Fröccs a gyerek előtt?

Ha ünnepeken, családi összejöveteleken nyikorogva hagyja el a parafadugó a borospalack torkát, hogy aztán a felnőttek koccinthassanak, akkor ez kimondatlan játékszabályként rögzül a gyermek számára is. Ez nem egyértelműen jó vagy rossz, elképzelhető az is, hogy a gyermek a kibuggyanó fehérbor fanyar illatát fogja megőrizni emlékként az egyéb, ünnephez kapcsolódó részletek mellett, és nem lesz ennek különösebb érzelmi színezete. Ez nemcsak optimista, de reális szcenárió is akkor, amikor a szülők alkalmi alkoholfogyasztók. Az alkohollal kapcsolatos átörökíthető üzenet ebben az esetben csupán annyi, hogy kivételes napokon ez is egy adalék a pillanat megünneplésében. Vannak azonban olyan eshetőségek, amikor ennél jelentősebb a rizikó.

Az alkohol baljóslata

Kockázatosabb helyzettel állunk szemben akkor, ha a szülő kontrollvesztése, bejósolhatóan ismétlődő lerészegedése normatív jelleget ölt. Márpedig a gyermek számára normatív jelleget ölt, ha ez a hétköznap esték vagy éppen a vasárnapi ebédek kiszámítható velejárója. A felcseperedő gyermek „normálisnak” és mindennaposnak fogja tekinteni a mértékvesztő alkoholfogyasztást akkor is, ha érzi a rá nehezedő szorongást. Egészen egyszerűen azért, mert a szülő iránti lojalitása arra készteti őt, hogy zordabb körülmények közt is a „normálisat” lássa meg és ne inogjon meg a biztonságba vetett hite. A gyermek azt tapasztalja meg, hogy a felnőttek isznak, és ha isznak, akkor sokat és sokszor. Gyakori, hogy ilyen családi szabálykönyv mellett válik valaki felnőttkorára alkoholfüggővé. Ebben a biológiai hajlamosító tényezők is szerephez juthatnak, de nem elvethető a szociális tanulás lehetősége sem.

A másik eshetőség talán nem ennyire drámai, de mégis hordoz magában kockázatot. Ha a gyermek valamit érzelmileg vagy fizikailag elszenved, ami nyilvánvalóan a felnőtt alkoholos befolyásoltságához köthető, akkor ez nehezen elhordozható emlékeket hagy maga után. Lehet ez egy könnyebb baleset a szülő figyelmetlenségéből kifolyólag vagy a gyermeki magány érzése a csilingelően koccanó poharak háttérzajában. Enyhébb esetben ez egy egyszeri tapasztalat, súlyosabb a helyzet, ha ez az élmény vissza-visszaköszön. Az sem ritka, hogy a gyermek egy kettéhasadt, összerendezhetetlen képet alakít ki a szülőről: „van a részeg apám, akit nem szeretek, és van a józan apám, aki egyébként tök jó fej”.

Akad egy harmadik eshetőség is, ami abból adódik, hogy gyermekeink számára modellszemélyek vagyunk és ez kamaszkorban a kíméletlen kritikák kihangosításának kedvez. A serdülő első lerészegedését többnyire számonkérés követi, de bumerángként vághatja fejbe a szülőt a félmondat: „hiszen te is kiütötted magad, te is ittál akkor, amikor…” Erre nehéz mit mondani, bár a hitelesség sohasem tévút. Viszont az ilyesfajta párbeszédeknek jóval korábban ágyazunk meg példaként felkínált cselekvéseinkkel.

Borban az igazság…vagy a teljes józanságban?

A mérlegelendő kérdés az, hogy a felnőtt szülői mivolta elérhető-e, megközelíthető-e a gyermek számára akkor, amikor éppen alkoholt fogyaszt? Ez a kérdés egészen praktikus módon is feltehető, vagyis ha valakinek hirtelen volán mögé kell ülni, vagy egyszerűen csak észnél kell lenni a gyermek felügyelete során, akkor ez hogyan kivitelezhető az adott helyzetben? Másrészt legalább ennyire fontos az érzelmi elérhetőség: alkohol befolyása alatt a gyermek ugyanazt a szülői minőséget tapogatja-e le, amire feltétlen bizalommal támaszkodhat. A válaszok megtalálásában valószínűleg az alkoholhoz fűződő egyéni viszony jelenti a kulcsot...