Szülésről nem, de a halálról posztolhatunk két receptes videó között?

Egy színésznő ismerősöm mesélte, mennyire megmaradt benne az a nap, amikor gyerekkorában a nagyszüleinél belenézett egy dokumentumfilmbe, ami a holocaustról szólt, míg a nagyszülei észre nem vették és ki nem kapcsolták a tévét. Már kiskamasz volt, de látottak egy életre beégtek a retinájába, és utólag azt meséli, bizonyos szempontból aznap véget ért az ártatlan gyerekkora.
Ma ilyen és ehhez hasonló tartalmak minden nap szembejönnek a gyerekekkel. Mára nagyon sok szülő elengedte a közösségi média- és a képernyőhasználatra vonatkozó szabályozásokat. Sokan úgy gondolják, kontrollálhatatlan és követhetetlen a helyzet. Nagyon sok korombeli szülőtől hallom, hogy ők a TikTokot már meg sem próbálják befogadni, és közben vagy nem tudatosul bennük, hogy ezzel átadják a szülői kontrollt egy algoritmusnak, vagy tudják, de tehetetlennek érzik magukat. Nem csoda. Hiszen valahol az egész úgy van kitalálva, hogy a szülők ne nagyon rúghassanak labdába.

A technológiai cégek hirdetnek ugyan szülői felügyeletet kínáló lehetőségeket, de sok család ezeket egyáltalán nem használja. És az a rossz hír, hogy ha használja, a gyerekek akkor is előbb-utóbb lépéselőnybe kerülnek, és játszva kikerülik a különböző ellenőrzéseket. Ezért szörnyű dolgoknak lehetnek szemtanúi, úgy is fogalmazhatunk, hogy a háború a szemük előtt zajlik. Láthatnak lefejezést, az arcukba tolhatnak bármilyen propaganda videót, de akár még élőben közvetített öngyilkosságot is. Ráadásul ezek jelentős része nem is valódi, de ember legyen a talpán, aki különbséget tud tenni igazi és hamis között. És vajon jobb vagy rosszabb egyik a másiknál?

Az erőszak mindenhova elér

A gyerekek nem napjainkban szembesülnek először erőszakos tartalmakkal. Egy tíz évvel ezelőtti felmérés azt mutatta, hogy 10 ezer 9 és 16 év közötti gyerekből minden ötödik találkozott már olyan tartalommal, amely felzaklatta. A kutatás arra is felhívta a figyelmet, hogy a figyelemfelkeltő kezdeményezések sokkal inkább a szexuális tartalmakat és a zaklatást érintik, az erőszakos tartalmak ilyen szempontból háttérbe szorulnak, nem számítanak első számú veszélyforrásnak.
És mindez tíz éve volt. Ma már sokkal több gyereknek van telefonja, és több a közösségi médiafelület is, ahol követhetetlen gyorsasággal árad az információ. 2020-ban készült egy felmérés európai gyerekek között, amiből az derült ki, hogy a megkérdezettek 13 százaléka havonta legalább egyszer lát „véres vagy erőszakos” képet az interneten, 2023-ban már a megkérdezettek 25 százaléka számolt be ugyanerről. Miközben még mindig megesik, hogy amikor az iskolában a lányoknak a menstruációról beszélnek, a fiúkat kiküldik. Mert az „nem nekik való”. Vagy ha valaki a szüléséről posztol, arra rögtön rákerül a „graphic content” címke, és külön beleegyezéssel nézhető csak meg.

Hogyan készíthető fel a gyerek a háborús posztokra?

Napjainkban nyilván nem opció, hogy egy szülő eltitkolja a világ eseményeit a gyerekei elől. Bizonyos kor felett elkerülhetetlen, hogy gyerekeink szembesüljenek vele, mi történik a világban, de nagyon fontos, hogy ezt a mi támogatásunkkal tegyék meg. Szakértők szerint az első és legfontosabb lépés, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, hogy vannak olyan dolgok, amelyekkel jobb, ha nem random módon, hanem megfelelő lelki felkészüléssel találkoznak. A gázai civilek szenvedéseit ábrázoló videók kegyetlenebbek, mint amit egy gyerek lelke elbír. A szülők kiváló segítők lehetnek gyerekeiknek abban, hogy információt gyűjtsenek a világ eseményeiről, így megkímélhetik őket a kontextuson kívül nézett borzalmas videók okozta lelki sérülésektől.
Tehát a feladat tulajdonképpen ugyanaz, mint eddig, csak most még nagyobb a tét: ne hagyjuk egyedül gyerekeinket az online térben, mert sérülni fognak. És csak mi tudjuk megvédeni őket.