Hogyan tudod szülőként tettenérni a bántalmazást?

1. Bizalmi légkör, tiszta keretek, folyamatos kommunikáció

Közhelynek tűnhet, de tényleg minden ebből indul ki: ha szülőként arra törekszel, hogy mindenről lehessen beszélni veled, és ha valami rossz történik akkor nem megfenyíted vagy bünteted a gyereket, hanem a korábban lefektetett keretek és szabályok következményeivel szembesíted, amiről te amúgy folyamatosan kommunikálsz is, akkor mindent megtettél azért, hogy elérhető legyél a gyerekednek akkor is, ha valami nehezet, szomorút, bántót akar elmondani neked.

2. Ne reagáld túl

Tudom, mindenkiben ott lapul az anya/apatigris, de az a legtöbb helyzetben nem segít a gyerekednek (sőt, inkább nehéz helyzetbe hozza őt), ha te ráugrassz arra, aki vélt vagy valós módon bántotta a gyerekedet. Érdemes higgadtnak maradni, és inkább arra figyelni, hogy a gyerekedet segítsd az érzései megértésében és feldolgozásában. Ez segíteni fogja őt abban, hogy egy esetleges bántalmazási helyzetetet elmondjon neked.

3. Figyelj a jelekre

Vannak a bántalmazásnak olyan jelei, amiket ha felismersz, utána tudsz olyan beszélgetést kezdeményezni a gyerekeddel, amiben előhozhatja, ha tényleg áldozattá vált és akkor már egy tisztább helyzetben beszélgethettek. Az egyik legfontosabb ilyen jel, ha a gyereknek látszólag minden ok nélkül erőteljesen megváltozik a viselkedése. A korábban nyílt, barátkozó gyerek hirtelen magába zárkózik, vagy ha az a gyerek aki korábban imádott egy helyzetet, hirtelen elzárkózik tőle (pl. a sportszerető gyereket alig lehet rávenni, hogy edzésre menjen). Ilyen helyzetekben érdemes nagyon figyelni, és sok olyan intim, bensőséges helyzetet teremteni, amiben a gyerek megnyílhat, akár saját történeteket megosztani amikor mi váltunk sérülékennyé, esendővé, és megosztani, hogy ez nekünk milyen rossz, nehéz volt.

4. Ne azt kérdezd mi a baj, hanem hogy mi történt és hogy mit érez

Ha direktben rákérdezünk arra, hogy mi a baj, jó eséllyel megkapjuk a választ, hogy “semmi”, akkor is, ha valami mégis történt. Ennek főbb okait írtam a cikk elején. Ahhoz, hogy mégis beszélni kezdjen a gyerek, érdemes nem a “bajt” kutatni, hanem abban motiválni őt, hogy arról beszéljen, mi történik vele és a többiekkel, és mit érez ilyenkor.

5. Beszélgess a többiekkel

Egy közösségben jön-megy az információ. Ennek vannak kellemetlen részei (amikor beindul a pletykagyár), és vannak nagyon fontos részei. Például erőszak és bántalmazás esetekről az a gyerek, aki ennek tanúja volt, könnyebben mesélhet otthon arról, mit látott, tapasztalt. Ezek kapcsán érdemes beszélgetni, gondolatokat cserélni a szülői közösségben, akár konkrét nevek nélkül is, pusztán arról, hogy ki mit tart olyannak, ami “belefér”, és hol húzódik az a határ, amire azt mondjuk, ez már nem oké. Ez nem pletyka, nem árulkodás és nem “rágalmazás”.

6. Ne bántsd a gyerekedet

Végére hagytam azt, ami egyrészt (bízom benne) magától értetődő, másrészt talán a legfontosabb: az a gyerek érzi majd úgy, hogy nem oké, ha bántják, visszaélnek vele, megalázzák, aki otthon is azt tapasztalta, hogy ez nem elfogadott, nem megengedhető.

Ha bármilyen bántalmazás, bántás érte a gyerekedet, de bizonytalan vagy abban, hogy mit tehetsz ilyen helyzetben, javasoljuk hogy keresd meg azokat a gyerekjogi, gyerekvédelmi civileket - például minket a Hintalovonnál - és állami szolgáltatókat (pl. gyermekjóléti szolgálat, gyermekjogi képviselő), akik segíthetnek neked információkkal és tanácsokkal.

Gyurkó Szilvi