséges egyensúly mellett?

Nyilvánvaló, hogy önkéntelenül is belecsúszunk olyan helyzetekbe, amikben nem lehet kompromisszumok nélkül boldogulni. De a kompromisszum nem rossz dolog, csak meg kell tanulni jól használni.

Mennyire vagy tudatos anya? Megtervezel mindent, vagy hagyod, hogy sodorjon az élet?

Szerintem egy érdekes elegye vagyok az ösztönösségnek és a tudatosságnak. Mivel rengeteg tudást felhalmoztam addig, ameddig elérkeztem a gyakorlatig, ezért könnyen hihettem volna, hogy hú, én már rengeteg mindent tudok a nevelésről. Aztán megkapja az ember a „kísérleti alanyt”, és kezd vele valamit. Mert lehet, hogy elméletben tudja, hogyan kell pelenkázni, vagy hogyan kell egy krízishelyzetben odafordulni hozzá, hogyan kell mintát mutatni bizonyos helyzetekben, vagy hogyan kezeljünk egy nehéz szituációt. De a pillanatot az arra adott ösztönös reakció fogja mindig meghatározni. Én attól tudom igazán a szülői identitásomat körvonalazni, hogy benne van az ösztönös rész is, meg az a fajta nagyon akkurátus tudatosság, amivel nemcsak előre készültem, hanem folyamatosan újra és újra felülírom magamat.

Az segített neked a foglalkozások alatt, hogy veled volt fiad?

Igen, féléves korától ott volt velem. S mivel ennek a korosztálynak szóló foglalkozásaink Dúdolj! Ringass! Táncolj! néven futnak, ez kifejezetten arról szól, hogy ezeket a szabad, játékos, zenés, mesés, táncos, mozgásos elemeket felhasználva hozunk létre egy folyamatot, amiben mindenki a saját igényeinek megfelelően vehet részt. Nem én szórakoztatom foglalkozásvezetőként a gyerekeket, hanem a szülőket segítem bele a helyzetbe. A hitelességemet erősítette, hogy nem tanítottam, hanem én is folyamatosan csináltam. Ugyanúgy dolgoztam a helyzetekkel, problémákkal, ami nagyon erős empátiát és érzékenységet adott terapeutaként, anyaként és énekesként egyaránt.

A szülők sokszor úgy keresnek foglalkozást a gyermeküknek, hogy addig ők nyerjenek egy kis időt, amikor legalább van egy fél órájuk ügyet intézni, vagy esetleg magukra...

Olyan is van, játszóháznak hívják. Nekem edukációs misszióm, hogy ne válasszuk le a gyerekről magunkat. Mert véges az idő, ameddig a szülő intenzíven jelen tud lenni a gyerek életében, és ezt nem szabad elengedni! A saját identitásunk része az is, hogy szülővé válunk. Ebből a szempontból valóban nehezebb meggyőzni a szülőket arról, hogy neki személy szerint is jót tesz, ha ugyanúgy része a folyamatnak. Ha csak abba gondolunk bele, hogy ebben az életkorban a picinek a legfontosabb a szülei jelenléte. A testi, a lelki, a mentális jóllétünket az határozza meg, hogy mennyire tudunk, vagy vagyunk képesek emberi kapcsolatokat kialakítani.

Akár már pár hónapos babával is fel lehet venni ezt a ritmust? Mit ad egy picinek a zeneterápia?

Igen, mivel a legfőbb mintázatokat 0-3 éves kor között sajátítjuk el. Ezért van fontos szerepe a játéknak, a zenének, a mozgásnak, a nyelvi, alapvető anyanyelvi fejlődésnek, mert ezek tükrözik le, hogy mi történik ebben a szakaszban egy gyerekkel. Elkezd mozogni, aztán egyre differenciáltabb lesz a mozgása, amivel együtt egyre erősödnek az érzelmi megélései, sőt, annak a kifejezhetősége, amit először csak gesztusok szintjén - ez most egy idézőjeles csak -, aztán különféle magatartásformák szintjén majd verbális szinteken is el tud kezdeni megfogalmazni. Ebben a folyamatban csak a játék, csak a mozgás, csak a közös éneklés, és az ezeket az ingereket együtt mozgató dolgok tudnak működni. Tehát nem szabad leválasztani a mozgást, hogy akkor most direkt csak a sportra koncentrálunk. A gyereknek élmény kell, saját élmény, amit a puszta jelenlétünkkel meg tudunk neki adni.

Van korosztályi megkötés? Hogy meddig érdemes ezt elkezdeni?

Amíg a gyerek nem intézményesül, ezek a legjobb foglalkozások számára. A kötetlen, laza, de mégiscsak a csoportkohéziót, az összetartozás élményünket segítő helyzetek. Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen egy édesanyának minimum két éve adatik arra, hogy a gyerekével legyen. Időt hagyni magunknak, az egy nagyon-nagyon fontos része az anyaságnak. De természetesen szociális és szellemi igényeink is vannak, amire tökéletes közösségi kapcsolódási forma, elmenni a gyerekemmel, és olyan szülőkkel találkozni, akik hasonló élethelyzetekben vannak, hasonló problémákon osztoznak. Ez egy mentálhigiénés folyamat is, bekapcsolódni ezekbe a körökbe, társadalmilag is jobbá és egészségesebbé tesz. Ezért jók azok a foglalkozások, ahol a szülő is aktív részese a folyamatnak. Mert onnantól fogva, hogy egy gyerek intézményesül, rengeteg egyéb minta is éri, amivel aztán el lehet kezdeni dolgozni.

Ma már rengeteg lehetőség van egy kisgyerek készségeit fejleszteni, szinte verseny zajlik a különórák tekintetében. Ezeket mikortól érdemes konkrétan beiktatni a kicsik életébe, hogy ne teherként nehezedjen rájuk?

Több tényezőtől is függ. A gyerekek nagyon széles spektrumon helyezkednek el attól függően, hogy ki milyen készségekkel, képességekkel van jelen a saját korosztályban. Számos példát látunk, hogy milyen eltérő adottságai lehetnek például két ötévesnek. Van, aki már olvas ebben az életkorban, de olyan is, aki még mindig csak az építőjátékot rakja össze, és még a nagy mozgásai rendeződnek össze.
Fontos, hogy nem kell beszállni semmilyen szülők közötti rivalizálásba, tapasztalataim szerint minél tovább engedjük gyereknek lenni a gyereket, annál sikeresebb felnőtt válik belőle. Az intézményesítéssel hamar bekerül a rendszer a gyerek életében, ami rengeteg kihívást jelent. A rendszerhez tartozás, alkalmazkodás a szociális készségeink folyamatos túráztatásáról szól. Ezért jó, ha ezt minél inkább kitoljuk, és a gyerek meg tudja élni a saját identitását egy lazább keretrendszerben.

Gyerekekkel foglalkozni örömforrás, de nem mindig könnyű és hálás feladat. Van határvonal, hogy hol kezdődik és meddig tart a munka, és mi az, ami téged is tölt?

Nem is tudnám elképzelni ezek nélkül az élmények nélkül az életemet. Vagy valószínűleg sokkal alacsonyabban funkcionálnék, ha azt az inger és élménycsomagot nem kapnám meg. Amikor kiállok a színpadra, vagy csoportot vezetek, vagy foglalkozást tartok, vagy egyéni terápiás helyzetben vagyok, ezekből mind-mind annyit tanulok, merítek, inspirálódom és fejlődöm magam is, legalább annyit, mint a közönségem, a kliensem, a csoportom, a vendégeim. 

A gyerekek őszinték, és azonnal visszajeleznek.

Hát hogyne! A gyerekek szerencsére minden hátsó szándék nélkül rettenetesen őszinték. Mi felnőttek viselkedünk, manipulálunk, sokféle működési modellünk van, de a gyerekeknél még nincsenek játszmák, ezért is érdemes figyelni arra, amit mondanak.

Hol lehet csatlakozni a foglalkozásaidhoz?

A 0-3 éves korosztálynak szóló foglalkozásaimmal minden pénteken délelőtt találkozhat a közönség. Ezek mind nyitott csoportok, ahová nagy szeretettel várunk, létszámtól függetlenül, főként 0-3 éves gyerekeket nevelő családokat, de nagyon sok esetben hozzák a nagyobb tesókat, mert ez egy igazi családi élmény a legapróbbaktól a nagyszülőkig. A Dúdolj! Ringass! Táncolj négy budapesti helyszínen érhető el. De mivel ez egy hétköznap délelőtt, és sokan a hétvégét szentelik a közös családi kikapcsolódásra, van három olyan mesekoncertem, ahová a teljes család jöhet kikapcsolódni és összekapcsolódni. Vesszőparipám, hogy a kikapcsolódás sokkal inkább a bekapcsolódásról kell, hogy szóljon. Bárhová megyünk az országban, sőt a Kárpát-medencében, főként magyarlakta területekre, a legkisebbektől a nagyszülőkig mindenki megszólítva érzi magát, és együtt tud kikapcsolódni a Kerekerdő, Kerek utca és Rókatánc című mesés koncertjeimen. Valamint nemrég jelent meg egy inkább felnőtteknek szóló, 52 zeneterápiás gyakorlatot tartalmazó önismereti kötetem, a Belső hangolás, ami arról is szól, hogy a zenét hogyan tudjuk visszacsempészni a gyakorlati életünk szintjére, hogy az apró zenei ingereket hogyan tudjuk a saját javunkra forgatni és átkeretezni a zenével az életünket.

Fotó: Bezzeg Gyula