„Azért vagyunk egyedülálló szülők, mert így alakult az életünk” - interjú Nagy Annával

Az Alapítvány életében mekkora mérföldkő volt a központ létrejötte?

Nemcsak óriási, hanem nagyon fontos mérföldkő volt, és nem csak azért, mert lettek olyan helyek, amelyek ezekről a családokról szólnak. Az a hatalmas lépés, hogy egyáltalán szempont lett, hogy az egyszülősökről beszélni kell, vagy, hogy felismerjük, hogy külön és máshogy kell foglalkozni velük. Ide sorolható, hogy két évvel ezelőtt olyan új törvények születtek, amik az egyszülősökről szólnak, és nagyon komolyan segítik az egyszülős családokat. Az egyik az árvaellátások emelkedése, a másik pedig, hogy az állam megelőlegezi a tartásdíjakat. Ezek az intézkedések százezres nagyságban érintenek családokat, gyerekeket. Vagyis a döntéshozók is belátták, hogy egy ekkora „tömeggel” külön foglalkozni kell. Hogy nem elég a majd lesz valami hozzáállás.

Gondolom, ma már szájhagyomány útján terjed leginkább a híretek az érintettek körében.

Szívesen gondolnám azt, hogy minden egyedülálló szülő tudja, hogy vannak egyszülős központok, de sajnos ez nem így van, mert nagyon sokan nem tudják, kik vagyunk, és miért vagyunk. Az viszont tény, hogy az elmúlt hat évben már több mint 30 ezer családnak sikerült valamilyen fajta támogatást, segítséget nyújtanunk.

Ahogy az emberek sem egyformák, úgy nyilvánvalóan a problémák, és az adott élethelyzetek sem. Melyik terület az, amiben a legnagyobb segítséget tudjátok nyújtani?

Igen, ez így van, nagyon különböző helyzetekből kapcsolódnak hozzánk a családok. Van, akinek semmire nincs szüksége, jól elvan úgy, ahogy van, de a többségre nem ez a jellemző. Sokszor csak az kell, hogy valahol meghallgassák az egyedül maradt szülőt, de sokaknak fontos, hogy tartozzanak valahova. Tudnak hozzánk jönni a gyerekek tanulni, de számtalan foglalkozást, programot is szervezünk. A leghétköznapibb tevékenységben is segítünk, ha arra van igény, például gyerekfelügyeletben, illetve rengeteg élelmiszer és tisztítószer adományt osztunk ki. Lakhatással kapcsolatos problémákat is oldottunk már meg, és az iskolakezdési támogatás is jelentős. Nagyon nagy hangsúly van a szakmai együttműködéseken is. Mert az, hogy valaki egyszülős, nem azt jelenti, hogy neki csak arról szól az élete, hanem nagyon sok minden mást is csinál mellette. Van, aki egyszülős és nagycsaládos, van, aki egyszülős, és mondjuk, autista kisgyereket nevel, tehát sok minden más is történik, és nagyon fontos, hogy ezek miatt a szakmai szervezetekkel, vagy a családsegítőkkel, a gyerek jóléti központtal is legyen kapcsolatunk. Ők is tudnak hozzánk küldeni családokat, és mi is tudunk hozzájuk fordulni, ha olyan dolog történik, amiben mi nem tudunk segíteni. Sajnos sokszor túl is mutat egy-egy család helyzete a mi kompetenciánkon, hiszen például egy bántalmazó kapcsolatnál elengedhetetlen a célzott szakmai segítségnyújtás.

Hány helyen vagytok jelen az országban?

Budapesten két központtal vagyunk jelen, Budán és Pesten, és tíz olyan település van az országban, ahol vannak közösségeink, klubjaink. De ma már túlterjeszkedtünk a határainkon, Erdélyben is van irodánk, illetve Felvidéken is elkezdődött a közös munka.

A nyár gyakran a kétszülős családoknál is nehézséget okoz, mivel nagyon sok esetben még a nagyszülők is aktívak. Az egyszülős családoknál nyilván ez még hatványozottabb probléma, ebben tudtok segíteni?

A nyári programjaink nagyon népszerűek a családok körében. Tavaly 3500-an voltak velünk nyaralni, táborozni, nagyságrendileg ezen a nyáron is ennyi főnek tudunk segíteni, akiknél nélkülünk szóba sem jöhetne a nyaralás lehetősége.

Több nyilvános platformon is jelen vagytok, ez segíti a tabuk ledöntését?

Valóban, igyekszünk a kommunikációban minden fonalat megragadni, hogy lehessen rólunk hallani, tudni. Az összes platformon ott vagyunk, próbálunk minél több fórumon jelen lenni, hogy minél többen ránk találjanak. Évek óta ott vagyunk a Művészetek Völgyében, rengeteg programot szervezünk, nemcsak a központokon belül, hanem kimozdulunk, hogy jól láthatóak legyünk.

A központokban a programjaitok „órarend” szerint működnek, vagy igény szerint, rugalmasan alakítjátok őket?

Vannak olyan dolgok, amik rendszeresek, és folyamatosak igény szerint az új programok is. Várandós csoportunk már többször volt, de özvegycsoportot is többször indítottunk már. Vannak olyan beszélgetős foglalkozások, amelyek több alkalomból állnak, hogy mindenki azon tudjon részt venni, amelyikre aktuálisan a legnagyobb szüksége van. Mentálhigiéniás szakember, pszichológus és coach is segíti a folyamatokat, hogy a hátrányt könnyebb legyen feldolgozni.

Mindenképpen hátrányban van egy gyerek az életben, ha egyszülős családban nevelkedik?

Sajnos igen, hiszen számára minden nehezebb. A hiány állandósul a gyerek életében, és ezt nem könnyű feldolgozni. Alapvetően a teljes családban apa és anya is van a gyerek mellett, neki pedig mindkettőre szüksége van. Tehát nagyon fontos, hogy mi nem azért vagyunk egyedülálló szülők, mert modernek, vagy vagányak vagyunk. Mi azért vagyunk egyedülálló szülők, mert így alakult az életünk. És ebben mindig benne van a veszteség, mert senki nem így tervezte. A másik pedig az, hogy az egyszülős családoknak a 40%-a szegény, tehát a hiány anyagilag is jelen van. Nemrég volt egy programunk, száz gyereknek vettünk szemüveget, mert a szülők nem tudták volna kifizetni. Vagyis van egy csomó olyan dolog, ami nehézségként jelen van a gyerek életében. Az viszont már a mi felelősségünk, hogy miképp tudjuk ezt a folyamatos hiányt, ha nem is megszüntetni, de legalább csökkenteni.

Egyedülálló apák is járnak hozzátok?

Igen, jönnek, de ők eleve kevesebben vannak. 64 ezer apa nevel egyedül gyereket Magyarországon, ami nem kicsi szám, de nagyjából 20 százalék, a 80 százalék pedig anya.

Arra már volt példa, hogy nálatok alakult ki egy komolyabb kapcsolat két szülő között?

Igen, volt már ilyen, most is van alakulóban egy kapcsolat, nagyon szurkolunk nekik.

Nemrég adtátok át a Páratlan Szülő díjat. Egy kicsit nem igazságtalan ez? Hiszen mindenki elképesztő munkát végez.

Ez mindig nagyon nehéz, mert több száz jelölés érkezik, és nemcsak szülők, nagyszülők is vannak a Páratlanok között. A díjazottak pedig egy kicsit úgy állnak ott, hogy azt a sok százezer szülőt, aki mögöttük áll, őket is képviselik. Fontos megmutatni, hogy vannak családok, akik napról napra így élnek. Mindenki körül vannak ilyen szülők, a baráti társaságban, a munkahelyen, de ritkán gondolunk bele abba, hogy vajon hogy csinálják. És ez a lényege ennek a díjnak, hogy ha valaki erről hall, akkor eszébe jusson, lehet, hogy már azzal is sokat segít, ha becsönget a kétgyerekes szomszédhoz, és bevásárol neki. Mert sokszor a dolgok apróságokon múlnak, de ezek az apróságok óriási segítséget jelenthetnek valakinek.

Amikor két évtizede megalapítottátok az alapítványt, akkor mertél ekkorát álmodni?

Á, dehogy! Akkor azt gondoltam, hogy ha lesz valahol egy kis irodánk, egy asztallal, és pár székkel, attól már boldog leszek. Semmi esélyt nem láttam arra, hogy ez valaha meg tud valósulni, de reménykedtem. Amikor az első rendezvényünket szerveztük, ahol összehívtunk családokat, szakembereket, akkor a Telekom volt a támogatónk. Ismeretlenül kerestem meg a vállalatot, ma is hálás vagyok, amiért mellénk álltak! Rengetegen jöttek, és a sajtó is felkapta az eseményt. Nem csak itthon, még nemzetközi szinten is újdonság volt, amit elkezdtünk felépíteni. Amikor modellt kerestem, hogy mi alapján próbáljuk meg felépíteni, sehol nem találtam.

Vagyis ti vagytok a modell?

Valahogy úgy. Amikor kezdtük, akkor számos kutatást végeztünk, megkérdeztük a szülőket, hogy mi a legnagyobb problémájuk, mivel tudunk a legtöbbet segíteni. A mai napig így építkezünk tovább: felmerül egy probléma, és megnézzük, van-e rá válaszunk. Sajnos nem mindenre van, de a holtponton való átjutásban nagyon sokszor segít a figyelem, és a törődés is. Folyamatosan dolgozunk tovább az országos hálózat kiépítésén, és amikor pár éve meghívást kaptam az ENSZ-be, hogy mutassam be a központunkat, akkor nemcsak arra voltam büszke, hogy hallottak rólunk, hanem arra, hogy számukra is fontos az ügy. Az egyszülős családok ügye.