Tóth Dániel: „A gyerekeknek olyan dolog is rémisztő lehet, amire a felnőttek nem is gondolnak”

Te tudod, mit néz a gyereked online? Hogy mivel találkozik nap mint nap? És azt, hogy mit lát meg belőle? Tetszett neki? Rémisztő volt? Mi volt a látottakból számára az igazán ijesztő? Mert nem mindig az ijesztő a piciknek, amire mi, felnőttek gondolunk. A Pszichológus Pasi, azaz Tóth Dániel szerint az még a kisebbik - de természetesen - gond, ha a gyerekünk rémisztő tartalomba fut a digitális térben. A nagyobb probléma az offline térben zajlik, ha ez a trauma nincs feloldva, ha a gyerekeknek nincs kivel kibeszélniük a látottakat. És pszichológus szakértőnk szerint sajnos az esetek többségében nincs.

Tóth Dániel, a Digitális nevelés című könyv szerzője, pszichológus-gamer szerint az az alap általános tendencia, hogy a szülőknek fogalmuk sincs, hogy mit néz a gyerekük, mivel találkozik az online térben. „Sajnos azt kell mondjam, hogy általában eléggé vakok erre a dologra. A kütyüket és a képernyőt egyfajta digitális cumiként használják, azaz arra, hogy amíg ők elmosogatnak, főznek, takarítanak, dolgoznak, vagy épp csak szusszannak egyet, addig a gyerek a képernyő bűvöletében elvan. Nem ordít, nem rohangál, nem kér, nem kérdez, azaz nem csinál semmit.” A pszichológus szerint mivel már a kicsik mellett sincs szülő, az iskolás korú gyerekeknél pláne nem figyelik, hogy milyen tartalmat fogyasztanak. Azonban nem ez a legnagyobb gond.

Mobilmentes kibeszélők

„Az egy dolog, hogy mit lát a gyerek. Sok minden ugyanis feldolgozható lehetne. A nagyobb gond az, hogy nincs a gyerekek számára segítség a feldolgozásban.” A szakember szerint egyre inkább hiányzik a családokból az a rituálé, ami még régen megvolt, hogy a nap végén összegyűltek a tűz körül, és megbeszélték, hogy kivel mi történt az nap. „Ha lenne még ilyen, lenne a gyereknek lehetőségük elmesélni az élményeiket, kibeszélni magukból, hogy mit láttak és az milyen érzéseket váltott ki belőlük. Már ez nagyon sokat segíthetne.”  - tette hozzá Tóth Dániel, aki szerint sokszor a szülők teljesen mást gondolnak rémisztőnek, mint a gyerekek. 

„A gyerekeknek olyan dolog is rémisztő lehet, amire a felnőttek nem is gondolnak. És ez fordítva is igaz lehet. Velem is előfordult már például, hogy míg a legnagyobb gyerekemmel mesét néztünk, folyamatosan figyeltem őt és közben készenlétben álltam, hogy ha aprócska jelét is látom annak, hogy félelmetes számára, amit lát, akkor megállítsam. Végül semmi szükség nem volt rá.” – tette hozzá a háromgyermekes pszichológus, aki szerint nemcsak azt fontos megfigyelni, hogy egy tartalom szerintünk mennyire „ijesztő” vagy „agresszív”, hanem azt is, hogy az hogyan hat a gyermekeinkre. „Ezért is lenne fontos, hogy ott legyünk velük a kütyüzési időben, figyeljük a reakcióikat és ha szükséges, lépjünk közbe. Az egyik oldalon ugyanis igen, lehet felkavaró, ami félelmetes, és az agresszív tartalom elindíthat egy deszenzitizációs folyamatot, azaz hogy megszokja az agresszív tartalmat, elkezdődik az érzéktelenedés folyamata, és egyre magasabb is lesz az ingerküszöbe. Vagy gondot okozhat már rövid időn belül, ha olyat néz, ami nem neki való mert például rémálmai lehetnek, vagy például hatással lehet a kortárs kapcsolataira, mert lehet ő a „problémás” „verekedős gyerek”, aki folyton a harcos mesében vagy Mortal Kombatban látott jeleneteket akarja újraalkotni. De ott a másik oldal, hogy a gyerekeknek mindig is volt egy természetes érdeklődésük az agresszió iránt. Nyilván nem mindegy a mértéke, de előfordulhat olyan is, hogy tényleg nem ijesztő számára, nem sokkolja, amit lát. Nem lesz minden gyereknek lelki baja attól, ha lát ilyen tartalmat.”

Ijesztő mese vagy ijesztő kortársak?

A szakember szerint sokszor nagyobb a hangsúly a verekedős, lövöldözős, véres játékokon és meséken, miközben ha már az online agresszióról beszélgetünk, akkor szerinte a tízéves korosztály esetében sokkal veszélyesebb a cyber bullying. „Egy mesénél, videojátéknál ott a lehetőség, hogy ha rémisztő is számára, de le tudja állítani. Az online bántalmazást azonban sajnos nem” – folytatta a Pszichológus Pasi, akinek az a tapasztalata, hogy ez ma sokkal nagyobb károkat okoz a fiatalok lelkében.

Mit tesznek gyerekeinkkel a felnőtt tartalmak?

„Ha túl korán találkoznak a meztelenséggel, esetleg 18+-os tartalommal, az belezavarhat a szexualitásba. Túl korán kezdhetnek nemi dolgok iránt érdeklődni akár egészen obszesszív módon rákattanhatnak, ergo kényszeresen nézik. Fokozatosan egyre tovább mélyítheti a szexualitás és az intimitás közötti szakadékot, azaz kötődés nélkül, csak az élvezet, vagy éppen az elvárás miatt mehetnek majd bele együttlétekbe. A kötődés, gyengédség tisztelet vagy kölcsönösség minden jele nélkül. De bezavarhatnak a látottak a leendő partnerrel szembeni elvárások mellett a testkép dolgokba is. És itt nem csak a pornográf tartalom lehet a ludas, hanem bizonyos influencer, modellek is, akik külseje már messze van a természetestől. A gyerek viszont ezt látja, azt hiszi, neki is így kéne kinéznie, és ez bizony nagyon kártékony hatással lehetnek rájuk. „

Végül a legfontosabb kérdés: mit tehetünk szülőként mindezek elkerülése érdekében? Hátra semmiképp ne dőljünk, bízva, hogy a 18+-os pipa majd megállítja a gyerekeket. „Az egy vicc. A gyerekek nem hülyék, nyilván tudják, mire kell kattintani, hogy tovább jussanak. Kezdetben használhatunk szűrő szoftvereket, amíg a haverok meg nem mutatják, hogy kell kikapcsolni. Továbbá NASA szinten lekódoltathatjuk a telefont, de mi fogja a gyerekeinket visszatartani attól, hogy akkor majd az osztálytárs telefonján nézzen olyan tartalmat? Ne felejtsük, hogy a tiltott gyümölcs mindig vonzó lesz.” – zárta Tóth Dániel, aki szerint tájékozódni, jelen lenni, figyelni, időben reagálni és beszélgetni kell a gyerekeinkkel, és akkor talán elkerülhető a traumatizálás.

Aki további információt vagy segítséget szeretne a Digitális Nevelési témában azt Tóth Dániel szeretettel várja a Digitális Nevelés Online Klubban ! És szívesen segít mind szülőknek mind iskoláknak a 21. századi nevelés kihívásaiban ITT!