Konfliktuskezelés a családban, hogy ne asztalborogatás legyen a vége

A gyerek-szülő veszekedések egy része amiatt van, hogy nem értünk egyet a szüleinkkel. Szerintem valami buli, jó ötlet, nem fontos, a szüleim viszont ennek ellentmondanak. A másik eset pedig az, amikor valójában nem a szüleinkkel van bajunk, hanem valami más jellegű feszültséget vezetünk le otthon, a családtagjainkon. Sajnos velem ez gyakran megtörténik, de nemcsak szülőkkel, hanem közeli barátokkal vagy akár az öcsémmel is. 

Mi lehet a megoldás? 

Az első esetben mindenképpen egy őszinte beszélgetést javasolnék. A szülő hallgassa meg a gyerekét, és fordítva. Szülőként szerintem fontos, őszinte indokokat, érveket mondani, nem csak annyit, hogy “csak, mert én azt mondtam”. Sok tiltás szerintem az aggodalom miatt van, amit mi, tinik sokszor nem is érzékelünk a szüleinken. Ezt is érdemes elmondani, sokkal megértőbbek vagyunk egy szülővel, aki őszinte, nyitott és partner a beszélgetésekre. 

A második esetben egyrészt fontos az önismeret, másrészt a megértés. Ha tudom, hogy anyukám vagy apukám fáradt, akkor azt is tudom, hogy most kisebb dolgok is könnyen felidegesíthetik őket. Magammal kapcsolatban pedig próbálok figyelni arra, hogy kommunikáljam a szüleim felé, ami velem, bennem történik, hogy jobban megérthessék a viselkedésemet. Ez persze néha borzasztó nehéz. Pár hónapja beszélgettünk a szüleimmel a továbbtanulással kapcsolatban és anyukám feltett egy kérdést egy kurzussal kapcsolatban. Én kritikának vettem a kérdést, és elsírtam magam. Utólag látom, hogy nem anyukám kérdésével volt a baj, hanem hogy bennem is nagy bizonytalanság volt. A kérdése pedig felerősítette bennem a kételyeimet. 

További tippek 

Azt hiszem, néha még a kiabálás is segíthet. Amennyire ez furán hangzik, annyira igaz lehet. Arra figyelnünk kell, hogy ne bántsuk meg egymást, ne személyeskedjünk, de nekem például nagy megkönnyebbülés, ha verbálisan is levezethetem a feszültséget. 

Emellett én komoly vitát csak kipihenten vállalnék. Fáradtan az ember nehezebben gondolkodik, könnyebben felidegesítjük magunkat akár apróságokon is.  A cikk elején feltett kérdésre pedig a válasz: meghallgattak. Hagyták, hogy kisírjam és kidühöngjem magamat, majd megölelgettek. Ezért pedig mindig hálás leszek, még azután is, hogy ezt a nehéz időszakot már magunk mögött hagytuk.