Tinik között hódít a 2000-es évek esztétikája, de miért?

Ide veled "aranykor"!

De miért éppen most vált vonzóvá ez a korszak? Dr. Guld Ádám szerint a válasz abban keresendő, hogy a Z és Alfa generáció már egy „turbulensen változó világban” szocializálódik, ahol a társadalmi és gazdasági alapstruktúrák folyamatos bizonytalanságot jelentenek. A klímaváltozás, a túlnépesedés, a háborús konfliktusok, az infláció és a lakhatási válság egyaránt azt az érzetet keltik bennük, hogy – ahogy Guld fogalmaz – „minden recseg-ropog körülöttük”. Ehhez képest a kétezres évek mai szemmel már-már békebeli idillnek tűnnek – a lassú betárcsázós internettel és a néhány pixeles, monokróm kijelzős mobilokkal együtt. Nem véletlen, hogy sok fiatal egy olyan korszak felé fordul, amely napjainkból visszatekintve kiszámíthatóbbnak, stabilabbnak és egyfajta aranykorszaknak tűnik. Fontos azonban megkülönböztetni a nosztalgia különböző típusait. A nosztalgia klasszikus formája arról szól, hogy a saját gyerekkorunkat idézzük vissza – kicsit megszépítve, idealizálva, a kellemetlen részeket gyorsan elfelejtve. A Z és Alfa generáció esetében viszont inkább úgynevezett „képzelt nosztalgiáról” van szó: ők már csak a popkultúra által közvetített, kiszínezett képet ismerik, amelyből hiányzik a korszak valódi összetettsége.

A retró a menő

A (képzelt) nosztalgia azonban nem csupán menekülés a jelen bizonytalanságai elől, az eszképizmus mellett az önkifejezés egyik formája is lehet. A Y2K-esztétika a divattól a vizuális kultúráig sokféle területen jelen van: a flitteres topok, a cargo nadrágok éppúgy részei, mint az internet korai fázisait idéző tipográfia vagy a régi analóg és digitális eszközök iránti rajongás. Ezek a TikTok és az Instagram gyors terjedési logikájának köszönhetően szinte azonnal trenddé válhatnak, így a fiatalok számára könnyen hozzáférhető mintakészletet nyújtanak. „A fiatalságban mindig is erős volt a trendkövető attitűd. A megfelelési vágy, a kortárs orientáció, a beilleszkedés folyamata mind hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok használják, saját gyakorlatukba beemeljék ezeket a formanyelvi, képi megoldásokat” – hangsúlyozza a médiakutató.

A piaci logika mindezt természetesen felerősíti. A divat- és zeneipar, valamint a streaming-szolgáltatók hamar felismerték a Y2K-hullámban rejlő lehetőséget. „Nehéz beazonosítani, mi volt előbb. Ez kicsit a tyúk meg a tojás esete, hiszen egyszerre fekszik rá a piac a trendekre, és egyszerre gerjeszti, generálja azokat. Egy körkörös folyamatról beszélhetünk, ahol gyakorlatilag egymást erősítő jelenségek zajlanak, illetve folyamatosan váltják egymást.” – magyarázza Guld.

Képzelt nosztalgia=kapcsolódás

Bár a mikrotrendek sokszor néhány hónap alatt kifulladnak, a Y2K-esztétika meglepően tartósnak bizonyult, és hosszabb ideje jelen van a fiatalok kultúrájában. Mindez nem feltétlenül problémás jelenség. Ahogy már említettük ez a (képzelt) nosztalgia lehet pusztán divat, de alkalmas arra is, hogy a fiatalok kísérletezzenek az önkifejezéssel, felfedezzék saját identitásukat. A szülők számára pedig lehetőség, hogy beszélgetést kezdeményezzenek: a gyerekek ugyanis gyakran anélkül követik ezeket a trendeket, hogy tisztában lennének azok valódi történelmi vagy kulturális hátterével. „Lennének fiatalok, akik nagyon szívesen hallgatnának sztorikat a szüleiktől, hogy milyen volt a kilencvenes vagy a kétezres évek Magyarországon – mert a valóság nagyon más, mint az a benyomás, amit a popkultúrából kapnak” – teszi hozzá a szakértő.