Rajongó tinik és online barátságok

Közelségkeresés egy távolságtartó világban

Vágyunk a társas kapcsolatokra. Arra lettünk kondicionálva, hogy emberekkel kapcsolódjunk. Míg erre az utóbbi évszázadokban csak úgy volt lehetőségünk, ha élő barátságokat alakítottunk ki, a televízió és főleg a social media megjelenése óta kitágultak a keretek, minimális erőfeszítéssel léphetünk kapcsolatba bárkivel. Ez egy olyan ellentmondásos és mesterséges helyzetet szült, ahol a fiatalok a való világban rendkívül távolságtartóak, az interneten viszont szinte gátlástalanokká váltak, és sok mindent megosztanak gondolkodás nélkül. A kölcsönösség hiánya ellenére is belekapaszkodnak idegen emberek életébe, ami azért is veszélyes, mert az emberi kapcsolatokban az egyik legfontosabb dolog a közelségkeresés. A közelség azonban egy ilyen kapcsolatban csak közvetett módon valósulhat meg: ha újranézünk egy filmet, amit az online „barát” ajánl meghallgatunk egy podcastet vagy követjük a kedvencünk mindennapjait.

Fiktív kapcsolat, reális érzések

Az agyunk nem képes megkülönböztetni a médián keresztül megélt tapasztalatokat a valódiaktól. Ugyanúgy dolgozzuk fel a különböző érzelmeket, mintha azok a való életben történnének meg velünk. Kutatások azt mutatják, hogy egy paraszociális kapcsolat elvesztésére valódi fizikai tünetekkel és nagyon hasonlóan reagálunk, mint egy valódi szakításra. Habár a paraszociális kötődés az emberi kapcsolatok halvány árnyéka, mégis hatalmas érzelmi amplitúdókat tud megmozgatni, főleg a tinédzserekben.

Elkerülő kötődés táplálja

Mint ahogyan minden társas kapcsolatunkat, a paraszociális barátságot is meghatározza a kötődési stílus. 2021-ben két kanadai pszichológus megállapította, hogy a paraszociális viszony kialakítása összefüggésben áll az elkerülő kötődéssel. Egy ilyen „barátság” pótlék lehet, ha valaki nehezen találja a valós kötődést. A veszélye, hogy elindít egy visszacsatolási kört, amelyben az elkerülő kötődés hamis barátságokhoz vezet. A személyes interakciók csökkennek ennek hatására, hiszen a rajongó az idejét és energiáját olyan valakire fordítja, aki egyébként nem is tudja, hogy létezik. Így a médiaszemélyiség „a kényelem, a biztonság és a menedék” forrásává válik számára.

Mindegy mit mond, szeretem!

Több tanulmány is született, amik arra jutottak, hogy a paraszociális kapcsolatok komoly hatást gyakorolnak a fiatalok választásaira. Többek között a politikai nézeteikre, a nemi identitásról alkotott képükre és a vásárlási szokásaikra is befolyással lehetnek, ami szülőként rémisztő, főleg azért, mert a kamasz gyerekek még rendkívül befolyásolhatók. Kizárólag a rajongó tini számára tűnik ez egy szimmetrikus, bizalmon alapuló barátságnak, de valójában az ismert személy csak kereskedelmi céllal igyekszik még több egyoldalú odaadást kiragadni a nézőből. Így végső soron mindegy, mit mond vagy reklámoz, az úgyis célba talál, ha már kialakult a kapocs. Innentől pedig csak reménykedni tudunk, hogy ez nem egy negatív, hanem egy pozitív befolyás lesz a fiatal életében.

Mit tehetünk szülőként?

A paraszociális kapcsolatok nem mindig ördögtől valóak. Az biztos, hogy érdemes megválogatni mit fogyasztunk virtuálisan, de van, hogy a tinédzser rajongása csak egy múló szeszély. Mindaddig, amíg nem befolyásolja a valódi kapcsolatait, ártalmatlan jelenség és nincs szükség közbeavatkozásra. Azonban, ha azt vesszük észre, hogy a gyerek begubózik és a társas kapcsolatokban nem találja a helyét, akkor már érdemes foglalkozni vele. A kötődés megerősítése és a közös, nem virtuális programok egyaránt segíthetnek kimozdítani őt ebből a világból. A leghasznosabb viszont, ha elkezd összpontosítani az igazi barátokra és valóságos kapcsolatokra, hiszen akkor nem marad többé hely a szívében a fiktív barátnak.