„A tanulásnál nincs jobb befektetés” - Bíró Ágota, az Engame Akadémia vezetője
cikk
Tanulás, fejlődés
„A tanulásnál nincs jobb befektetés” - Bíró Ágota, az Engame Akadémia vezetője
Az Engame Akadémia négyéves alternatív oktatási programmal és rövid képzésekkel 2010 óta nyújt iskola melletti kiegészítő képzést 14-19 éves diákoknak. Hitvallásuk szerint egy nyitott szemléletű, támogató közegben a tanulás és a pályaválasztás izgalmas felfedezéssé válik.
A továbbtanulásra és a külföldi felvételikre való felkészítés mellett a mindennapi életben hasznos készségek és a nyelvtudás fejlesztésével, valamint a pályaorientációt és a továbbtanulási döntést segítő programokkal támogatják diákjaikat, segítik a kibontakozásukat, hogy megtalálhassák saját útjukat. Az akadémia vezetőjével, Bíró Ágotával a programjukról és a kutatási eredményeikről beszélgettünk.
- Mi volt az akadémia fő célkitűzése a 15 évvel ezelőtti alakuláskor?
B.Á.: Alapvetően az volt a kiindulási pont az Engame Akadémia alakulásakor, hogy egy olyan gyakorlati felkészítést nyújtsunk a diákoknak, ami túlmutat a lexikális tudáson. Egyrészt nagyon fontos, hogy az oktatás valójában nem képez hidat a való világ és az élet között, hiszen az iskola egy zárt tér, ahol tantárgyak vannak, a munkahelyen pedig megoldandó helyzetek, feladatok. Másrészt az alakulásunk kevéssel az EU-s csatlakozás után történt, amikor kinyílt a világ, sokkal egyszerűbben lehetett menni külföldre, ugyanakkor felmerült nagyon sok bizonytalanság is. Milyen nyelvvizsga kell egy külföldi egyetemhez, milyen felvételi folyamatok vannak, hogyan írjunk meg egy motivációs levelet…stb., és ezek nem feltétlenül egyszerűek, még akkor sem, ha egyébként az interneten sok mindennek utána tudunk járni. Ezeknek a bizonytalan tényezőnek a megoldásában, az ezekre való felkészülésben támogatjuk a diákjainkat a kezdetek óta.
- Mely országok egyetemeire készítetek fel diákokat?
B.Á.: Brit és amerikai egyetemekkel kezdtük, nem véletlen, hogy a nevünk is az England és America nevekből tevődik össze. Ezek voltak a kezdetben a legismertebbek, az angolszász egyetemeknek határozottan jó renoméja volt itthon. S ezek tényleg valóban kimagaslóak, de nem feltétlenül szeretne mindenki a Harvardra, vagy Oxfordba járni. 2017-ben végeztünk egy átfogó kutatást, amiből az derült ki, hogy a diákok úgy ítélik meg, hogy sokkal jobb lehetőségeik lesznek a munkaerőpiacon, ha külföldi egyetemen diplomáznak, valamint gyakran nincsenek megelégedve a hazai felsőoktatás színvonalával. Vagyis sokak számára a külföldi tanulás a környezet és a szemlélet változás miatt is fontos, nem feltétlenül csak az egyetem presztízse miatt. Ma már 17 ország egyetemeire készítünk fel diákokat. Fontos, hogy nem állítjuk azt, hogy itthon nincsenek jó egyetemek, de – és ez is kiderült a tanulmányunkból –, nagyon sokat jelent a diákoknak, ha egy oktatási intézmény partnerként tekinti őket. Ez ugyanis abszolút felerősíti a tanulási élményt.
- Manapság annyira gyorsan változik a világ, hogy sokszor fogalmuk sincs a diákoknak, hogy merre induljanak tovább. Ebben a kérdésben tudtok valamilyen irányt mutatni?
B.Á.: Igen, mert a továbbtanulás támogatása mellett nagyon hangsúlyos a fókusz a pályaorientáción is, ez a másik lábunk. Fontosnak tartjuk, hogy a diákok megértsék, hogy mit akarnak csinálni, mert hozzánk is sokan jönnek úgy, hogy fogalmuk sincsen erről. Általában orvos, jogász, vagy közgazdász akar a többség lenni, mert ezeket ismerik. Ilyenkor mi azt mondjuk, hogy ok, de legyen olyan, ami tényleg jövőálló is, és erre is vannak képzések.
A harmadik lábunk pedig a készségfejlesztés, mert ezzel is eléggé hadilábon áll a magyar közoktatás. Sok diák nem mer beszélni, kérdezni sem, mert egyszerűen azt szokta meg, hogy csendben üljön és hallgasson.
- És nem csak kérdezni nem mernek, sokszor az önismeretük még kibontakozóban van. Ezeknek a rossz beidegződéseknek a feloldásával is foglalkoztok?
B.Á.: Bizony, az önismeret is nagyon fontos része a programunknak, meg ugye a 21. századi készségek fejlesztése, ami mind a jövőbe orientál. Az, hogy prezentálni tudd magad, az, hogy csoportban legyél képes megoldani, időben elkészíteni projekteket, ezek mind nagyon fontosak. Ezt nagyon sok alternatív iskolában már beépítik, de a pályaorientációra egyszerűen nem marad idő. Viszont nekünk megvan az az előnyünk, hogy nálunk nemcsak tanárok vannak, hanem szakemberek, akik azt a területet ismerik, és sokat foglalkozunk azzal, hogy az adott területre elvigyük őket. Egy csapat gyereket, akik egészségügyi szakemberek szeretnének lenni, nemrég elvittünk egy kórházba, a pulmonológiára, de voltak már tárgyaláson, hogy a gyakorlatban is lássák mit csinál egy ügyvéd, vagy egy bíró. A pályaorientációnk egy viszonylag hosszú folyamat, és a középpontjában az önismeret áll. Tehát hogy én miben vagyok jó, miben érzem jól magam, mit szeretnék magammal kezdeni. Az önismeretet nem lehet, és nem is érdemes megúszni.
- Nemrég készítettetek egy újabb kutatást, ebből milyen adatok derültek ki a külföldi tanulmányokkal kapcsolatosan?
B.Á.: A külföldi tanulmányokkal kapcsolatban gyakran az egyik legfontosabb felmerülő kérdés, hogy visszajönnek-e a diákok az egyetem után. Ez egy nagyon összetett kérdés, mert nyilván szülőként azt szeretnénk, ha visszajönnének. Azt akartuk tudni, hogy miért jönnének vissza? Mire van szükségük? Mert valójában minden szülőt ez foglalkoztat. Nagyon érdekes eredményeket tapasztaltunk, mert például a személyes kapcsolataik nem olyan jók külföldön, mint itthon. Vagy aki már gondolkodik a családalapításon, gyerekvállaláson, ők nagyobb arányban visszahúznak. A versenyképes fizetés is sokat nyom a latba, és egyre többen gondolják úgy, hogy nem megfelelő itthon a társadalmi-politikai környezet. Úgy ítélik meg, hogy nemcsak az életszínvonal magasabb külföldön, hanem sokkal nyugodtabban is lehet élni.
- A külföldön megszerzett tudás mindig jóval többet ér, vajon miért nem fontos a hazai cégeknek, hogy ehhez megfelelő versenyképességet teremtsenek?
B.Á.: Erre most azért sem szeretnék válaszolni, mert mi nem munkáltatókat, hanem diákokat kérdeztünk. De az egyértelmű, hogy a magyar munkaerőpiac csak profitálna a külföldről hazahozott tudásból, hiszen a tudásanyag mellé egy interkulturális kompetencia is társul, ami már önmagában is növeli a diákok megküzdőképességét.
- Hogy néz ki nálatok egy éves program? Bejön egy diák, és kvázi, mint egy étlapról válogathat?
B.Á.: Igen, számos lehetőséget kínálunk, amiből választhatnak, és van teljesen személyre szabott mentorálás. Hangsúlyos a közös gondolkodás, az inspiráció, az önálló ötletek. A mentorálás évfolyamonként változik, a kisebbeknél ez inkább személyes: ki vagy te, milyen céljaid vannak, mi érdekel stb. Aztán utána már egyre inkább célzottabb. Az órák mellett van több olyan program, amivel a közösséget építjük. A diákok maguk is szerveznek összejöveteleket, amikor különböző projekteken dolgoznak, ami azért is fontos, mert több külföldi egyetemen is elvárás, hogy legyen olyan tevékenységük, amiben már kipróbálták magukat. A projektszemlélet és a csapatmunka ráadásul a nyugat-európai egyetemeken bevett oktatási módszerek, diákjaink sokszor számolnak be arról, hogy az Engame-ben elsajátított tanulási stílusnak köszönhetően nem okozott nagyobb kultúrsokkot a kinti egyetemi oktatás.
- Nyelvet is tanulnak a diákok?
B.Á.: Minden képzésünk angolul folyik, és a mentorálás is. Külön nyelvet nem tanítunk, de azt igen, hogy ha valaki elméletileg tud angolul, azt a gyakorlatban is tényleg tudja használni.
- Milyen eredményességgel dolgoztok? Aki jár hozzátok, annak garantált a külföldi egyetem?
B.Á.: Nagyon magas a sikeresen felvételizőink aránya: a tanulóink 97,5%-át felveszik oda, ahova szeretnének menni. A nagyon elenyésző kis százalék inkább meggondolja magát, és azért száll ki útközben, hogy halasszon egy évet.
Minden évben van pár olyan diák, aki úgy érzi, hogy pihenne egy kicsit. Ezt sokszor a szülők nehezen fogadják el, pedig a gap year a jól menő országokban is egy abszolút létező dolog.
Ilyenkor abban támogatjuk a családokat, hogy ezt megértsék, elfogadják, mert ez egyáltalán nem ördögtől való dolog. És ez nem a döntésképtelenségről szól, sokszor inkább az elbizonytalanodásról. Például, ha valakit a kertépítés érdekel, az nem csak a designról szól, mert ahhoz, hogy felépíts egy kertet, azt is értened kell, hogy mit akarnak az emberek. A pályaválasztásban van egy szakadás, mert az iskola annyira szétválasztja a humán-reál irányt. Leszűkíti, mi pedig azt mutatjuk, hogy hé, ez nem így van! Mindennek több oldala van, és a munkaerőpiac sem tantárgyakból áll.
- Volt olyan aspektusa a kutatásnak, ami számotokra is meglepetést okozott?
B.Á.: Ahogy most visszanéztem, az lepett meg, hogy akkoriban mennyire nem a pénz mozgatta a diákokat. Nekem volt egy romantikus elképzelésem, mert én úgy nőttem fel, hogy nem nagyon tudtam külföldre utazni. Amikor mehettem, akkor mindig sok barátom lett, és ez a kapcsolódás nagyon fontos volt. De ezek a külföldi kapcsolódások valószínűleg pár év alatt nem lesznek olyan erősek, mint amik itt vannak, és ezért ez nem annyira befolyásoló tényező. De az is meglepett, hogy a diákok mennyire tisztán látják, hogy mit akarnak, és hogy mennyire nem kapják ezt meg. Tudják, hogy mire van szükségünk, és hihetetlenül tájékozottak.
- A külföldi továbbtanulást sokan manapság is úgy tartják, hogy egy bizonyos társadalmi réteg kiváltsága. Meg tudod ezt erősíteni?
B.Á.: Attól függ, hogy mit nevezünk kiváltságosnak. Ha valaki azt mondja, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, miközben minden évben járnak síelni, meg Balira, akkor én azt mondom, hogy abból bőven kijön. Legfeljebb le kell mondani egy kicsit ezekről. Volt egy anyuka, akinek jártak hozzánk az ikrei, akiket egyedül nevelt. Mind a két gyerek külföldre akart menni, de nem tudta őket ebben anyagilag támogatni, ezért megbeszélték, hogy dolgozni fognak. Amikor sikerült a külföldi felvételi, az első dolguk volt, hogy munkát kerestek. Amit egyébként nagyon sok országban plusz állami juttatásokkal támogatnak is. Mindig meg lehet találni a legjobb megoldást, hiszen a tanulásnál nincs jobb befektetés.
Abban is mindig segítünk, hogy megtaláljuk azokat a módszertanokat, amellyel egy kicsit segíteni tudunk a családokon. Hollandiában fix 2600 euró körüli a tandíj egy évben, ez nem sokkal több, mintha itthon költségtérítéses szakra jár valaki. Vannak nagyon jó konstrukcióban elérhető diákhitelek külföldön, azt is érdemes kihasználni. Egyébként azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban van egy álszentség Magyarországon. A középosztály (nem a felső!) évek óta finanszírozza a gyerekeinek az oktatását magániskolákban. A legjobb középiskolákban milliós a tandíj, van, ahol licitre bocsátják a helyeket, és mindenhol többszörös túljelentkezés, meg várólista van. De azt meg számonkérjük, hogy a külföldi egyetem miért nem kivétel?
- Melyik a legnépszerűbb úti cél tanulási szempontból?
B.Á.: Már egy jó ideje Ausztria és Németország. Van egy biztonság is ebben, mert ezek viszonylag hamar elérhetőek. Anglia nagyon népszerű volt, de a Brexit óta ez megváltozott. Hollandiát is egyre többen választják, és nagyon jönnek fel a skandinávok: Dánia és Svédország.
- Lakhatásban is tudtok segíteni?
B.Á.: Mi abban segítünk, hogy elmondjuk, mit kell csinálni, mivel, hova kell fordulni, mit kell komolyan venni. Szinte „beleverjük” a fejekbe már jelentkezéskor, hogy amikor nyitják a kollégiumi jelentkezést, akkor ott kell ülni a gépnél, ha valamit le kell adni, akkor azzal nem várjuk meg a holnapot, hanem ma beadjuk, melyek azok a tényezők, amiket nem lehet lazán kezelni. És nagyon sokat segítenek tapasztalataikkal az alumnik is.
- Mikor érdemes hozzátok jelentkezni?
B.Á.: Érettségi előtt nagyjából 14 hónappal, hogy megtaláljuk mindenki számára a legjobb megoldást.
- Ennyi idő alatt magabiztossá válnak abban, hogy merre tovább?
B.Á.: Többnyire igen, mert az önismeretük, önértékelésük a helyére kerül, amitől sokkal magabiztosabbá válnak. És az is óriási pluszt ad nekik, hogy egy támogató közösségben vannak. Elképesztően sok a magányos gyerek manapság, mindig megdöbbenek, amikor valaki azt mondja, hogy az életét mentette meg ez a közösség. Itt egy támogató közegbe kerülnek, bízhatnak mindenkiben, és megfelelő mennyiségű figyelem jut rájuk. Nekünk pedig óriási öröm tinédzserekkel foglalkozni, mert őszinték és jófejek.
- Mikor lesz a következő nyílt napotok?
B.Á.: Legközelebb április 11-én lehet bejönni hozzánk személyesen, de online programunkra a nem Budapesten élőket is nagyon sok szeretettel várjuk, ezzel április 15-én lehet közelebbről megismerkedni. Mindkét eseményünkre online lehet az alábbi linken regisztrálni, és minden felmerülő kérdésre örömmel válaszolunk.
Ha tetszett ez a cikkünk, kérlek olvasd el ezeket is:
Az egészséges életmód megszállottja, de a fenntarthatóság és az újrahasznosítás is beszippantotta. Hisz a természetgyógyászatban és a Reformer Pilates gyógyító erejében. A családjáért, ha kell a falon is átmegy, egy U2 koncertért pedig a világ bármelyik nagyvárosába. Napelemmel és kultúrával töltődik, drogja a színház, de egy jó könyvvel is könnyen le lehet venni a lábáról. Kíváncsi, nyitott az újdonságokra, amelyeknek varázsát rendszerint 3 napnál tovább élvezi.
