Szexuális forradalom 2.0 – Nyitott házasság

A monogámia végnapjai?

Sokan az ellentábor képviselői közül, akik szívükhöz kapnak a fenti számok láttán, vészjósló jövőképet vizionálnak. Hiszen milyen világ az, ahol az emberek sutba dobják őseik bevett párkapcsolati mintáit, csupán azért, hogy a vágyaikat hajkurásszák? Christopher Ryan, pszichológus és szerzőtársa, Dr. Cacilda Jethá Hajnali szex – A modern szexualitás ősgyökerei című könyvében azt vizsgálja, hogy az emberek őskori promiszkuitása – a szexuális partnerek gyakori váltogatása – hogyan befolyásolhatta a párkapcsolathoz, monogámiához és a tartós szenvedélyhez való jelenlegi hozzáállásunkat. Kutatásuk az antropológia, a régészet, a primatológia, az anatómia és a pszichoszexualitás bizonyítékaira támaszkodik. Ryan TED beszédében szemfelnyitogató módon beszél arról, hogy az ember története hajnalán, mikor gyűjtögető-vadászó életmódot folytatott, valójában nemcsak az ételt, a szállást osztotta meg embertársaival, hanem a szexualitás terén sem tartották magukat a kizárólagossághoz. A kutató ráadásul több olyan mai közösségre, például a Dél-Kínában élő mosuokra is hivatkozik, ahol a férfiak és nők is életük során több száz partnerrel létesítenek szexuális kapcsolatot. A gyermeket a nő és annak testvérei nevelik fel, a biológiai apa nélkül. De a világ másik felén is figyeltek meg hasonlókat az antropológusok: az amazóniai esőerdő mélyén élő törzsek közül akadnak, akik a megosztott apaságban hisznek. A nők több férfival létesítenek szexuális kapcsolatot, abban a hitben, hogy a férfiak legjobb tulajdonságai a gyerekben összpontosulnak. A szülést követően mindegyik apajelölt kiveszi részét a gyereknevelésből.

Christopher Ryan kutatásainak ihletője a modernkori házasságok siralmas helyzete volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem állunk jól a házasságok terén, hogy egy egész iparág - a párterápiától a különféle szexjátékokig - épül arra, hogy a monogám kapcsolatban élő párok újra felszítsák egymásban a szenvedélyt. Fontos azonban, hogy a kutató nem a monogámia ellen van, csupán abban bízik, ha „jobban megértjük az emberi szexualitást, akkor az elvezet bennünket egy magasabb fokú toleranciához, magunkkal és másokkal szemben, és végül képesek leszünk elfogadni a nem szokványos párkapcsolatokat.” A nem-monogám párkapcsolati berendezkedés tehát a legkevésbé sem az elmúlt évek találmánya. A pszichológus szerint azért is érdemes szembenéznünk ezzel a ténnyel, mert a párkapcsolataink és a szexualitásunk terén „az ellentmondás aközött, amit éreznünk kellene és ahogy valójában érzünk, rengeteg felesleges szenvedést okoz.” Jobb lenne mindannyiunknak előbújni, szembenézni azzal, mint akarunk, és felvállalni a valódi vágyainkat.

Hollywood-i történetek fogságában

A nem-monogám kapcsolatok elterjedése társadalmi szinten hozhat komoly változásokat. Hatására elgondolkodhatunk például arról, hogy a birtoklási vágy és a szexualitás, a függőségi helyzet, ami egy férfi és nő között létrejön például szülés után vajon szükségszerű, vagy csupán a bőven meghaladott viktoriánus korszak egy hagyatéka. De készen állunk a változásra? „A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a konszenzusos nem-monogámiával kapcsolatos attitűd összességében többnyire negatív, bár úgy tűnik, hogy az utóbbi években kezdünk némiképp elfogadóbbak lenni” - mondja Dr. Justin Lehmiller, a Kinsey Intézet kutatója és a Sex and Psychology Podcast házigazdája. Bár a negatív megítélés talán nem akadályozza meg az embereket abban, hogy nyitott kapcsolatokon gondolkodjanak, de elriaszthatja őket attól, hogy valóban belevágjanak. A szexuális fantáziákról végzett kutatásai során Lehmiller azt találta, hogy „a legtöbb ember fantáziált már arról, hogy valamilyen módon nem monogám lesz.” A valódi vágyainkkal való szembenézést azonban jócskán megnehezíti az, amit a filmek és a média normatívaként beállít. A hollywood-i romantikus mozikban minden az igazi megtalálása körül forog, de a legtöbb történet vajmi keveset sejtet abból, mi történik a nagy egymásra találás, a szerelembeesés után. Bár könnyű lenne feketén-fehéren látni a világot, és rávágni, hogy azok, akik kilépnek a monogám kapcsolatok keretrendszeréből valójában nem ismerik a szerelmet, de a valóság ennél ezerszer árnyaltabb. „Nem állítjuk – mondja Christopher Ryan –, hogy az emberek nem alakíthatnak ki nagyon különleges kapcsolatokat - ezt még a csimpánzoknál, bonobóknál és más főemlősöknél is láthatjuk, de ez a kötődés nem feltétlenül terjed ki a szexuális kizárólagosságra. Az emberek többsége azt vetette a szemünkre, hogy a szerelem ellen érvelünk - de mi csak azt mondjuk, hogy ez a fajta ragaszkodás, illetve, hogy a szerelem és a szex mindig együtt jár, téves.”