Boldog család
"Amikor azt látom, hogy anyukám nem szereti a hasát, az rám is hatással van" - Tinikor ÖNkép
Gyakorlatilag nem ismerek olyan fiatalt, akinek nincs, és soha nem is volt baja a testével. Hivatalos számot vagy statisztikát nem tudok, de bármikor felmerül ez a téma egy társaságban, elég gyorsan kiderül, hogy szinte mindenki meg tudja nevezni azt a testrészét, amit nem szeret. Rosszabb esetben pedig, hogy evészavar vagy önsértés is van a képben.
Személyesen is elég komolyan kapcsolódom a témához. Alsós koromban volt rajtam egy kis súlyfelesleg, ami miatt az amúgy is elég gonoszkodó osztálytársaim sokat bántottak. Nem éreztem szépnek magam, még azután sem, hogy harmadikban 10+ centit nőttem, és hajszálvékony testalkatom lett. Többször kihagytam az iskolai ebédeket, egy alkalommal pedig odáig fajult a dolog, hogy rosszul lettem az éhségtől. Ez már gyerekként is ijesztő volt, onnantól kezdve figyeltem arra, hogy mindig egyek valamit. Majd a felső tagozatot már egy új iskolában kezdtem, ahol befogadó közegre találtam. Innentől kezdve pedig csak nőtt az önbizalmam, és mostanra szerencsés módon eljutottam oda, hogy elfogadom a testem és a kinézetem. Sőt, mi több, szeretem is. Nem állítom, hogy nem lehetne még fejlődnöm ebben, de már nagy utat tettem meg.
