Ne a gyerek fizessen a meg nem élt szülői álmokért!

Ez érkezhet:

1. Közvetlen szülői elvárásból: A szülő expliciten kijelöli a célt (pl. "Neked orvosnak kell lenned!").
2. Közvetett megfelelési vágyból: A gyermek látja, hogy a szülő csak akkor boldog/büszke, ha ő sikeres (pl. a szülő csak a győzelem után ölel meg).
3. Társadalmi és kulturális nyomásból: A média, az iskola és a kortárs csoportok is folyamatosan azt üzenik, hogy csak az ér valamit, aki „valaki”.

Ez az internalizált feltétel arra készteti az embert, hogy felnőttként is folyamatosan bizonyítson, ne tudjon leállni, és a hibát egyenlővé tegye a személyes kudarccal. Így a hajtóerő nem a belső öröm, hanem a félelem a kudarctól és a visszautasítástól.

Három alapszükséglet – Te megadod ezt a gyerekednek?

Edward Deci és Richard Ryan nevéhez fűződik az öndeterminációs elmélet (Self-Determination Theory - SDT), ami tökéletes keretet biztosít a szülő-gyermek viszony vizsgálatához. Az SDT szerint minden embernek három alapvető pszichológiai szükséglete van a növekedéshez és a jólléthez:

1. Autonómia: Annak érzése, hogy az ember maga választja meg a cselekedeteit (és nem külső kényszer hatására).
2. Kompetencia: Annak érzése, hogy képesek vagyunk hatékonyan kezelni a környezetünket.
3. Kötődés: Annak érzése, hogy feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak minket

Ha a szülő a saját vágyait kényszeríti rá a gyerekre, az mindhárom alapvető szükségletet csorbítja:

• Megszűnik az autonómia (a gyerek nem választhatja a saját útját).
• Csökken a kompetencia (hiszen sosem elég jó a szülő elvárásaihoz képest).
• A kötődés feltételhez kötötté válik (csak a teljesítményért jár a szeretet).

A modern kutatások a szülői autonómia támogatást, vagyis a szülő azon törekvéseit, hogy figyelembe vegye a gyermek perspektíváját és bátorítsa az önálló döntéshozatalt, kulcsfontosságúnak tartja a belső motiváció alakulásában.

Önvizsgálat: Térképezd fel a beteljesületlen vágyakat!

Előfordulhat, hogy nem is tudatosan szeretnénk átadni a gyereknek a meg nem élt álmainkat, hiszen még mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen hiányok mozognak bennünk. A legtöbb szülőt a jószándék vezérli, azt szeretnék, ha a gyerek sikeres és boldog lenne. Csakhogy a jószándék sokszor láthatatlanul fonódik össze a saját be nem gyógyult sebeinkkel és mire észrevesszük, már nem is a gyerekünk útját egyengetjük. Éppen ezért elengedhetetlen a tudatosítás.

Fogj egy papírt, és írd le őszintén:

• Melyik az a terület (sport, karrier, hobbi), amiben nagyon szerettél volna sikeres lenni, de nem tudtad megvalósítani?
• Milyen érzés kerít hatalmába, amikor a gyermeked nem akarja azt csinálni, amire te ösztönzöd? (Fájdalom, harag, csalódás?)
• Mit nyernél azzal, ha a gyermeked sikeres lenne ebben a dologban? (Büszkeség, megerősítés, hogy jó szülő vagy?)

Amint megvannak a válaszaid, rögtön kirajzolódik, hogy hol tudsz közbelépni és visszavenni az irányítást. Ha beazonosítottad a szükségleteidet, akkor vállalj értük felelősséget. Ha mindig is zenész szerettél volna lenni, sosem késő akár hobbiszinten is nekikezdeni. A saját örömödre megtanulhatsz hangszeren játszani és így sokkal kevésbé lesz égető a hiány.

Engedd, hogy hibázzon

A gyereknek szüksége van próbálkozásra, útkeresésre és olykor kudarcokra is. Ha túl korán kőbe véssük az irányt, akkor nem épül ki benne az önbizalom, ami a kompetenciaérzés alapja. A cél nem a hibátlanság, hanem az, hogy a gyerek megtapasztalja a szeretet akkor is marad, ha valami nem sikerül.

Ne feledjük: az a gyermek, aki tudja, hogy feltétel nélkül szeretik, a legmagasabb hegyeket is képes meghódítani – de már a saját maga által választott hegyet.