Az óvodások jogait ugyanolyan komolyan kell venni, ahogyan a szüleikét vagy az óvónőkét is. Sőt, mivel a gyerekek korukból és helyzetükből fakadóan sérülékenyebbek, mint a felnőttek, jobban kell óvnunk őket, figyelnünk a védelmükre és a szükségleteikre.
Joguk van például ahhoz, hogy megvédjék őket az erőszaktól, megkülönböztetéstől, hogy figyelembe vegyék a véleményüket és az ő legfőbb érdeküket. Még annak az óvodásnak is, aki épp kihúzta a gyufát a legújabb csintalanságával. Annak is, aki még nem tud beszélni, így nem tudja elmondani az igényeit, és annak is, akinek be sem áll a szája.
A gyerekekkel foglalkozó óvópedagógusok és más szakemberek munkája és feladata valóban nem könnyű. Sok tervezést, tudatosságot és együttműködést igényel. Együttműködést szülőkkel és gyerekekkel. Óriási feladat és felelősség összehangolni a gyerekek igényeit, a szülők elképzeléseit a saját valóságukkal, szakmai meggyőződésükkel. Ugyanakkor kevés ennél szebb és nemesebb feladat létezik, hiszen nemcsak hatással lehetnek a gyerekek életére, de meg is változtathatjuk a jövő társadalmát azáltal, hogy olyan gyerekeket segítünk a felnőtté válásban, akiknek a jogait tiszteletben tartjuk, így ők is tiszteletben tartják majd mások jogait. Együttműködőek lesznek, mindez pedig kölcsönös tisztelethez és egymás mélyebb elfogadásához vezet. Utópisztikusan hangzik, pedig ha minden gyerek jogait figyelembe vennénk és betartanánk, akkor valóban ez történne. Igenis fontos az óvodások jogairól (is) beszélni!
1. Óvodai légkör, biztonság
Fontos olyan légkört teremteni az óvodában is, ahol fizikailag és érzelmileg is biztonságban vannak a gyerekek, biztosítva van az egészséges testi-lelki fejlődésük. Itt gondolhatunk az olyan alapvetésekre is, hogy van elegendő felnőtt az óvodai csoportban, aki tud figyelni a gyerekek testi épségére, lelki szükségleteire - tud vigasztalni, öltöztetni, vagy tud segíteni a mosdóban, ha szükséges.
Azt is jelenti, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű figyelmet kapnak a gyerekek, amitől mindenki jól és biztonságban érzi magát A gyerekek biztonságérzetéhez szorosan kapcsolódik a felnőttek biztonságérzete és jólléte. Nehéz a gyerekek jóllétéről és jogairól beszélni és írni úgy, hogy közben nem beszélünk és írunk a felnőttekéről. A szüleik, az óvodapedagógusok, a segítő munkatársak és minden gyerekek körül lévő felnőtt nyugalma, türelme és odafigyelése az, amely már önmagában is biztonságos légkört teremthet. Ha ehhez nem adottak a személyi, vagy tárgyi feltételek, ha hosszú távon is megoldatlan konfliktusok és feszültségek hatják át a mindennapok együttlétét, az a felnőtteken keresztül természetesen a gyerekekre is hat. Ezért nagyon is lényeges, hogy a gyerekek jogai mellett beszéljünk az óvodában dolgozókról is, hiszen mindannyian úgy tudunk mások szükségleteire megfelelően reagálni, ha mi magunk is rendben vagyunk, a mi szükségleteinket is figyelembe veszik.
2. Bántalmazástól való óvás
Az erőszak, a bántalmazás minden formájától óvjuk a gyerekeket is. Az óvodáskorú gyerekeket sem szabad érzelmileg vagy fizikailag bántani: például megrángatni, megszorítani, kiabálni, kigúnyolni, megcsípni, meghúzni a haját, de a sort hosszan folytathatnánk. Az is bántalmazásnak számít, ha elhanyagoljuk az érzelmi szükségleteit, azaz nem vigasztaljuk meg, ha hiányoznak a szülei, vagy figyelmen kívül hagyjuk az érzéseit.
3. Egyenlő bánásmód
Az óvodások között ugyanúgy kerüljük a hátrányos megkülönböztetést, mint azt bármely más esetben tennénk.. Ha például vallási okból nem tudja ugyanazt enni egy gyerek, mint a többiek, akkor fontos a szülőknek és az óvoda munkatársainak együttműködnie ebben a kérdésben és közösen találni jó megoldást a helyzetre. A gyerekek megkülönböztetésének tilalma is egy olyan gyerekjog, amely óvodáskorban ugyanolyan fontos, mint bármely más korban. A sajátos nevelési igényű (SNI), vagy más nehézséggel küzdő gyerekekkel is ugyanúgy, vagy épp képességeiknél fogva kiemelt figyelemmel kell bánni. De akár gondolhatunk arra is, hogy a lányoknak is van lehetőségük fociedzésre járni, a fiúknak pedig balettozni, nem zárják ki őket ebből a tevékenységből a nemük miatt. Minden gyerek olyan tevékenységben vehet részt, amelyben örömét leli képességeitől függetlenül.
4. Magánélet, magánszféra
Az óvodásoknak is joguk van a magánszférához, magánélethez. Néha nehéz ebbe belegondolnunk, de valójában ha a gyereket helyettesítjük a felnőttekkel, akkor már egyértelműnek tűnik, hogy nem vetkőztetjük alsóneműre a társai előtt, ezzel is tiszteletben tartva a méltóságát, magánszféráját. Fontos, ha egy gyerek bepisil alvás közben, akkor azt tudjuk diszkréten kezelni, a ruhacserét úgy megoldani, hogy nem látja más. Ide tartozhat az is, hogy a gyerekek mondhatnak nemet, ha megkérdezzük őket arról, hogy szeretnének-e szerepelni egy fotón. Valamint, ha az óvodás szülei nem járultak hozzá a gyerekről készülő képekhez, akkor az óvónő kirekesztés nélkül figyelni tud arra, hogy az az adott gyerek is részt vehet a foglalkozáson zavartalanul.
5. Szabad játék, szabad levegő
A gyerekek életében nagyon fontos, hogy legyen elég idejük, terük, lehetőségük játszani. Fontos az is, hogy töltsenek elegendő időt a szabadban, hiszen a fejlődésükhöz elengedhetetlen a friss levegő, a kinti környezet, a szabad mozgás, futkározás, ugrálás.
6. Gyerekek részvételi joga
A gyerekek ahogy fejlődnek, egyre inkább képesek aktívan részt venni a közösségük életében, dönteni bizonyos dolgokról, elmondhatják a véleményüket, kifejezhetik az érzéseiket. Nagyszerű gyakorlat, ha mondhat nemet egy foglalkozásra, játékra a gyerek, vagy rendszeresen megkérdezzük már az óvodások véleményét is az őket érintő dolgokról, például hogyan szeretnék a Mikulást ünnepelni.
+1. Kötelező délutáni alvás?
Utoljára az egyik talán legvitatottabb kérdéskört hagytuk: a délutáni alvást. Az óvodának biztosítania kell a gyerekeknek a pihenőidőt, hiszen ez szükséges a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Az óvodáskorú gyerekek nagyon intenzív fejlődésen mennek át az ott töltött 3-4 év alatt, fejlettségükben és alvásigényükben is nagy különbségek lehetnek. Sok gyereknek kielégíti az alvásigényét az éjszakai alvás. Ahogyan az is fontos, hogy akinek szüksége van a délutáni alvásra, az tudjon aludni nyugodt körülmények között, úgy az is fontos lenne, hogy akinek már nincs szüksége délutáni alvásra, legyen lehetősége a csendes pihenőre anélkül, hogy 1,5-2 órát mozdulatlanul csendben kelljen feküdnie. Aki az adott napon nem alszik, annak biztosíthat az óvoda csendes tevékenységet például könyvlapozgatást, kirakózást. Ebben a kérdéskörben is megnyilvánulhat a gyerekek részvételi joga, ha szokássá válik, hogy eldönthetik, szeretnének-e, tudnak-e aludni délután, akkor megtanulnak a saját testükre, érzéseikre hallgatni és bízni ezekben.
Természetesen a felsorolás nem teljes, a fentiekben néhány példa segítségével szerettünk volna rávilágítani a gyerekjogokra. Az óvodás gyerek is egy olyan személy, akinek fontos és szükséges meghallgatni a véleményét, figyelni arra, hogy ő mit szeretne, milyen szükségletei vannak. A gyerekek véleményének megkérdezésével és figyelembe vételével példát mutatunk, tanítunk és minden nap új esélyt kapunk arra, hogy hogyan tudjuk ezeket jobban csinálni.
Szerző: Rosta Ági, Hintalovon Alapítvány
Ha tetszett ez a cikkünk, kérlek olvasd el ezeket is:
A Gyermekjogi Központhoz az elmúlt években több mint 1500 esetben fordultak tanácsért gyermekjogi ügyben. A Központban jogászok, ügyvédek, pszichológusok, mediátorok, coachok, mind együtt, csapatban dolgoznak a gyerekek érdekeinek érvényesüléséért.
