"Segítség, káromkodik a gyerekem!" Mit javasol a gyerekpszichológus

A káromkodó gyerek a család tükre?

Sok szülőnél kapcsol be a szégyenérzet, amikor a gyermeke káromkodni kezd, pedig nem kellene.  „Ha nem káromkodunk otthon állandóan, a gyerekünk se fog” – szögezi le Bojti Andrea, ám mégis felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy akár egészen kis óvodás korban is hallani káromkodó gyerekeket. „Amikor a gyerekek elkezdenek beszélni és közösségbe kerülnek, akkor van egy időszak, amikor elkezdik felszedni magukra a csúnyább szavakat. A kaki, pisi, sz@rral kezdődik, aztán előfordulhat pár durvább szó is, de a gyerekeknek sokszor fogalmuk sincs, hogy valójában mit jelent az adott szó. A reakció tetszik nekik, hogy hirtelen mindenki rájuk figyel. Meg persze mindig van egy-két szülő, felnőtt, aki még mosolyog is, amikor a gyerek azt mondja, hogy b@zdmeg. Ezt hívják funkció gyakorlásnak. A gyerek látja, hogy mit vált ki a felnőttekből és ez általában tetszik neki, úgyhogy máskor is megismétli” – tette hozzá a gyerekpszichológus, aki ezért szokta azt javasolni a szülőknek, hogy szimplán ne foglalkozzanak vele, mert ha nem csinálnak belőle ügyet, akkor idővel ki is kopik a gyerek nyelvéből.

Különbség káromkodás és káromkodás között

Még akkor is, ha időnként a szülők szájából is ki-kicsúszik néha egy kis káromkodás, amikor például belerúgunk valami keménybe a kislábujjunkkal, vagy mondjuk megégetjük magunkat. Valljuk be, nehéz akár hosszú évekig minden szituációban tartani magunkat. Bojti Andrea szerint a gond akkor van, amikor a káromkodás sértegetéssel vegyül. Általában az szokott egy otthonról hozott minta lenni, mert ha a gyerek a négy fal között nem hallja (például) apát és anyát egymással csúnyán beszélni, akkor valószínűleg ő sem fog káromkodva vitatkozni a barátaival a suliban. „A káromkodással nekem akkor van leginkább bajom, ha azzal bántunk, megsértünk másokat.” – jelentette ki a gyerekpszichológus, aki szerint a tiniknél a trágár szavak használata a valahová tartozás érzését erősítik. „Ha a 13 éves fiunk videochaten úgy köszön be a haverjának, hogy minden második szava valami trágár kifejezés, az nem sértegetés, az szimplán vagánykodás, menőzés. A csúnya szavak nekik az összetartozás élményét tudják hozni.” Ez persze nekünk, felnőtteknek furcsa lehet, de ha merünk őszintén tükörbe nézni, és visszaemlékezni, lehet, hogy még arra is fogunk emlékezni, amikor ugyanennyi idősen ugyanezt csináltuk.

És mi lesz később?

De a nagy kérdés, hogy ha hagyjuk, hogy így beszéljenek, akkor már mindig így is maradnak? A káromkodó gyerekből káromkodó felnőtt is lesz?
„Ha csak magamból, vagy akár a környezetemből indulok ki, akkor megnyugtató a helyzet, ugyanis én azt látom és tapasztalom, hogy az emberek megtanulnak disztingválni, és tudni fogják, mik azok a helyzetek, amikor nem fér bele a káromkodás, és melyek azok, amikor akár bele is fér. Az ember tudja, hogy egy vizsgálat közben a nőgyógyászának nem áll neki káromkodni, de a barátnőnkkel kávézás közben kicsúszik egy-két b-meg. A gyerekeinkkel se lesz másképp, meg fognak tanulni különbséget tenni és még könnyebb lesz a dolguk, ha segítünk nekik ebben.”

Akkor engedjük vagy tiltsuk a káromkodást?

Bár érdemes megtanítani őket arra, hogy mikor fér bele kicsit csúnyábban beszélni, ám ez csak egy bizonyos életkor után lehetséges. „Óvodáskorú gyermeknél azt szoktam javasolni, hogy ha csúnyát mond a gyerek, kérdezzünk vissza: haragszol rám, mert nem játszom veled? Legyen jelentése a dolognak – reagáljunk rá, de soha ne ismételjük meg azt a szót, amit a gyerek mondott. A ‘Ne mondd azt, hogy...’ típusú tiltás nem hatékony, mert a kisgyerekek még nem értik a tagadást” – javasolja ,,A magabiztos szülők" című könyv és a Gyermekpszichológus blog szerzője. Szerinte kitalálhatunk vicces pótlószavakat is, de hosszú távon sokkal egyszerűbb, ha következetesen nem engedjük meg a csúnya beszédet. A gyerekeknek könnyebb ehhez alkalmazkodni, mint ha érzelmileg bonyolult helyzetekben kellene különbséget tenni. „Egy kamasz már érti, ha elmagyarázzuk neki, miért oké a haverokkal így beszélni, de a tanárral nem. Egy kisiskolás azonban még nem fogja érteni. 8-9 éves kor körül van egy ilyen fejlődési ugrás, ami után már elkezdik jobban megérteni a dolgokat. Addig viszont inkább maradjunk a káromkodás kerülésénél. Pláne, hogy egy kamasszal már a társadalom is elfogadóbb, de egy kisgyerek ha csúnyán beszél, arra mindenki felhúzza a szemöldökét. Még az is, aki egyébként a mindennapokban ugyanúgy beszél.”