A logopédia a beszéd, a hang, és a nyelvi zavarokkal, vagyis kommunikációs problémákkal foglalkozik. Tévhit azonban, hogy csak óvodás korban lehet rá szükség, nagyobb gyerekek, és felnőttek esetében is komoly életminőség változást hozhat egy megfelelő szakember segítsége.
Gégény Erika logopédus, holisztikus módszerével közelít a beszéd- és kommunikációs zavarokhoz. Vidéki családból származik, már hatéves korában gondoskodott nővére gyermekéről, így szinte egyenes volt az útja az óvónőképzőbe. Gyakorlati évei alatt egyszer sem találkozott az óvódákban logopédussal, konkrét tapasztalata nem volt arról, hogy ez mit takar, mégis ezt az utat választotta hivatásául. Az elmúlt harminc évben szenvedéllyel és folyamatos tanulással fejlesztette tudását, keresve azokat a módszereket, amelyek leghatékonyabban segíthetik a hozzá fordulókat.
- A holisztikus logopédia miben tér el a „sima” logopédiától?
G.E.: Ez a módszer sok év szemléletformálásából adódik, amiben a gyakorlati tapasztalataim mellett rengeteg egészségügyi vonatkozás, élettapasztalat is van, ezeket mind alapul vettem a saját módszerem megalkotásánál. A holisztikus megközelítés lényege, hogy az embert egészként vizsgáljuk a test, lélek, szellem harmóniáját tartjuk szem előtt. Ez a szemlélet nem valami misztikus újítás, hanem sokkal inkább visszatérés az alapokhoz. Régen az emberek természetes módon éltek, a természettel összhangban – ma viszont rengeteg külső tényező eltéríti az egyént az egészséges fejlődéstől. A modernizációval sajnos egyre inkább eltávolodunk a természettől, az emberi kapcsolatok is átalakulnak, ezért vissza kell nyúlnunk ezekhez a természetes fejlődési folyamatokhoz, amikor a megoldásokat keressük.
- Vissza az alapokhoz vagy a gyökerekhez, de hogy lesz ebből logopédia?
G. E.: Az elmúlt 30 év alatt rengeteg esettel foglalkoztam. Pályám kezdetén természetesen a főiskolán tanultak szerint kezdtem el dolgozni. A feladatlapok és a direkt technikák azonban nem mindig működtek hatékonyan. Ekkor kezdtem el mélyebben foglalkozni a mozgásfejlesztéssel, és végeztem el több mozgásterápiás képzést is. Gyerekek és felnőttek esetében egyaránt azt tapasztaltam, hogy a beszédfejlődési vagy kommunikációs nehézségek hátterében sokszor mozgásbeli hiányosságok állnak. Ennek alapján kezdtem el mozgásból kiindulva építeni a fejlesztést: a mozgás segít megteremteni a harmóniát a test és agy között, ami hozzásegít a gördülékeny fejlődéshez. A megszerzett tapasztalatok mind abban erősítettek meg, hogy komplexen kell gondolkodni, több irányból kell megközelíteni az elém kerülő eseteket, de még mindig volt egy kis hiányérzetem. S hogy milyen az élet, az egyik lányom problémája révén fordultunk a hagyományos kínai orvosláshoz, és ott maradtam tanulni, ami által alapvető testi működéseket, és az azon túli dolgokat, mint pl. az energiaáramlást is megértettem. Mert nemcsak szervekből állunk, nemcsak a szerveknek kell megadni azt, ami jár neki, hanem a dinamikus egyensúlyt kell elérni.
- Hogyan lehet a dinamikus egyensúlyt elérni, megteremteni?
A testünk minden sejtje folyamatosan kommunikál egymással, és az egészség a kommunikáció egyensúlyában rejlik. Ha nem működnek megfelelően a sejtek, akkor a test nem lesz képes optimálisan fejlődni. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy mit eszel, mit iszol, és arra jöttem rá sok év után, hogy bármilyen terápiát alkalmazhatok, nem lesz maradéktalanul sikeres, ha a sejtek nem működnek rendesen. Az alapokhoz való visszatérés tehát kulcsfontosságú. Ha a környezetünk – beleértve a táplálkozást és a napi szokásainkat – nem biztosítja az optimális működést, akkor nem érhetünk el maradandó eredményeket a terápiában. Így nemcsak a beszédet kell kezelni, hanem az egész rendszert figyelembe kell venni, hogy a páciens valóban fejlődni tudjon. Az életminőségünk szabályozza a testünk működését. Eddig abból indultunk ki, hogy a beszédhibánál a testben van valami elromolva, akkor most nézzük meg, a környezetet, hogy hogy illünk bele a problémánkkal együtt. A környezet szerepe, az azzal kialakított harmonikus együttműködés, meghatározó jelentőséggel bírhat a terápia sikerességében.
Nyilván nincs ennek mértékegysége, de a logopédiában, hogy lehet mérni az eredményességet?
A logopédiában számos vizsgálati módszer és teszt létezik, amelyek alapján diagnosztizálunk, illetve mérhetők a változások. Azonban én nem igazán hiszek ezekben a standard tesztekben, mert szerintem nem adnak teljes képet az ember valódi helyzetéről. Ezek inkább azt mutatják meg, hogy eljutottunk-e A-ból B-be, de én személy szerint inkább az ember egyéni fejlődésére fókuszálok. Az alapvető cél az, hogy a problémákat minél több szempontból megértsük, és annak megfelelően dolgozzunk ki a legjobb megoldásokat. A rendelkezésre álló tesztek egy része igen régi, és amilyen tempóban változik a világ, nem biztos, hogy a mért eredmények alapján reálisan kategorizálható a vizsgált személy. Más kérdés, hogy egyáltalán kell-e kategorizálni…
Miképp épül fel a terápiás sorozat nálad?
A holisztikus logopédiánál egy tájékozódó, ismerkedő, diagnosztizáló bevezetés után minden esetben történik egy mozgásos alapozás: a test működéseinek harmonizálása, mozgás-légzés, ha szükséges nyelés optimalizálás, izomdiszfunkciók korrigálása, természetesen egyénre szabottan. Enélkül nem kezdek bele az úgynevezett finomhangolásba, a hagyományos vonatkozású beszédproblémára szabott terápiába, ami természetesen nálam szintén más. Nincs nagy tükör, van viszont sok mozgás. És van egy fontos következő eleme a terápiának a patrónus választás.
Vagyis, valakinek segíteni kell minden esetben rajtad kívül?
Igen. A „segítő” az, aki a folyamatban partnerként segíti a pácienst. Ha egy kisgyermekről van szó egyértelmű, hogy a szülők lesznek azok, akik részt vesznek a folyamatban. Ha nagyobb gyermekről vagy felnőttről, akkor is fontos, hogy a család, a környezet támogassa a fejlődését. A Segítő itt nem felügyelő, hanem partner: életkortól/problémától függően együtt vesznek részt a foglalkozáson, otthon együtt gyakorolnak.
És mik a tapasztalataid, otthon gyakorolnak?
Sokszor érzem úgy, hogy ott reked meg egy terápia sikeressége, hogy a problémával rendelkezőnek egyedül kell megküzdenie vele. Holott egy életközösségben él, ahonnan kaphatna is megfelelő támogatást, csak egyszerűen nincs benne ez a megoldási stratégiánkban. A családoknak gyakran segítek abban is, hogy megértsék, hogy nem elég csak elhozni a gyermeket hozzám, hanem folyamatosan támogatni kell őt otthon is. Az otthoni közreműködés az, ami igazán gyors változást hoz. A beszédprobléma nem betegség! Mégis a holisztikus gyógyászathoz tudom hasonlítani, csak nem betegségre, hanem egy fennálló állapotra vonatkoztatva, ami így szól eredetileg: Ha egy szervünk beteg, akkor az egész testünk beteg. Ha egy családtag beteg, akkor az egész család beteg. Sem a szerveinkkel, sem a családtagjainkkal nem izoláltan kell foglalkozni, hanem abban a rendszerben, amiben az működik. Így lekerül a teher a páciens válláról, hogy egyedül kell megbirkóznia vele, miközben családban él. Illetve ebben a "családi társasjátékban", ami maga a terápiához tartozó otthoni gyakorlás, észrevétlenül megtörténik az a változás, amire várunk.
Tehát ha az egész család közreműködik, a beszédhibás gyermeknél érzékelhetően gyorsabb a javulás?
Tapasztalataim szerint igen. De van egy harmadik összetevője is a receptemnek: a fejlődéshez, változáshoz szükséges fiziológiás szükségletek kielégítése, a sejtszintű feltételek megteremtése. Megkapja-e a test az optimális működéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat? Ez minden egyéb fejlesztésnek, terápiának az alapja. "A talaj, amibe a magokat vetem". Ha ez a "talaj", nem termékeny, hiába szórom bele a "magokat" a szebbnél szebb és innovatívabb módszereket, nem fog szárba szökkenni, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Jellemzően a logopédus gyerekek esetében szokott indokolt lenni. Mikor, hány éves korban érdemes velük szakemberhez fordulni?
Ez nagyon változó. Ha szigorúan csak a beszédet nézzük, akkor, ha 2-2,5 éves korban egyáltalán nem beszél, vagy csak halandzsázik, vagy néhány saját szókreációt használ, már érdemes felkeresni szakembert. De! Ha a mozgásfejlődésben, hangadásban(gőgicsélésben) sírás változatosságában van hiányérzete a szülőnek, akkor mindenképpen már csecsemőkorban szükséges felkeresni a korai fejlesztő központot. Szerencsére hazánkban nagyon jól működik a védőnői hálózat, és a szűrések is sokat segíthetnek. Nagyon nehéz kikerülni, hogy valaki a rendszerben észre ne vegye, ha probléma van. Ennek feltétele természetesen a szakember ellátottság. Én általánosságban 3 éves kortól foglalkozom a gyerekekkel.
A mai felgyorsult világban az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi idő alatt lehet eredményt elérni?
Nem lehet előre meghatározni, hogy mennyi idő alatt érünk el eredményt, mert az a problémától és az egyéni helyzettől függ. Néha úgy gondolják a szülők, hogy ha becsülettel elhozzák a megbeszélt időben hozzám a gyereket, én majd „megvarázsolom” őket, de a változáshoz folyamatos munka és idő kell. Főleg az iskola előtti időszakban jönnek hozzám, hogy úristen van fél év az óvodáig/iskoláig, segítsek gyorsan.
És te tudsz segíteni gyorsan?
Segíteni tudok, de gyorsan nem. Minden esetben a szülőkkel együtt egy közös beszélgetéssel kezdünk, amikor elmondják, hogy mi az elképzelésük. Előfordul, hogy akik hozzám jönnek már túl vannak számos szakemberen, de nem vezettek eredményre a kezelések. És itt jön képbe a módszerem komplexitása! Mert nem azért nem volt javulás, mert nem jó szakembernél jártak, hanem mert az összetett problémának csak egy részterületére koncentráltak. Én sem találtam fel a spanyolviaszt, csak kombinálom a lehetőségeket. Ezen kívül azt kell megérteni, hogy együttműködésre van szükség. 7-8 éves korig mindenképpen együtt dolgozom akár a foglalkozások keretében a szülővel is. De ez sem szűkíthető le ennyire életkorra, mert most például egy 11 éves fiú jár hozzám, akinél a terápia sikeressége érdekében szintén szükség van a szülő jelenlétére a foglalkozásokon. Valamint nagyon fontos része a terápiának az önmegfigyelésre, az önkontrollra nevelés is.
Heti hány alkalom az, ami eredményhez vezethet?
Ez nagyon egyéni, a probléma mértékétől függ. Általában, összetett probléma esetén, heti egy-két alkalommal hozzá tudunk nyúlni minden érintett területhez, ami mellett, ha otthon is becsülettel elvégzik a feladatokat, akkor ez elég. Tőlem nem igazán mennek el úgy, hogy ne tudtuk volna megoldani a problémát. Ennek a titka a megfelelő ismétlésszámban, és ennek a tudatosításában rejlik. A hozzám fordulókkal megértetem, hogy attól nem fog semmi változni, hogy egyszer egy héten ott vannak nálam. Legyen az nyelés probléma, tartás probléma, beszédprobléma, ezek olyan automatizmusok, amik évek óta fennállnak. Nem tudunk úgy megváltoztatni berögzült szokásokat, ha nincs meg a megfelelő ismétlésszám.
Van komolyabb sikerélményed?
Nekem minden eset sikerélmény. Van, akinél már egy apró lépés is óriási jelentőséggel bír. Mivel legtöbbször családok jönnek hozzám, sokszor érzem, hogy a család dinamikáján, vagy az egymáshoz való viszonyukon is segített az, hogy közös „program” lett a logopédia, és egy kicsit közelebb hozta őket. Volt egy 8 éves kisfiú, aki éjszakánként még bepisilt. Semmilyen szervi oka nem volt, jártak már pszichológusnál is, de nem vezetett eredményre. Elmondtam neki, hogy mit fogunk csinálni, hogy meg tudjuk oldani, nagyon lelkes volt, és végezte otthon az önmegfigyelést is. Szépen lassan csökkent az éjszakai bepisilések száma, hat hét alatt már látszódtak az eredmények, három hónap múlva pedig teljesen megoldódott a probléma. Azokat a kikerekedett, csillogó szemeket, amivel nézett rám, amikor elköszönt, azt nem fogom elfelejteni. De nagyon sokan fogszabályzás előtt kerülnek hozzám, mert ez az egyik specializációm a nyelvlökéses nyelés terápiája. Szinte minden ezzel kapcsolatos képzést elvégeztem, és ez is abban erősített meg, hogy az egész testtel kell dolgozni. Először én magam is megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy egy bokasüllyedés kéz a kézben jár a nyelvlökéses nyeléssel. Azonban teljesen logikus, hogy egy elcsúszott állkapocs, vagy nyelvcsont a kötőszöveti rendszeren, a vázrendszeren keresztül, minden egyéb struktúrával összefüggésben van. Ha a nyelvet egy jó, optimális pozícióba szeretnénk szoktatni, akkor ott tartásjavításra is szükség van, hogy az tartósan ott is maradjon. Az egész testre irányuló terápiámmal viszont garantálni tudom a probléma megoldását. Ez a komplex terápiás folyamat bármelyik életkorban kisebb csodával felérő változásokat hoz, komoly életminőség javulást érhetünk el vele. Azt szoktam mondani, hogy lehet, hogy én vagyok a sokadik logopédus, akihez jöttek, de biztosan én leszek az utolsó.
Ha tetszett ez a cikkünk, kérlek olvasd el ezeket is:
Az egészséges életmód megszállottja, de a fenntarthatóság és az újrahasznosítás is beszippantotta. Hisz a természetgyógyászatban és a Reformer Pilates gyógyító erejében. A családjáért, ha kell a falon is átmegy, egy U2 koncertért pedig a világ bármelyik nagyvárosába. Napelemmel és kultúrával töltődik, drogja a színház, de egy jó könyvvel is könnyen le lehet venni a lábáról. Kíváncsi, nyitott az újdonságokra, amelyeknek varázsát rendszerint 3 napnál tovább élvezi.
