"A fesztivál, az mindig egy ünnep." - Mozikban a Fesztiválország című film

Felnőtt az a generáció, akivel az egykori Sziget alapítói törzsközönségként számoltak. De az idő múlása nem koptatta meg a fesztivál fényét, a legkisebb mértékben sem lett lejárt lemez, sőt a legelső látogatók, ma már a gyerekeikkel járnak nyaranta egyik fesztiválról a másikra. A műfaját tekintve a Fesztiválország dokumentumfilm tehát igazi nosztalgikus múltidézés, nincs olya néző, akit ne szólítana meg valamelyik jelenet, történet, korszak. 

Porból szabadság

A Fesztiválország a magyar fesztiválkultúra hőskorától napjainkig meséli el, hogyan lett a porból szabadság, a színpadból közösség, és hogyan vált Magyarország Európa fesztivál-nagyhatalmává. A Csizmadia Attila rendezésében, Topolánszky Tamás Yvan társrendezésében készült zenés dokumentumfilm ikonikus alakokkal, backstage-sztorikkal és generációkat formáló koncertekkel mutatja meg: a fesztivál több mint zene – a szabadság ünnepe. A film országos bemutatója szeptember 18-án indul a mozikban a JUNO11 Distribution – eletedmozija.hu – forgalmazásában.

A nyár színpaddá és a közösségi identitás egyik legfontosabb fórumává változott az elmúlt évtizedekben. Egy nemzedék nőtt fel, amely valóban a porból épített szabadságot magának. A kilencvenes évek hajnalán néhány fiatal mert nagyot álmodni – nevük örökre beleégett a magyar kultúra történetébe. Gerendai Károly a semmiből épített világméretű birodalmat. Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán fesztiváljaikkal városokat töltöttek meg zenével és fénnyel. Márta István egy völgyből hozott létre menedéket, Müller Péter Sziámi pedig közösséget teremtett szavaival és dalaival.

Ők lettek a magyar fesztiváluniverzum hősei – és velük együtt színpadra lépett egy új Magyarország, ahol minden koncert egyszerre volt lázadás és ünnep. Mi hajtotta őket: a szenvedély vagy az üzlet? Honnan indultak és hová jutottak? És mit jelent örökségük az őket követő generációk számára?

Hőseink, akikkel kiszakadunk a világból 

Backstage-sztorik, eufórikus tömegek és ikonikus zenészek – Lovasi András, Halott Pénz, Bagossy Brothers Company, Quimby, Soma Mamagésa, Дeva, Beton.Hofi, Sisi, Margaret Island, Blahalouisiana, Pogány Induló – mind részei a fesztiválkrónikának, ahol a hiányból született ünnep, ahogy az alkotók fogalmaznak. 

Ahogy mi láttuk

A film sajtóvetítésébe némi malőr csúszott, egy áramszünet miatt egy másik terembe költözött a vetítés, ahol a technika vívmányainak köszönhetően végül lement a teljes film. Az élet nagy rendező, és a véletlenek sem mindig dolgoznak a kezünk alá, de ez a kis áramkimaradás, akár a tudatos szervezés koncepciójába is illeszkedhetett volna, ugyanis a fesztivál szervezői is számos kihívassál néztek szembe az elmúlt évtizedek alatt, és erre tökéletesen reflektált ez a helyzet.                                                              

A történelmi visszatekintés nemcsak szórakoztató, vidám és humoros események összefüggő láncolata, hanem erőteljesen hat az érzelmekre is. A kikapcsolódásra  vágyó tömegek ugyanis (teljesen érthetően) nincsenek tisztában a háttérben zajló sokszor egészen megrázó élethelyzetekkel. Pedig tudjuk, ahol fény van, ott árnyék is, így egészen megrendítő pillanatok is szerepelnek a filmben.

Kicsit talán elcsépelt kifejezés a hungarikum, de ez a fesztiválokra mindenképpen helytálló. A film a nagyobb, ma már egyértelműen kultikusnak számító fesztiválokat mutatja be, illetve akad olyan is, ami jóval kevésbé ismert, de messze nem szól a teljes hazai kínálatról. Talán ez amiatt is megbocsátható, hogy a filmben körbejárt fesztiválok vonzzák a legnagyobb tömegeket, és az sem elhanyagolható, hogy ezek hátterében elképesztően izgalmas és érdekes történetek húzódnak meg.

Müller Péter Sziámi, aki az akkor még Diáksziget nevet viselő fesztivál egyik alapítója, ötletgazdája, meglepő módon a melyik a kedvenc fesztiválja kérdésre, elsőként a Tű Fokán-t mondta. „Nagyon szerettünk ott lenni, és kifejezetten jóleső volt, hogy semmilyen módon, vagy mértékben nem szólt a gázsiról. Arra tévedt egy holland szakács, aki hihetetlen jó indonéz kajákat készített, és az egésznek volt egy elképesztően jó, baráti hangulata. Szerettem az orfűi Fishinget is, mert ott érezhető volt valamennyire a korai Sziget hangulata. Sopronfeszten idén nem voltunk, mert nem hívtak, és ebbe most bele se szeretnék menni, ahogy Szent Pál mondta:

A számomra egyetlen jó Szigetkönyvben lett egy fejezet Sziámiról, ahol azt írták, hogy a Sziámi dalaiból lett a Sziget. Ez hülyeség és nagyképűség, és zavar, hogy nem szóltam, hogy na, azért ezt így ne, mert tulajdonléppen a kollégáknak a szaktudásából és az odaadó munkabírásából született. Az ötletnek nincs kopirájtja a világon, de hogy valahogy ez a mérce és ehhez képest mondom azt, hogy valami rendben van, vagy nincsen. Egy fesztivál együttlét és kapcsolódás is, nekem Gerendai Karcsi egy kicsit mintha a fiam és az apám is lenne, és talán ebből is következik, hogy az együttlét szót a mélyebb értelmében mérem. Ha nagyon röviden szeretném összefoglalni, akkor azt hangsúlyoznám, hogy a fesztivál, az mindig egy ünnep. És azért sem lehet elrontani, mert az ünnep mindig erősebb, mint az ünneprontás” – fogalmazott Müller Péter Sziámi.