Biztonságban a neten
Az incel kifejezést itthon még szinte ismeretlen, de nem árt szembenézni vele, és beszélni a témáról a gyerekeinkkel is!
Egy, az anonimitását mai napig védő kanadai egyetemista lány 1993-ban azzal a céllal hozta létre az Alana's Involuntary Celibacy Project címet viselő weboldalt, hogy a szexuálisan inaktív életet élő emberek megoszthassák egymással tapasztalataikat. Ekkor még senki sem gondolta, hogy az inkluzív, támogató közösségből néhány éven belül az internet egyik legradikálisabb csoportja alakul ki. Ez a gyűlöletet szító, szexizmussal és rasszizmussal erősen átitatott kollektíva lett az úgynevezett incel közösség, amely elsősorban a fiatal fiúk, férfiak körében terjed és elég hamar kilépett az online tér arctalanságából.
Az „incel” az angol involuntary celibates (magyarul: önkéntelen cölibátus) rövidítése, a szubkultúra tagjai ezzel azt akarják üzenni, hogy a vágyaik ellenére nem képesek romantikus vagy szexuális kapcsolatot létesíteni; azaz kényszerű cölibátusban élnek. Az incelek kezdetben nem a felsőbbrendűségüket hirdették, nem a nők elleni erőszakot éltették. Épp ellenkezőleg: folyamatosan tiltották azokat a tagokat, akik nőgyűlölő hozzászólásokat tettek. Ezért a legnihilistább nézeteket valló incelek egy idő után létrehozták saját platformjukat, ahol büntetlenül kinyilváníthatták haragjukat. Itt csúcsosodott ki mindaz, amiért mára egy igazán veszélyes közösségként gondolunk az incelekre: férfi tagjai negatívan tekintenek saját fizikai megjelenésükre, miközben felsőbbrendűnek, kivételesnek tartják magukat. Egyetértenek abban, hogy a modern társadalom igazságtalanul megnehezíti a sikertelen és nem vonzó heteroszexuális férfiak életét, ezért rendkívül negatív értékeket tulajdonítanak a csoporton kívüli embereknek, azaz „normiesnak” és pozitív értékeket a csoport tagjainak. A nőkre alsóbbrendű lényként, úgynevezett foidként ( rövidítése) tekintenek, akik semmi másra nem alkalmasak, minthogy kielégítsék a férfiak szexuális igényeit. Az említett antifeminist fórum gyorsan odáig fajult, hogy a tömeges mészárlásokat, a nők ellen elkövetett támadásokat nemcsak tolerálták, hanem csodálattal figyelték. A közösség egyre inkább elszigetelődött a való világtól, a digitális tér egyre sötétebb, erőszakosabb mélységeit fedezték fel. Közben egyre fiatalabb korban próbálták megtéríteni az új generációt.
Az incel kifejezést azután kapott végleg negatív felhangot, hogy 2014-ben az önmagát incelként azonosító Elliot Rodger tömegmészárlásba kezdett a kaliforniai Isla Vistában. Az incel fórumokon azóta gyakran hivatkoznak Rodgerre, mint a „szentjükre” vagy „mártír halált halt hősükre”. Természetesen nem minden incelből lesz hidegvérű gyilkos. Azonban ha valaki fiatalon megismerkedik a közösséggel, és ebben a mélyen szexista ideológiában nevelkedik fel, nagy az esélye annak, hogy később erőszakos lesz a nőkkel szemben, megszégyeníti, testileg, lelkileg és/vagy szexuálisan bántalmazza őket.
Az incel közösség megalkotta saját ideológiáját, a szexualitás szociológiájának áltudományát a maga összetett szakzsargonjával, amelyet „fekete pirula” néven emlegetnek. Ennek kulcsfontosságú része a hipergámia, vagyis az a gondolat, hogy a nők a lehető legmagasabb státuszú férfiakhoz vonzódnak. Az ideológia hívei olyannyira a biológiai tulajdonságokra alapozzák kapcsolataik sikerét/sikertelenségét, hogy az elmúlt években számos olyan tartalom öntötte el a közösségimédia-platformokat, amelyek az arcvonások otthon elvégezhető átalakítására biztatják a közösség tagjait. Ezek közül a legmegdöbbentőbb az úgynevezett bonesmashing módszer, amely a TikTokon robbant nagyot. A bonesmashing lényege, hogy az arc csontjainak rendszeres ütögetése, törésekkel való formálása vonzóbb, „Chadesebb” megjelenést eredményez.
A férfiközpontú online közösségek részét képezik azok a magukat randiguruként, a „csábítástudomány” szakértőjeként reprezentáló férfiak is, akik azt ígérik, bárkinek megtanítják a csajozás receptjét. A Pick Up Artist (PUA, azaz csajfelszedő-művész) iskolái külön áltudományt hoztak létre a csajozással kapcsolatban, amelynek módszertana etikátlan és manipulatív stratégiákra épül, illetve erősen tárgyiasítja a nőket. Legradikálisabb iskolái között található Roosh V neomaszkulinnak nevezett módszertana, a konszenzus nélküli szexuális kapcsolat létesítésére ösztönzi a férfiakat és nyíltan támogatja a nemi erőszak legalizálásának elrendelését.
Hazai viszonylatban nem létezik olyan platform, amely határozottan az incel közösség mellett köteleződött el (ez inkább Észak-Amerikában figyelhető meg); de tagadhatatlan, hogy a blackpill ideológiának Magyarországon is vannak támogatói. Például a 2014 óta működő Red Style School blog, amelynek szerzője arca és neve felvállalás nélkül ír nőgyűlölő, a nőket megalázó és szexuális tárgyként azonosító bejegyzéseket.
Azonban meg kell említenünk Andrew Tate nevét is, akinek médiavisszhangja hazánkba is elért. Habár ő nem tartja magát az incel közösség részének, sok rajongója magányos férfi/fiú, aki incelként azonosítja magát. Emellett szemükben Tate a „Gigachad“ archetípusának tökéletes megtestesítője, akinek nőgyűlölő világnézete beleillik abba az elképzelésbe, hogy a nők tartoznak a férfiaknak, és a férfiak úgy bánhatnak a nőkkel, ahogy akarnak. Tate karakteréről sokat elárul, hogy hónapokon keresztül azért élt Romániában, mert ott könnyebben elkerülhette a nemi erőszak vádját. Tate-hez kapcsolható az a gondolat is, hogy a depresszió nem más, mint egy társadalmi konstrukció. Röviden: aki sokat gyúr, az nem lehet depressziós. Ez a mondat több hazai influenszer tartalmában is visszacsengett már. Például a Dancsó Péter nevéhez köthető, tinédzserek körében kedvelt Videómánia YouTube-csatornán; vagy az egyik legnépszerűbb Twitch-streamer duónál, a fiatalabbak körében is népszerű 2okosnál. Az említett influenszerek ahelyett, hogy a testmozgás testi-lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásait hirdetnék a toxikus maszkulinitást, a férfias nemi sztereotípiákat erősítik: azaz egy férfi legyen izmos és ne mutassa ki az érzelmeit. (A szerk.: Nem azt állítjuk, hogy a fenti két tartalomgyártó incel, inkább arra próbál cikkünk rámutatni, hogy apróbb kijelentésekkel, elszólásokkal is negatív hatást gyakorolhatunk a fiatalokra, ezért érdemes figyelni arra, mit mondunk.)
Az említett két példa is jól tükrözi, hogy az elsőre ártatlannak tűnő tartalmak mögött is húzódhatnak olyan rejtett üzenetek, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a gyerekek gondolkodásmódját, cselekvéseit. Az incelekhez köthető redpill ideológiával is ez a helyzet: kezdetben még észrevehetetlen, hogy a gyerekek egy olyan világnézettel ismerkednek meg, amely később szexista cselekvésekre buzdíthatja őket. Ráadásul az internetes közösség kohéziós ereje miatt gyorsan beszippanthatja őket ez a szubkultúra. Ezért érdemes tisztában lenni azzal, milyen tartalomgyártókat követnek a gyerekek; illetve ők milyen üzeneteket közvetítenek. Amennyiben tartalmaikban érzékelhető egy férfiközpontú vezérfonal, érdemes elbeszélgetnünk velük arról, mit tanultak az adott tartalomgyártótól. Illetve a férfi-női szerepekről, a mentális egészségről is válthatunk velük néhány szót – ezzel megelőzve, hogy valamilyen szélsőséges irányt vegyen a gondolkodásmódjuk.
Szerző: Tamás Cinti
299 cikk
Magyarország vezető infokommunikációs szolgáltatója

Ha a gyereked nem tud valamit, akkor téged fog kérdezni. De ha te szülőként nem tudsz valamit, akkor kihez fordulsz? Jó kérdés. Ezért hoztuk létre a Hello Szülőt, ahova kérdésekkel érkezel, és ahonnan válaszokkal léphetsz tovább.
Hasznos volt?