Hiszti, szorongás, lefagyás – 8 testalapú gyakorlat, ami tényleg működik

Először azt nézzük meg: milyen állapotban van a gyerek?

Nem mindegy, hogy:

• túlpörgött (dühös, hisztizik, robban)
• szorong (sírdogál, befeszül)
• vagy lefagyott (nem reagál, üres tekintetű, visszahúzódik)

Mindegyik másféle közbeavatkozást igényel.

Túlpörgés esetén: először mozgás

Amikor a test tele van adrenalinnal, nem a finom légzés fog elsőre működni. Ilyenkor a feszültséget kell kivezetni mihamarabb.

1. Falnyomás – „Toljuk el a világot”

• A gyerek álljon a fal elé.
• Tegye rá a tenyerét és 10 másodpercig erősen nyomja. Közben elképzelheti, ahogy szuperhősként „eltolja” a világot.
• Utána lazítson, rázza ki a karját.
• Ismételjük meg 3–4 alkalommal.

2. Akaratlagos remegés − Viharjáték

A természetben az állatok a fokozott stresszre remegéssel reagálnak. Ez egy akaratlan idegrendszeri szabályozás, amely nálunk embereknél is rendkívül hatékony. A remegést ma már több testorientált módszer is tudatosan alkalmazza (pl. TRE). A könnyített verziót azonban otthon, játékos formában is megtaníthatjuk a gyerekeknek.

• Vezessük fel a játékot így „Képzeld el, hogy elkapott minket egy hatalmas vihar és nagyon hideg szél fúj!”
• Játsszuk el, hogy fázunk.
• Bátorítsuk a gyereket arra, hogy a váll, kar és törzs remegjen.
• Össze is húzhatjuk magunkat, majd kirázhatjuk a végtagjainkból a „hideget”.
• A végén mondjuk: „Most kisütött a nap.” és lassan engedjük elernyedni a testrészeket.

Szorongás esetén:

Szorongás esetén nem a düh levezetése a cél, hanem a finom feszültségoldás, a test és az érzelmek visszahozása egy stabil, biztonságos állapotba.

1.     Pillangó ölelés (váltott vállérintés)

Az EMDR-ből ismert bilaterális stimuláció egyszerű változata a pillangó ölelés, amely segíti a két agyfélteke integrációját és ezáltal az önmegnyugtatást.

• Kérjük meg a gyereket, hogy a kezeit keresztben pihentesse a vállakon.
• Felváltva kezdje el ütögetni a két vállat és közben lassú, egyenletes ritmusú hasi légzést végezzen. A hasi légzést a legkönnyebben gyerekeknek úgy tudjuk megtanítani, ha azt mondjuk: most fújjuk fel lufit a pocakodban – majd engedjük ki.

2.     Progresszív izomrelaxáció – játékos ellazítás

•  Vezessük fel a játékot: „Most egy erőjátékot fogunk játszani. Megmutathatod, mekkora erő lakozik benned. Mutasd csak milyen erősen tudod megszorítani a testrészeidet.”
• Ezután vegyük sorra a test különböző izmait (karok, lábak, vállak, arc stb).

Az akaratlagos izomfeszítést mindig egy akaratlan ellazulás követi, így észrevétlenül elindul a paraszimpatikus működés.

Lefagyásnál: óvatos visszahozás

A lefagyás csendes állapot. A gyerek nem dühös, nem sír, csak kivonódik. Ilyenkor nem a megnyugtatás a cél, hanem az óvatos visszahozás az érzékelhető, biztonságos jelenbe.

1. 5-4-3-2-1 érzékelő játék

Ez a gyakorlat az orientációt segíti. A gyerek visszakapcsolódik a környezetéhez, érzékelni kezdi, hogy itt és most biztonság van.

• Mondjuk: „Nézz körül a szobában és mondj 5 dolgot, amit látsz.”
• „Keress 4 dolgot, amit meg tudsz érinteni.”
• „Keress 3 hangot a környezetedben.”
• „Érezz 2 illatot vagy szagot.”
• „Mondj 1 ízt, amit érzel.”

2. Burrito

• A gyereket egy puha takaróval óvatosan körbetekerjük, mintha egy kis burritó lenne.
• A test körbeölelése biztonságérzetet ad, azonban fontos, hogy játékos legyen és ne legyen túl szoros a tekerés.
• Ehhez társítható a lassú ringatás, amely ritmikus, finom mozgást ad a vestibuláris rendszernek, segítve az idegrendszer megnyugtatását.

A legfontosabb: a szülő idegrendszere

A gyerek nem önmagában, hanem a szülő idegrendszerével összhangban szabályoz. Ha mi kapkodunk, idegesek vagyunk, a gyerek teste ezt akaratlanul átveszi. Így néha az első lépés az, hogy mi veszünk néhány lassú lélegzetvételt, és csak ezután látunk neki a fenti gyakorlatokkal megnyugtatni a gyereket.