Nem elég élni, maxxingolni kell? Ez a tinik új életmódtrendje

Így lesz a megfelelő mennyiségű alvásból sleepmaxxing, a több rost fogyasztásából fibermaxxing – vagy mókásabb nevén poopmaxxing –, a rendszeres sportból gymmaxxing, az olvasásból pedig booksmaxxing. A fogalom azért is terjed ilyen gyorsan, mert szinte bármilyen tevékenységre ráhúzható, komolyan és ironikusan egyaránt.

Self-care versenyistálló

Önmagában természetesen semmi különös nincs abban, ha valaki szeretne egészségesebben élni. A probléma akkor kezdődik, amikor már nem egyszerűen csinálunk valamit, hanem még a hétköznapi szokásaink is tökéletesítendő feladatokká válnak: Elég jól aludtál? De mennyi volt a mélyalvás? Elmentél futni? Milyen volt a tempód, a pulzusod, a VO₂ maxod? Egészségesen étkeztél? Megvolt a napi fehérje- és rostbevitel?

Ráadásul a közösségi média tökéletes platformot ad a versenyistálló helyzethez megteremtéséhez. A különböző maxxing videóknak köszönhetően életünk és testünk folyamatosan bemutathatóvá és összehasonlíthatóvá válik másokéval.

Viszont a háttérben nemcsak a teljesítményvágy állhat. Egy kiszámíthatatlan világban a saját testünk, rutinunk vagy életmódunk olyan területnek tűnhet, amely felett még rendelkezünk valamennyi kontrollal. Ha a lakhatás, a munkaerőpiac vagy a jövő bizonytalan, legalább azt megpróbálhatjuk optimalizálni, hogy mennyit alszunk, mit eszünk vagy hogyan edzünk. A maxxing közben identitást is kínál. Nemcsak alszol, hanem sleepmaxxer vagy; nemcsak edzel, hanem a gymmaxxer közösség tagja vagy.

A teljesítménytársadalom TikTok-kompatibilis változata

Érdekes módon mindez nagyon közel áll ahhoz, amit Byung-Chul Han A kiégés társadalma című könyvében (2016) ír a kortárs teljesítménytársadalomról. Han szerint a korábbi, tiltásokra és külső szabályokra épülő társadalmat egy olyan rendszer váltotta fel, amely elsősorban azt hangsúlyozza, hogy "képes vagy rá". Első pillantásra ez felszabadítónak tűnik, hiszen senki nem kényszerít arra, hogy többet dolgozz, többet sportolj vagy folyamatosan fejleszd magad. A gond éppen az, hogy a külső kényszer lassan belsővé válik, azaz mi magunk leszünk saját teljesítményünk menedzserei és ellenőrei. Han ezt az önkizsákmányolás logikájaként írja le.

A maxxing ennek szinte tökéletes, TikTok-kompatibilis változata. Nem azt mondja, hogy muszáj jobbnak lenned, hanem azt, hogy lehetnél jobb. És ha lehetnél, akkor miért nem vagy? Ha lehet optimalizálni az alvást, az étkezést, a párkapcsolatot, a karriert, a nyaralást, a szórakozást és a pihenést is, akkor mindig marad valami, amin dolgozni kell. A maxxing logikája szerint ezért sosem ér véget a fejlődés. Nincs egy végső célvonal, amit átlépve elégedetten fellélegezhetünk; mindig találhatunk újabb és újabb lehetőséget saját teljesítményünk optimalizálására. A túlzott maxxing ezért könnyen szorongáshoz, kudarcélményhez, kiégéshez és szélsőséges viselkedéshez vezethet, különösen a külső megjelenéssel, étkezéssel vagy testmozgással kapcsolatos trendek esetében.

Han erre a problémára a vita contemplativa, vagyis a szemlélődő élet gondolatát kínálja ellenpontként. A céltalan idő, a tétlenség és a figyelem olyan formáit, amelyekben éppen nem kell teljesíteni, mérni vagy fejlődni – amelyek a mindenmaxxing korában szinte feleslegesnek, bűnös dolognak tűnhetnek. Talán éppen ezért van rájuk nagyobb szükségünk, mint valaha.

Mit tehet a szülő a „mindenmaxxing” korában? 

Szülőként nem az a megoldás, hogy kioktatsd a tinédzsert a közösségi média veszélyeiről, hanem az, hogy ellenpontot képezz ebben a folyamatos mérési lázban. Ha a világ és a digitális közeg azt üzenik a gyereknek, hogy még a pihenése, a teste és a hobbija is csak egy optimalizálandó projekt, a szülői ház lehet az egyetlen olyan tér, ahol nem kell teljesíteni. Ehhez elég azzal indítani, ha a számok helyett a belső állapotukra kérdezel rá: a „Hány órát aludtál?” vagy a „Mennyit futottál?” helyett arra, hogy „Jólesett?” vagy „Hogy érzed magad?”. Ha megmutatjuk nekik, hogy a jelenlétük és az értékük nem a méréseik eredményéből fakad, megadjuk az engedélyt arra a céltalan, szabad létezésre, amire ebben a túlhajszolt világban a leginkább szükségük van.