A pszichológus 4 tippje: családi anti-stressz útmutató
cikk
Boldog család
A pszichológus 4 tippje: családi anti-stressz útmutató
Nem szentségtörés, ha kiállunk magunkért a családi találkozókon.
Hogyan kezelhetők a kínos kérdések és megjegyzések a családi összejöveteleken?
Milyen témák lehetnek biztonságosak és segíthetnek elkerülni a konfliktusokat?
Hogyan lehet leaggatni magunkról a gyerekszerepet?
Miért fontos az empátia és hogyan segíthet abban, hogy hatékonyabban kezeljük a családi találkozókon?
Ilyen kérdésekre ad választ Szatmári Betty, pszichológus.
Bármennyire is szeretnénk, a családunk nem fog megváltozni egy-egy jelesebb ünnep kedvéért, sőt, a felgyülemlett feszültség legtöbbször pont ilyenkor robban. A családi dinamika egy kis alkohol hatására hamar a felszínre tör, és elkezdődik a rémálom a köbön.
De megnyugtatunk, ha a családi találkozók neked sem (csak) a meghittségről és nyugalomról szólnak, tudd, hogy nem vagy egyedül. Rengeteg olyan ember van még, akinek elege van humor Harold nagybácsi kínos poénjaiból, a magánéletedben (Mikor költöztök össze? Mikor házasodsz már meg?) és méhedben turkáló kérdésekből (Mikor jön az unoka? A kistesó?) és a tesók folytonos rivalizálásából.
A családi béke érdekében azonban igenis tehetünk.
Amikor már a gondolattól is lever a víz
Igaz a mondás, a barátainkat megválaszthatjuk, a családunkat nem. Éppen ezért bármennyire szeretjük őket, néha az idegrendszerünkön tudnak citerázni. Így sokszor az egyetlen megoldás, hogy igyekszünk tolerálni őket. Mindannyiunknak megvan „A” téma, ami kiveri a biztosítékot. Legyen szó politikáról, kisbabáról, házasságról vagy kényelmetlen karrierkérdésekről, és minden évben csak reménykedni tudunk, hogy ezeket idén a családunk nem teszi fel a vacsoraasztal mellett. De aztán mit ad az ég? Hát persze, hogy felteszik. Hogy miért? Mutatjuk.
Buborékokból szemléljük a világot
Valószínűleg nem én vagyok az egyedüli, akinek gyakran megfordul a fejében a következő: ugyanazt a mozit nézzük? Az igazság az, hogy nincs közös valóságunk. Millió valóság létezik, amelyek ki-ki szemüvegén keresztül teljesen más színezetűek. Az emberi helyzeteket kívülről szemlélni tehát egy adottság, de legjobb esetben is egy olyan sok fejlesztést igénylő készség, amivel még a pszichológusoknak is meggyűlik a baja. Éppen ezért mások belső állapotát hatalmas munka árán, de a saját szűrőnkön keresztül látjuk. Az észlelésünk pedig finoman szólva sem mindig makulátlan. Ez megmagyarázza azt, hogy a szülők miért mindig az unokákról faggatnak és miért merülnek fel állandóan ugyanazok a kellemetlen kérdések az asztal mellett. De míg másokat megváltoztatni nem tudunk, a saját reakciónk fölött viszont van kontrollunk.
1. Figyelemelterelés mesterfokon
Az orrod alatt elmotyogott megjegyzések és szarkasztikus válaszok sajnos nem visznek előrébb, maximum megbánáshoz vezetnek. Ennél sokkal jobb módszer a kínos kérdések elhárítására, a pszichológiában gyakran használt tükrözés. Az egész lényege, hogy az emberek alapvetően imádnak magukról beszélni, és ameddig te jó hallgatóság vagy, addig sem kell magadért kardoskodnod. Amikor nem azzal töltjük az időt, hogy megkomponáljuk a fejünkben a választ, hanem valóban értő figyelemmel vagyunk a másik felé, akkor azt éreztetjük, hogy értjük és meghalljuk őt. Ezt tetőzhetjük a tükrözés módszerével, amikor a válaszunkban voltaképpen kis variálással megismételjük az elhangzottakat. Így a másik fél rákényszerül, hogy folytassa és átgondolja a mondandóját. Egy sértő megjegyzés esetén is rendkívül hatásos.
Pl. Nem kellene ennyi bejglit enned.
Úgy érted, hogy a súlyom miatt ne egyek több bejglit?
2. Biztonságos témák
Ugyanakkor az is segíthet, ha már előre készülünk néhány langyos beszélgetés témával, és nem engedjük, hogy elharapódzanak az indulatok. Ezek legyenek olyan beszélgetésindító kérdések, amik a közös pontokra tapintanak rá, és a széthúzás helyett erősítik a családi kötelékeket. Pl. az elmúlt év legszebb pillanatai.
3. Viszlát gyerekszerep
Sokunkkal megesik, hogy amikor hazautazunk az ünnepekre, az ismerős helyszínek, emlékek hatására felnőttszerepből hirtelen visszazuhanunk gyerekbe. Persze életünk végéig a szüleink gyerekei maradunk, de fontos emlékeztetni magunkat, hogy már felnőtt, határokkal rendelkező személyek vagyunk. A gyerekkori sérelmeket meg kell haladni, és a múltban hagyni, mert ha nem, akkor nem fogunk tudni a saját életkorunknak megfelelően viselkedni.
4. Empátia, empátia, empátia
Az empátia, a pillanatnyi belehelyezkedés a másik szemszögébe, segíthet helyén kezelni a dolgokat. Nem minden bántás és kérdés szól rólunk, sőt a legtöbb csak a másik lelkivilágának kivetülése. Ám ugyanígy az is lényeges, hogy magunk felé is forduljunk kedvesen és együttérzőn. Az öngondoskodás nem csak az év többi 364 napján fontos. Ha tudjuk, hogy a családi összejövetelek érzelmileg megterhelőek számunkra, akkor inkább töltsük fel előtte magunkat. Üres csészéből ugyanis nem lehet tölteni, és ha kimerülten érnek a „támadások”, szinte garantált, hogy ingerültebben reagálunk.
Pszichológus, művészetterapeuta, feleség – de legfőképp egy nő, aki kíváncsi az életre. Írásaiban szüntelen keresi az embert és a mélységet, hogy a saját szűrőjén keresztül mutassa meg mindannyiunk közös történetét. Írásaiban egy-egy gondolatot szeretne átadni, amit aztán bárki zsebre rakhat, és elvihet magával az életnek nevezett úton.
