Kidulting: gyerekeskedő felnőttek, miért csináljátok?

Főszerepben: diáklányok és a férfi tekintet

Nem új keletű jelenség, hogy a nők fiatalabbnak tüntetik fel magukat annak érdekében, hogy a férfiak fantáziáját kiszolgálják – ezzel figyelmet nyerjenek vagy anyagi haszonra tegyenek szert. Ez megmutatkozhat abban, hogy fodros rózsaszín ruhákba bújnak, de a nyalóka is népszerű eszközük, hogy felkeltsék a férfiak szexuális fantáziáját. Mások gyermeki hangon beszélnek vagy gügyögnek; illetve a diáklányok szettjeit megelőző ruhákat kapnak magukra.

Pedig régen a diáklány öltözet egészen más jelentéssel bírt. Japánban a kogyaru néven ismertté vált stílus sokáig egy olyan mozgalom volt, amely lázadt a privilégiumok ellen, illetve a kreatív önkifejezést és szabadságot szorgalmazta. A ’90-es években a férfimagazinok eltorzították ezt a képet, így már koránt sem a fiatal lányok érdekét szolgálta a szubkultúra. Ezt követően a férfiak a tinilányok megszállottjaivá váltak; a szexuálisan túlfűtött rajongás pedig a mai napig tovább él a fikciókban és a valóságban is. Ugyanakkor nemcsak a japán szórakoztatóipar szexualizálja a fiatal lányokat, hanem a nyugati kultúra is kivette ebből a maga részét. Gondoljunk Natalie Portmanre, aki mindössze 13 évesen alakította Mathildát a Léon, a profi című filmben. Britney Spears pedig 17 évesen forgatta le a …Baby One More Time videoklipjét, amelyben szexi tinilányként tündökölt. A diáklány-fétisre hatalmas iparág épült az erotikus és pornográf szektoron belül – de amíg ebben felnőtt emberek konszenzussal vesznek részt, addig egy rossz szót sem szolhatunk. Viszont a kidulting jelenségnek van egy olyan típusa, amely már a gyerekre nézve is problematikusnak tekinthető.

A 30 az új 10?

A (social media) marketingben érzékelhető, hogy brandek célba vették az egészen fiatal korosztályt (elég csak a Sephora kids jelenségre gondolni). A Pew Research Center által végzett 2023-as felmérés szerint majdnem minden ötödik tinédzser „szinte folyamatosan” használja a TikTokot és a YouTube-ot. Egy másik tanulmány pedig arra világít rá, hogy 2022-ben a három legnépszerűbb közösségimédia-platformon körülbelül 11 milliárd dollárt költöttek a cégek a kiskorúaknak szóló hirdetésekre. A stratégia mögött húzódó szándék egyértelmű: a márkák közvetlenül a fiatal fogyasztók új generációját célozzák meg, akik ebben a korban könnyebben befolyásolhatók. Mi másért érezné azt egy 14 éves lány, hogy ideje elkezdenie anti-aging kozmetikumokat használnia?

Habár 6-12 évesen sokan olyan tartalmakat fogyasztanak, amelyekben kortársaik felnőttként viselkednek, könnyen találkozhatnak a másik szélsőséggel is: olyan felnőtt influenszerekkel, akik szinte úgy viselkednek, mintha egyidősek lennének alfa generációs közönségükkel. Itt jön képbe újra a kidulting jelenség. Az ilyen tartalomgyártók arra építik fel közösségimédia-csatornáik tartalmát, hogy gyakorlatilag szándékosan infantilizálják magukat; megjelenésüket és tetteiket is „gyerekesre” formálják. Olyan dolgokat csinálnak, amelyekről egy 6-12 éves fiatal álmodozik, de nincs rá pénze, nincs rá lehetősége, vagy egyszerűen a szülei tiltása miatt nem teheti meg. Például felesleges holmikat vásárolnak, különböző édességeket kóstolnak, játékokat tesztelnek és bugyuta kihívásokat végeznek el. Hazai viszonylatban Burján Fanni nevét említhetjük, aki játszott már kincskeresőset temetőben – már maga a koncepció erkölcsileg megkérdőjelezhető –, illetve töltött „24 órát” játszótéren, plázában és a Hős utca lakásai között is. Az idézőjel használata szükséges, ugyanis nála is – mint sok más hasonló influenszer esetében – több videóval kapcsolatban felmerül az a gyanú, hogy valóban besötétedett-e, vagy csak a fényerőt manipulálták utólag. Mindenesetre az biztos, hogy a családos anyuka egyértelműen a 6-12 éves közönséget igyekszik megszólítani, így saját webshopjában kínált termékeinek ők az elsőszámú közönsége. Illetve saját vattacukor-készítővel is rendelkezett/rendelkezik néhány budapesti bevásárlóközpontban, amelynek promotálására is egy hosszabb videót készített (ebben egy, az egyik vattacukorhoz járó ajándék óvszerre lufiként hivatkozik és fújja fel).

Mindig érdemes informálódni arról, milyen tartalomgyártókat követnek a gyerekek, és beszélgetni ezekről az influenszerekről. Semmiképp sem tiltani, hiszen ezzel csak még izgalmasabbá válik a szemükben az adott személy. Inkább felnyitni a szemüket, hogy, ebben az esetben egy olyan konstruált világot láthatnak, amelyet kifejezetten rájuk szabtak. Vagyis felvilágosítani őket, ha felnőnek, nem nagyra nőtt gyerekként fognak a világban rohangálni; hogy sokkal érdekesebb programok érdeklik majd őket és szórakozásból „24 óráig” buszozni nem lesz olyan menő, mint most képzelik.

Szerző: Tamás Cinti