Boldog család
Konfliktuskezelés a családban, hogy ne asztalborogatás legyen a vége
Olyan 7-8 éves korom körül volt egy elég hisztis időszakom. Nem szerettem iskolába járni, nem kedveltem az ottani közösséget, tanárokat. Viszont ezt a feszültséget otthon, a szüleimen vezettem le. Esténként zokogtam, kiabáltam, mindennel és mindenkivel bajom volt. Mit gondolsz, mit csináltak ilyenkor a szüleim?
A gyerek-szülő veszekedések egy része amiatt van, hogy nem értünk egyet a szüleinkkel. Szerintem valami buli, jó ötlet, nem fontos, a szüleim viszont ennek ellentmondanak. A másik eset pedig az, amikor valójában nem a szüleinkkel van bajunk, hanem valami más jellegű feszültséget vezetünk le otthon, a családtagjainkon. Sajnos velem ez gyakran megtörténik, de nemcsak szülőkkel, hanem közeli barátokkal vagy akár az öcsémmel is.
Mi lehet a megoldás?
Az első esetben mindenképpen egy őszinte beszélgetést javasolnék. A szülő hallgassa meg a gyerekét, és fordítva. Szülőként szerintem fontos, őszinte indokokat, érveket mondani, nem csak annyit, hogy “csak, mert én azt mondtam”. Sok tiltás szerintem az aggodalom miatt van, amit mi, tinik sokszor nem is érzékelünk a szüleinken. Ezt is érdemes elmondani, sokkal megértőbbek vagyunk egy szülővel, aki őszinte, nyitott és partner a beszélgetésekre.
