Tanácsadó, barát, pszichológus? A ChatGPT új szerepe a fiatalok életében
cikk
Okosabb hétköznapok
Tanácsadó, barát, pszichológus? A ChatGPT új szerepe a fiatalok életében
A generatív mesterséges intelligencia milliók életvezetési tanácsadójává, érzelmi támaszává válik. De vajon mivel jár ez?
„Nem is nagyon hoznak döntéseket anélkül, hogy meg ne kérdeznék a ChatGPT-t.” – mondta nemrég Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója, amikor arról kérdezték, hogyan használják a fiatalok az AI-t. Altman kijelentése nem nevezhető sokkolónak, inkább egy olyan gondolat megerősítése volt, amit sokan már gyanítottunk, és amire a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatások is rámutatnak. Manapság az emberek sokkal többre használják a ChatGPT-t, mint e-mailek korrektúrázására vagy ötletelésre. Általános eszközzé vált a gondolkodáshoz, a lehetőségek mérlegeléséhez, és néha a mélyen személyes döntések meghozatalához is.
A BeSocial 2025-ös kutatása szerint a 14–25 éves magyar fiatalok 81,6%-a már használta a ChatGPT-t, és minden második tinédzser rendszeresen kéri a segítségét házi feladatok elkészítéséhez vagy döntések meghozatalához. A Workplace Intelligence és az INTOO közös felméréséből pedig az derült ki, hogy a Z generáció 47%-a inkább a mint saját főnökétől. A számok mögött valójában egy új jelenség rajzolódik ki: sok fiatal nemcsak használja a mesterséges intelligenciát, hanem bízik is benne. Gyakran jobban, mint a körülötte lévő felnőttekben.
ChatGPT-től kérne karriertanácsot,
A mai tizenévesek és fiatal felnőttek számára természetes, hogy a digitális térben informálódnak, keresnek választ kérdéseikre. A ChatGPT – valamint a többi generatív mesterséges intelligencia – erre eléggé kézenfekvő megoldást kínál. Nem meglepő, hogy egyre többen egy 0-24 elérhető, gyorsan reagáló „barátként” tekintenek rá, aki soha nem szól közbe, nem ítélkezik, nem kéri számon a döntéseket vagy unja meg a problémákat. Sok fiatal úgy érzi, egy chatbottal könnyebb őszintének lenni, mint egy hús-vér emberrel, hiszen egy gép biztosan nem neveti ki őket vagy tör pálcát felettük.
Mesterséges intelligencia – pro vs. kontra
Természetesen hiba lenne a mesterséges intelligenciát ördögtől valónak titulálni, hiszen használata számos előnyt kínálhat az élet legkülönbözőbb területein. Azonban az első és legfontosabb tudatosítani, hogy egy generatív AI-rendszer – egy keresőmotorral ellentétben – nem adatbázis és nem is gondolkodó organizmus, hanem „statisztikai mintázatokon alapuló prediktív eszköz, amely egy adott bemenetre próbál minél valószínűbb és természetesebb választ adni”[1]. Például segíthet abban, hogy reflektáljunk saját ötleteinkre azzal, hogy összefoglalja a mondottakat, tisztázó kérdéseket tesz fel, vagy különböző nézőpontokat javasol. Vagyis inkább a gondolkodásban segítő partnerként, mintsem mindenható tanácsadóként érdemes rá tekinteni. Ne úgy gondoljunk rá, mint egy eszközre, amely megadja a választ, hanem úgy, mint amely segít megtalálni a sajátunkat.
Az AI mértéktelen és reflektálatlan használata azonban sok veszélyt rejt magában. A probléma ott kezdődik, amikor a fiatal felhasználók túlzott bizalmat szavaznak neki. A Quartz elemzése szerint már nem ritka, hogy középiskolások vagy egyetemisták életvezetési tanácsadóként tekintenek a ChatGPT-re és mielőtt döntéseket hoznának, gyakran vele egyeztetnek. Azonban az algoritmus nem bölcs. Nem ismeri a kontextust, nem érez empátiát, és nem tudja, mikor kell megkérdőjelezni a felhasználót. Ráadásul a mesterséges intelligencia olyan adatokból tanul, amelyek maguk is tele vannak emberi hibákkal, torzításokkal és előítéletekkel – ennek következtében tanácsai sem mindig ártatlanok.
Létezhet algoritmusokból generált empátia? Spoiler: nem.
A TIME magazin szakértője idén egy kísérletben tette próbára, hogyan reagál a ChatGPT különböző lelki krízisekre: egy pszichiáter – aki tinédzsernek adta ki magát – különböző „terápiás chatbotokat” tesztelt, és több esetben aggasztó válaszokat kapott. Volt olyan bot, amely támogatta szuicid gondolatait és azt válaszolta, „várni fog rá a túloldalon”. Egy másik platform – amely engedéllyel rendelkező terapeutának állította be magát – „intim randit” javasolt egy 15 évesnek (pontosabban a pszichiáternek, aki 15 évesként mutatkozott be), és arról beszélt, hogy „a közelség segít a gyógyulásban”. Sajnos nem csak elméletben mutatkozik meg, milyen könnyen félresiklik egy ilyen kapcsolat: néhány éve egy 14 éves fiú azért követett el öngyilkosságot, mert valódi érzelmeket kezdett táplálni egy chatbot iránt. Bár ezek szélsőséges esetek, jól mutatják, mi történhet, ha algoritmusokra bízzuk a legemberibb problémáinkat.
Itt érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni azon: mennyire aggasztó, hogy sokan egyre inkább megszokják, hogy a legemberibb problémáikat egy algoritmusok által képzett gépre bízzák? A mesterséges intelligencia sosem fogja igazán megérteni például az identitáskeresés, a gyász, a bűntudat vagy az önértékelési zavar valódi súlyát – mégis, egyre több fiatal érzi úgy, hogy ez az egyetlen hely, ahol meghallgatják. Gyakran nem az a baj, hogy az AI rossz tanácsot ad, hanem az, hogy átveszi a valódi emberi kapcsolatok helyét. A fiatalok hozzászoknak a könnyű, gyors válaszokhoz, és egyre kevésbé fordulnak barátaikhoz, tanáraikhoz vagy a szüleikhez. Az algoritmus mindig kedves marad, mindig megértő, de közben egyre jobban elszigeteli a használóját a valóságtól.
A kulcs egyértelműen a tudatosság: hogy a gyerekek és a tinédzserek megértsék, mikor elég egy digitális tanács, és mikor kell valódi emberhez fordulni. A szülők szerepe itt különösen fontos. Nem tiltani kell az AI-t, hanem megtanítani a gyereknek, hogy mit várhat tőle, és mit nem. Érdemes együtt kipróbálni, megbeszélni, hogyan működik, és hogyan érdemes vele kommunikálni. Ha a fiatal érzi, hogy otthon is van tere a kérdéseinek, talán kevésbé fogja a ChatGPT-t megkeresni minden dilemmájával.
Hivatalosan designkultúra-kutatóként diplomáztam, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem designelmélet mesterképzésén folytatom tanulmányaimat. Mivel ez a szak széleskörű látásmódot igényel, az érdeklődésem is eléggé szerteágazó: a képzőművészet és design mellett a szociológia, a kulturális antropológia, a gender és fashion studies kérdései foglalkoztatnak leginkább. Szívesen vizsgálom a mindennapi életünket befolyásoló radikális(abb) tendenciákat, a különböző társadalmi csoportokat diszkriminatív módon érintő problémákat és szívesen csatlakozom olyan kritikai diskurzusokhoz, amelyek ezekre a témákra hívják fel a figyelmet. A formalitások után egy teljesen random infó rólam: van egy kedves hörcsögöm, akinek Lujza Alfonza a neve.
