"Nem a diploma adja a fiatalok értékét" – interjú Szabó Inezzel

Mikor kellene legelőször elgondolkozni a pályaválasztáson?

Sz.I.: A fakultáció választás már tizedikben megtörténik, ami elengedhetetlen egy emelt szintű érettségihez. A pályaválasztáson való gondolkozás sokkal hamarabb elkezdődhet, mint 11. és 12. osztály, és szerencsére a tanárok is bátorítják a fiatalokat, hogy minél hamarabb és minél több információ birtokában hozzák meg ezeket a fontos döntéseket.

Amikor én voltam ebben a helyzetben az is rengeteg nehézséget okozott, hogy több szakot is kinéztem, de a bemeneteli követelményeik nem voltak azonosak. Gyakran találkoztok az útkeresési bizonytalansággal?

Sz.I.: Én egy hullámvasút szerű útnak látom azt, amikor valakinek nincs kialakult képe, irányvonal a fejében. Mi a fontos vajon? Az, amit szeretnek, amiben jók vagy esetleg az, ami jelen pillanatban hasznosnak tűnik a munkaerőpiacon? Ezekre a kérdésekre akkor lesznek jó válaszaik, ha minél korábban látják a felsőoktatás széles palettáját. Fontos, hogy megtalálják a metszetét annak, amiben jók és annak, ami később sikerélményt is hoz.

Milyen pályaválasztási trendeket látsz manapság?

Sz.I.: Alapvetően azt gondolom, hogy a felsőoktatásba jelentkezők száma az egekben van. Ami jó dolog, és valahol merem remélni, hogy ez egy belső motiváció, egy tudásvágy miatt van, vagy mert látják azt, hogy milyen életvitelt szeretnének, és látják, hogy ehhez adott esetben egy diploma szükséges. Azt nem tartom jónak, ha a szak- vagy szakmaválasztást kizárólag külső motiváció irányítja, már csak azért sem, mert a serdülőkön amúgy is nagy a teljesítménykényszer, ráadásul a „muszájdiploma” nem vezetett még senkit jóra. Én egyébként nem gondolom, hogy csak a diplomával lehet érvényesülni, de valahol a modern világban ez az alap gondolkodás.

2025-ben csaknem 130 ezer fiatal jelentkezett felsőoktatásba, ami 7,2%-os növekedést jelent az elmúlt évekhez képest. Főként a gazdasági, a jogi és az egészségügyi szakok a kapósak. Mit gondolsz mi állhat a népszerűségük mögött?

Sz.I: Vannak sok-sok éve népszerű szakok, és ez nem látszik változni. Ebben benne van, hogy romanticizálják az egyetemi életet. A fiatalok nem akarnak kimaradni abból, hogy megtapasztalják a szabadságot, az önállósodást és a változó szerepköröket. A népszerű szakok pedig azért vonzanak ennyi embert, mert egy diák könnyebben el tudja képzelni, hogy pontosan mivel foglalkozik egy ügyvéd, egy közgazdász vagy egy orvos. Más szakok kapcsán ugyanakkor nem ennyire egyértelmű, hogy milyen jövőképük lehet a fiataloknak, gondoljunk csak a manapság itt-ott feltűnő interdiszciplináris képzésekre.

Ezért is fontos, hogy bemutassátok mit oktatnak ezeken a szakokon. Szerintem, ha minden szak jól be lenne mutatva és egyértelművé tennék a továbbhaladási lehetőségeket, sokkal többen választanának mást. Mit gondolsz mi okozhat még nehézséget a döntésben?

Sz.I.: Az, hogy valaki egy kicsit elveszettnek, vagy kilátástalannak értékeli a saját helyzetét arra világít rá, hogy érdekli, mi lesz vele a jövőben, és hogy alakul a sorsa. Ennek az érdeklődésnek a szikrájával mi már tudunk és szeretnénk is valamit kezdeni. Ami kifejezettem gyakran felmerül még, hogy a presztízs szakoktól megijednek, azt gondolják a fiatalok, ez csak másnak sikerülhet. Ezt a fajta feszültséget nem frontális tudásátadással kell oldanunk, hanem úgy, hogy egy biztonságos közeget hozunk létre, amiben meg tudnak nyílni. A mi legnagyobb fegyverünk a kortárs segítség, négy, öt évvel vagyunk csak idősebbek, mint a táborozóink, nem rég mentünk keresztül ugyanazokon a kihívásokon, amiken most ők is átmennek.

Fontos persze arra is felhívni a figyelmet, hogy a továbbtanulási lehetőségek átjárhatóak, hogy van más út is hasonló tudás megszerzésére is.

Sz.I.:  Természetesen van arra lehetőség, hogy olyan személyre szabott tanulmányi utad legyen, ami igazán a tiéd. A kompetenciáink folyamatosan fejleszthetőek, így a tanulmányi eredményeink is fejleszthetőek. Nagy az átjárás az egyetemek és a szakok között, semmi sem olyan radikális, mint amilyennek elsőre tűnik. Mindig van kiskapu és ezzel egyáltalán nem probléma vagy szégyen élni. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem az egyetem és a diploma adja a fiatalok értékét, hanem az, hogy milyen kitartással és a kreativitással tudnak boldogulni az életükben.

Az egy hetes pályaorientációs táborotokat hogyan mesélnéd el valakinek, akinek még nem volt része hasonlóban?

Sz.I.: A tábor során a diákokat csoportokra osztjuk és a hét folyamán csoportfoglalkozásokon vesznek részt, játékosan, lazán. Az ismerkedés része saját magunk felfedezése, a közösségépítés. Talán ez az, amit a leginkább szeretnek, hiszen ez a közösség a táborok után is meg tud maradni. Alapvetően pedig úgy kell elképzelni egy napot, hogy délelőttönként előadások vannak, ahol megadott 3-4 előadásból lehet választani, különböző tudományterületekről. Ez nem egy szakbemutató, hanem egy általunk választott téma, amiből éppen mi felkészültünk. Azt is figyelembe vesszük, hogy a táborozóinkat mi érdekli, például az állati szívboncolás minden évben egy sokak által választott foglalkozás, de ez természetesen nem kötelező. Emellett, még nagyon népszerű a demokrácia szimulátor, illetve az AI témájú előadások is.

Hozzávetőlegesen hány önkéntes egyetemista vesz részt a programban?

Sz.I: Széles a palettánk, jelenleg aktívan 24-en vagyunk, de ez elég változó. Év közben is folyamatosan munkálkodunk. Az, hogy a táborban hányan vagyunk jelen attól függ, hogy a diákoknak milyen területekre van igényük. Figyelünk arra, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok is részesei legyenek a programjainknak, el tudjanak jönni velünk a táborba. Igyekszünk együttműködni alapítványokkal, civil szervezetekkel és próbálunk olyan csoportokat megcélozni, akiknek alapvetően nem jönne szóba az, hogy ő a felsőoktatásban tanuljon és ezzel kapcsolatban is vannak sikertörténeteink, amikre nagyon büszkénk vagyunk.

A pályaválasztás nem egy végállomás, hanem egy izgalmas utazás kezdete, amely során az ember folyamatosan tanul önmagáról, a képességeiről és a körülötte lévő világról. Aki nyitottan figyel saját érdeklődésére, mer új lehetőségeket kipróbálni, és képes alkalmazkodni a változó körülményekhez, az idővel megtalálja azt a területet, ahol valóban kibontakozhat.