Boldog család
"Nagyi és én, két más világ" - Hogyan kapcsolódik egy tini a nagyszüleihez?
Tini szerzőnk a kezdeti nehézségek után áthidalta a generációs szakadékot.
Tini írónk mesél nagyszüleiről – a cikk olvasása közben kapunk néhány programötletet, ami inspirálhat minket arra, hogy több időt töltsünk nagyszüleinkkel.
Őszinte leszek, amikor még egészen kicsi voltam, olyan 6-7 éves, nem szerettem a nagyszüleimhez járni. A lakás régi volt, öregszagú, mindenhol antik tárgyak álltak, furcsa festmények voltak a falon, és a legtöbb bútorra gyereknek nem szabadott felmászni.
Nagypapám pedig egészen idős volt, és a nagy ebédlőasztal másik oldaláig kellett kiabáljak, hogy hallja, amit mondani akartam neki - így beszélgetni sem sok kedvem volt. Az elkövetkező években aztán a dolgok elkezdtek megváltozni: a régi tárgyakból izgalmas kincsek lettek, a kis lakás pedig idegen helyett nyugalmassá vált.
Nagyszülőkkel mindent lehet
Nagypapámat 8 éves koromban vesztettem el, alig ismertem. Az utóbbi pár évben, ahogy telik az idő, rajzolódik ki előttem annak a nagyszerű embernek a képe, aki nemcsak nagyszerű gyereksebész, hanem csodás apuka is volt. Viszont úgy döntöttem, hogy a többi nagyszülőmet nem történetekből akarom megismerni. Szeretnék én beszélgetni velük, megismerni őket, sok közös emléket és élményt gyűjteni, amennyit csak lehet.
