Képernyőidő újragondolva

Mennyi az annyi?

A „mennyit telefonozzon a gyerek?” az egyik leggyakoribb kérdés a keresőben. A válasz azonban egy fokkal bonyolultabb és sokrétűbb. Hisz eltérő ajánlásokat találunk a képernyőidőt illetően is. A WHO szerint 0-2 éves kor között egyáltalán nem kellene a gyerekeknek képernyő előtt lenni és 5 éves korig is maximum csak egy órát naponta szülői felügyelettel. Ezzel szemben Vekerdy már szigorúbb nézeteket vallott. Ő azt mondta, iskoláskorig kerüljük a mindennemű digitális érintkezést a gyerekek esetén. Mekkora szabadságunk van a döntésben? Tóth Dániel szerint a szülők rendszerint kétféle módon rontják el, ami meghatározza a két végletet és hozzáállást is a digitális világhoz.

Mauglik a digitális dzsungelben

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy ráhagyjuk a gyerekekre. Ez abban is megnyilvánul, hogy sokan bébiszitterként tekintenek a technológiára. A digitális cumi mindig kéznél van és rendkívül nagy a csábítás arra, hogy éljünk is vele. Hisz a gyerek elcsendesedik és van néhány perc nyugtunk – amiből szülőként mindig hiány van. A kezdeti pár percből azonban könnyen több óra, végül pedig függőség válhat. Ahogy a pszichológus fogalmaz: ha a gyerekek magukra maradnak a „digi-dzsungelben”, akkor annak farkastörvényei szerint „mauglisodnak”. Idősebb korban pedig csak a szerencsén múlik, hogy mikor futnak bele a kamaszok káros tartalmakba, ha nincs szabályozva az online jelenlétük.

Lehetetlen és értelmetlen küldetés: kütyümentes nevelés

A másik gyakori öngól, ha megpróbáljuk teljesen képernyőmentesen nevelni a gyereket. Lehet, hogy otthon tiltjuk, de eljön a nap, amikor az „utca” átveszi a nevelést. Az iskola, a barátok és a külvilág szereplői befolyásolják majd, hogy milyen tartalmakkal találkozik a gyerek. Serdülőkorban pedig az erős büntetések és korlátozások azért is visszásak, mert csak manipulációt szülnek: a tini megtanulja kicselezni a szülőt.

Magányos tevékenységből közös élmény

A mennyiség mellett pedig ott van egy másik fontos szempont, a minőség is. Az idő és tartalom két külön tényező, de ami a legfontosabb az maga a felhasználási mód. Nagyon nem mindegy, hogy mit néz a gyerek vagy mivel találkozik az online térben. Az egyedül elfogyasztott képernyőidő mindig kockázattal jár, a közös digitális fejlődésre azonban a mai világban már szükség van.

Az online világ tükröt tart

Jogos a kérdés: hogyan tudjuk megtalálni az egészséges mértéket? Ahogy több szakértő, a Pszichológus Pasi is egyetért abban, hogy minél kisebb egy gyerek, annál sérülékenyebb. Így az ajánlott 2 éves kor előtt valóban érdemes kerülni a kütyük használatát. Utána szép fokozatosan lehet ismerkedni a képernyővel, és lassanként felkészíteni a kicsiket az esetleges veszélyekre. Ehhez azonban az kell, hogy a felnőttek is kapjanak „kiképzést” – mondja Dániel. Művelődni kell, hogy tartani tudjuk a lépést. Meg kell tanulnunk jól használni a digitális lehetőségeinket. Hiszen az internet nem csupa rossz. Sőt, a szülőknek remek információeszköz is lehet, ami segít jobban látni, megismerni a gyereket. Ha képben vagyunk azzal, hogy milyen játékokat játszik a csemeténk, milyen sorozatok érdeklik, az informatív lehet például pályaválasztás szempontjából. De ugyanígy ismernünk kell az influenszereket is, akik a gyerekeinket „nevelik”. Partnerré válni a digi-dzsungelben nem könnyű, de mindenképpen kifizetődő. Ha pedig azt éreznénk, hogy elvesztünk, ne féljünk segítséget kérni szakértőtől.

Digitális Nevelés szülői klubhoz itt lehet csatlakozni

Tóth Dániel honlapja itt érhető el

Ha tetszett ez a cikkünk, olvasd el ezeket is:
Így állítsd be a gyereked telefonján a szülői felügyelet módot
Hogyan válasszunk mobilt a gyereknek?
Tör, zúz, mert elvetted a telefonját?