Boldog család
Nem mindenki vágyik minden helyzetben tanácsra!
Minden tini hallotta már a kérdést: “Na, hogy állsz a csajokkal/fiúkkal?”. Ez az, amire az éppen érdeklődő nagyszülőnek, rokonnak, vagy távoli ismerősnek egyszerűen lehetetlen úgy válaszolni, hogy az ne legyen kínos. Én általában udvariasan mosolygok vagy nevetgélek. (Biztos van jobb reakció is, csak még nem jöttem rá, mi az…)
Ilyen helyzetek megelőzésére írtam ezt a kis útmutatót, hogy megmutassam, mi az, ami okés, belefér vagy már borzasztó ciki nekünk, tiniknek, ha az ismerkedés topik jön szóba.
Okés – zöld lámpa
Én mindig örülök neki, ha a szüleim vagy a nagyszüleim sztoriznak, főleg, ha az ismerkedés a téma. Hiszen ki ne akarná tudni a legjobb pletyiket a hozzátartozói életéből? Vagy ha a történet komolyabb, akkor is szívesen hallgatom, és próbálom levonni a tanulságot a saját életemre vonatkozóan. Szóval, kedves szülők és nagyszülők! Amennyiben nektek nem túl érzékeny a téma, elő a félresikerült randikkal, szakításokkal, nagy szerelmekkel! Szerintem szívesebben hallgatunk titeket, mint gondolnátok.
Belefér – sárga lámpa
Sokszor írtam már, hogy szerencsére jó kapcsolatot ápolok a szüleimmel, így az ismerkedés témakörében is gyakran kérdezgetem őket, mit gondolnak egy adott helyzetről. Viszont nem mindenki vágyik minden helyzetben tanácsra! Ugyanakkor sokszor hasznos lehet egy tapasztaltabb, kívülálló felnőtt véleménye. Nem mondom, hogy a tanácsokat mindig megfogadjuk, de ez már legyen a mi sarunk.
Borzasztó ciki – piros lámpa
A faggatózás. Ezt így kerek-perec leírom. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor egy szülő – általában teljesen random pillanatokban – kérdéseket tesz fel a magánéletünkkel kapcsolatban. Sajnos az az igazság, ha nem önként mesélünk, hanem kérdésekre válaszolunk (már ha válaszolunk) az ritkán lesz őszinte. Én személy szerint sosem számolok be a szüleimnek valamiről, ami még alakulóban van. Egészen egyszerűen a szerelmi életemet szeretem megtartani magamnak (és a barátnőimnek). Legyetek türelmesek – amikor eljön az ideje, és nyitottak vagytok arra, amit mondani szeretnénk, úgyis be fogunk számolni a lényegről.
Csak hallgass meg!
A zöld lámpás bekezdéshez is írhattam volna, de ez nem annyira a párbeszédről szól. Inkább arról, hogy néha csak arra vágyunk, hogy mi beszélhessünk, vagy sírhassunk, ti pedig csak csendben üljetek, és hallgassatok minket. Nem kérünk tanácsokat, saját történeteket vagy kérdéseket. Csupán annyit szeretnénk, hogy a szüleink ott álljanak mellettünk, amíg mi kitaláljuk, hogyan tovább.
Legvégül pedig, itt van pár kérdés, ami segíthet elindítani a szülők és a tinik között a párbeszédet az ismerkedésről:
+1) Van olyan dolog ebben a témában, amiről szeretnéd, hogy beszéljünk? Vagy van valami, amire kíváncsi vagy az én tapasztalataimból?
21 cikk
tanuló

Anna vagyok, 16 éves budapesti diáklány. Az írás már kiskorom óta nagy hobbim, ám olvasóként is aktív vagyok, kortárs kedvenceim például Grecsó Krisztián vagy Lauren Oliver. Imádok utazni, érdekelnek a nyelvek, épületek, ételek, emberek, próbálom mindenben megtalálni az izgalmasat és a szépet. Kedvenc helyem talán a tengerpart, de meg számtalan helyre szívesen eljutnék. Ami pedig szintén szerves része az életemnek, az a reggeli kávém, sok tejjel és egy cukorral.”
Hasznos volt?