Boldog család
„B@sszus!” – ejti le homokkal teli kisvödrét a játszón egy ovis, és közben szinte magától csúszik ki a kis száján a csúnya szó. „Szevasz, te f@sz!” – köszönti egymást néhány tini az utcán, és közben jót röhögnek ezen (is). Most még egész visszafogottak voltak. De miért káromkodnak a porontyaink? Miért szeret csúnyán beszélni egy pici és miért a kamaszok? Miről árulkodhat a káromkodás és mit tegyen a szülő, hogy ne beszéljen a gyereke úgy, mint egy kocsis? Bojti Andrea gyermekpszichológust kérdeztük.
Bár sokan – jellemzően az idősebb korosztály – azt hiszik, hogy a mai fiatalok többet káromkodnak, mint régen, egy 2018-as, Kanadában végzett kutatás eredménye szerint ez nincs így. „Bezzeg a mi időnkben, akkor még nem beszéltek ilyen ocsmányul a fiatalok!” – hallottam pont a minap, ahogy néhány idősebb néni beszélgetett a mellettük elvonuló tinikről, akik nem igazán fogták vissza magukat, ami a b@zdmegeket és szinonimáikat illették. Tehet róla az idő, ami ugye hajlamos megszépíteni a dolgokat, azaz (nagyon) máshogy emlékszünk a gyerekeinkre, vagy akár saját magunkra is. Ezt megerősítette Bojti Andrea gyermekpszichológus is, és egy másik okot is behozott, ami miatt úgy tűnhet, mintha Régen, ha csúnyán beszélt egy gyerek, Emlékezzünk csak vissza, akkor komoly büntetés járt egy gyereknek, ha káromkodott, volt, akinek simán is. Ma sokkal és remélhetőleg nem is fognak rácsapni a gyerek szájára csak azért, mert kicsúszik egy-egy csúnya szó” – kezdte a szakember, aki hozzátette, hogy „Ha meg van tiltva, rögtön bekapcsol a tiltott gyümölcs érzés, amiről ugye tudjuk, hogy sokkal édesebb. A gyerekek mindig is feszegették a határokat. Ami változott, hogy
Sok szülőnél kapcsol be a szégyenérzet, amikor a gyermeke káromkodni kezd, pedig nem kellene. „Ha nem káromkodunk otthon állandóan, a gyerekünk se fog” – szögezi le Bojti Andrea, ám mégis felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy akár egészen kis óvodás korban is hallani káromkodó gyerekeket. „Amikor a gyerekek elkezdenek beszélni és közösségbe kerülnek, akkor van egy időszak, amikor elkezdik felszedni magukra a csúnyább szavakat. A kaki, pisi, sz@rral kezdődik, aztán előfordulhat pár durvább szó is, de a gyerekeknek sokszor fogalmuk sincs, hogy valójában mit jelent az adott szó. A reakció tetszik nekik, hogy hirtelen mindenki rájuk figyel. Meg persze mindig van egy-két szülő, felnőtt, aki még mosolyog is, amikor a gyerek azt mondja, hogy b@zdmeg. Ezt hívják funkció gyakorlásnak. A gyerek látja, hogy mit vált ki a felnőttekből és ez általában tetszik neki, úgyhogy máskor is megismétli” – tette hozzá a gyerekpszichológus, aki ezért szokta azt javasolni a szülőknek, hogy szimplán ne foglalkozzanak vele, mert ha nem csinálnak belőle ügyet, akkor idővel ki is kopik a gyerek nyelvéből.
Még akkor is, ha időnként a szülők szájából is ki-kicsúszik néha egy kis káromkodás, amikor például belerúgunk valami keménybe a kislábujjunkkal, vagy mondjuk megégetjük magunkat. Valljuk be, nehéz akár hosszú évekig minden szituációban tartani magunkat. Bojti Andrea szerint a gond akkor van, amikor a káromkodás sértegetéssel vegyül. Általában az szokott egy otthonról hozott minta lenni, mert ha a gyerek a négy fal között nem hallja (például) apát és anyát egymással csúnyán beszélni, akkor valószínűleg ő sem fog káromkodva vitatkozni a barátaival a suliban. „A káromkodással nekem akkor van leginkább bajom, ha azzal bántunk, megsértünk másokat.” – jelentette ki a gyerekpszichológus, aki szerint a tiniknél a trágár szavak használata a valahová tartozás érzését erősítik. „Ha a 13 éves fiunk videochaten úgy köszön be a haverjának, hogy minden második szava valami trágár kifejezés, az nem sértegetés, az szimplán vagánykodás, menőzés. A csúnya szavak nekik az összetartozás élményét tudják hozni.” Ez persze nekünk, felnőtteknek furcsa lehet, de ha merünk őszintén tükörbe nézni, és visszaemlékezni, lehet, hogy még arra is fogunk emlékezni, amikor ugyanennyi idősen ugyanezt csináltuk.
De a nagy kérdés, hogy ha hagyjuk, hogy így beszéljenek, akkor már mindig így is maradnak? A káromkodó gyerekből káromkodó felnőtt is lesz?
„Ha csak magamból, vagy akár a környezetemből indulok ki, akkor megnyugtató a helyzet, ugyanis én azt látom és tapasztalom, hogy az emberek megtanulnak disztingválni, és tudni fogják, mik azok a helyzetek, amikor nem fér bele a káromkodás, és melyek azok, amikor akár bele is fér. Az ember tudja, hogy egy vizsgálat közben a nőgyógyászának nem áll neki káromkodni, de a barátnőnkkel kávézás közben kicsúszik egy-két b-meg. A gyerekeinkkel se lesz másképp, meg fognak tanulni különbséget tenni és még könnyebb lesz a dolguk, ha segítünk nekik ebben.”
Bár érdemes megtanítani őket arra, hogy mikor fér bele kicsit csúnyábban beszélni, ám ez csak egy bizonyos életkor után lehetséges. „Óvodáskorú gyermeknél azt szoktam javasolni, hogy ha csúnyát mond a gyerek, kérdezzünk vissza: haragszol rám, mert nem játszom veled? Legyen jelentése a dolognak – reagáljunk rá, de soha ne ismételjük meg azt a szót, amit a gyerek mondott. A ‘Ne mondd azt, hogy...’ típusú tiltás nem hatékony, mert a kisgyerekek még nem értik a tagadást” – javasolja ,,A magabiztos szülők" című könyv és a Gyermekpszichológus blog szerzője. Szerinte kitalálhatunk vicces pótlószavakat is, de hosszú távon sokkal egyszerűbb, ha következetesen nem engedjük meg a csúnya beszédet. A gyerekeknek könnyebb ehhez alkalmazkodni, mint ha érzelmileg bonyolult helyzetekben kellene különbséget tenni. „Egy kamasz már érti, ha elmagyarázzuk neki, miért oké a haverokkal így beszélni, de a tanárral nem. Egy kisiskolás azonban még nem fogja érteni. 8-9 éves kor körül van egy ilyen fejlődési ugrás, ami után már elkezdik jobban megérteni a dolgokat. Addig viszont inkább maradjunk a káromkodás kerülésénél. Pláne, hogy egy kamasszal már a társadalom is elfogadóbb, de egy kisgyerek ha csúnyán beszél, arra mindenki felhúzza a szemöldökét. Még az is, aki egyébként a mindennapokban ugyanúgy beszél.”
31 cikk
háromszoros anyuka, podcaster

Feleség, három csodálatos gyermek anyukája, az IgenAnya oldal és közösség alapítója. Író, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek könyvsorozat és a Micsoda anyák voltak! könyv társszerzője. Imád olvasni, acapella zenét hallgatni, színezni és nagyokat beszélgetni egy jó kávé mellett.
Hasznos volt?