Hogyan gondolkodik a jövőről egy tizenéves?

Tanulás, tanulás, tanulás

A tanulás mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, így hát adja magát, hogy akadémikus célokat is kitűztem magam elé. A törekvés tárgya akár az angol ötöstől az álom egyetemre való bejutásig is terjedhet. Ahogy tavaly, az idei évre is nagy célom, hogy dicséretes ötös legyek angolból. Hogy miért? Mert ha egy kicsit dolgozok érte, képes vagyok rá. Hiába nem túl hosszútávú cél, június közepén így is hatalmas büszkeséggel fogok visszanézni a teljesítményemre. Emellett még a nem teljesen tiszta elképzelések ellenére ott szerepel a listán, hogy valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos szakot sikerrel elvégezzek az egyetemen, és talán még le is doktorizzak. Elég jó tanuló vagyok ehhez? Bírni fogom a nagy nyomást? Egyáltalán erre vagyok hivatott? Nem tudom, de idővel úgyis kiderül. Azonban vannak tantárgyak, amelyek nagyobb nehézségeket okoznak, persze ez így van rendjén. Éppen ezért hajlamos kárpótolni a lista többi eleme, mert amíg nem vallok mindenben kudarcot, van remény, és hogy őszinte legyek nem mindig prioritás ezen túl sokat agyalni, úgyis folyamatosan emlékeztetnek a körülöttem lévők az érettségi vészesen közelgő rémképére.

Család

Nem is lenne bakancslista, ha nem használnám ki, hogy kedvem szerint tarkíthatom illuzórikus komponensekkel. A social médiában elterjedt mostanában a “delulu” kifejezés, ami az angol delusional szóból jön. A fiatal lányok szívesen használják, ha arra van szükség, hogy az alátámassza valótlannál valótlanabb reményeink létjogosultságát. Ez alatt nem azt értem, hogy nagyon el akarok jutni a Yosemite Nemzeti Parkba, de nekem is teljesen egyértelmű, hogy ez nem fog megvalósulni, hanem azt, hogy teljes meggyőződéssel hiszek benne, hogy egy találkozás alkalmával a kedvenc énekesem teljesen belém szeret, majd feleségül is vesz. De hogy kicsit mindennapibb helyzettel példálózzak, sok lány szereti azt hinni, hogy az általuk kedvelt srác nem ignorálja őket, hanem csak nehezen szerezhetőnek próbál feltűnni, hiszen azt beismerni, hogy potenciálisan nem viszonzottak a lányok érzései, nem túl kellemes. Így hát hiába nem tudom, hogyan fogok idáig eljutni, vagy egyáltalán mi kell ahhoz, hogy ez valósággá váljon, de szeretnék majd három gyerekkel és egy háziállatként tartott bocival - és természetesen még egy csomó másik állattal - éldegélni egy hatalmas, sok természetes fénnyel átjárt házban, ahol esténként a kanapéra bekuckózva olvashatok mindenkinek esti mesét.

Ezek a célok motiválnak többek közt a mindennapi kötelességeim elvégzésében, de nem feltétlenül egy jól összeszedett listán kaptak helyet. A változtatás jogát pedig fenntartom, hisz ahogy változok, úgy igazodnak hozzám a vágyaim és az ideális jövőm képe is. Talán ez is a szépsége a dolognak, a bakancslistámnak sose kell, hogy vége legyen.