Eltűnő gyerekkor? – Jonathan Haidt: A szorongó nemzedék

Játékalapú gyerekkor

Haidt szerint a 2010-es évek előtt beszélhetünk a játékalapú gyerekkorról. A játék nem csak szórakozás volt. Fejlődött közben az érzelmi intelligencia, a rugalmasság, az együttműködés. A gyerekek megtanulták, hogyan működik a világ, és fokozatosan, tapasztalatokon keresztül váltak önállóvá. Emellett a szülők is nagyobb teret hagytak a szabad játéknak és több önállóságot engedtek a valós világban a gyerekeknek.

A fejlődéshez a gyerekeknek szüksége van a kockázatokra, nem szabad őket minden apró eséstől, sérüléstől megóvni. A túlféltés akadályozhatja a gyerekeket az egészséges fejlődésben, hiszen a kockázatok által tanulják meg legyőzni a szorongást, mérlegelni a tetteik súlyát. Azonban a szülők biztonsághoz való hozzáállása mára megváltozott: túlféltik a valós világban a gyerekeket, míg a valóban veszélyes online világban szabadjára engedik őket.

Telefonalapú gyerekkor

A telefonalapú gyerekkor elterjedése során négy alapártalmat különböztethetünk meg:

1. Elszigetelődés: kutatások bizonyítják, hogy a fiatalok egyre kevesebb időt töltenek a barátaikkal, az offline világban a közösen töltött idő lerövidült, a mindennapi kapcsolattartás áthelyeződött az online térbe. A közös időtöltés hiánya azonban gátolja a személyiségfejlődést, hiszen a szociális készségek visszamaradottságához vezet.

2. Alváshiány: a serdülőknek szüksége van az alvásra, amely a telefonok előtt is egy örökös csata volt a szülőkkel. Azonban az okoseszközök miatt nemcsak csökken az alvásra fordított idő, hanem az alvásminőség is romlik.

3. A figyelem széttöredezése: egy fiatal átlagosan 150-300 értesítést kap egy nap. Amikor megrezzen a telefonja azonnal ránéz, így kiszakadva a korábban folytatott tevékenységből. Ez a kamaszokra különösen veszélyes, hiszen a figyelem ilyen szintű széttöredezettsége az idegrendszeri fejlődésre is hatással lehet.

4. Függőség: az online felületek megpróbálnak a legtöbb ideig lekötni és fenntartani a figyelmünket. A pszichológiában jól ismert jutalmazás módszerével próbálnak hatni az agyunkra és elérni azt, hogy függővé váljunk.

Haidt a kutatásai során azt is megfigyelte, hogy a telefonalapú gyerekkor térnyerése párhuzamban áll a fiatalok növekvő számú depressziójával és szorongásával is. Míg a lányokban a közösségi média fokozza a mentális egészség romlását, addig a fiúk esetében főként a videójátékok és a pornófogyasztás a kockázati tényezők.

Mit tehetünk?

Haidt a könyvében nemcsak az aggodalmat növeli a szülőkben, hanem konkrét tanácsokkal is ellátja őket. A megközelítése szerint növelni kell a valós világban elérhető élményeket, és csökkenteni kell az online világban megélteket. Ennek érdekében bátorít arra, hogy a szülők ösztönözzék a gyerekeket az önállóságra: rendezzenek pizsamapartit, közlekedjenek egyedül, menjenek táborba, vásároljanak önállóan. Ha a gyerekeknek nagyobb teret engednek a szülők, az segíti az alapkészségek fejlődését és növeli az önbizalmukat is, hiszen sikerélményük lesz.

Ezzel szemben az online térben érdemes lehet néhány korlátozást bevezetni, mint például a tartalomszűrők használata, a képernyőidő korlátozása és a közösségimédia-oldalakra való regisztráció kitolása. Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy a teljes tiltás sem megoldás. Szükség van arra, hogy a gyerekek megismerjék az okoseszközök és az internet működését, hiszen így válhat belőlük tudatos felhasználó.

A gyerekkor megmenthető

Nem arról van szó, hogy a technológia rossz, hanem arról, hogy rosszul használjuk. Olyan korban adjuk a gyerekek kezébe, amikor még nem tudnak felelősen bánni vele és nem készítjük fel őket arra, hogy milyen az algoritmusok által irányított világ. Ahhoz, hogy a gyerekkor újra valódi legyen, vissza kell adnunk a szabadságot, a játékot és a valóságot.