"SOS!" - Tudatosan készítsd fel a gyereked a váratlan szitukra

Mit mondanak a kutatások?

Kutatások szerint a vészhelyzetek és katasztrófák komoly érzelmi hatással lehetnek a gyerekekre: szorongást, félelmet, alvászavarokat vagy fokozott aggódást okozhatnak. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy azok a gyerekek, akik életkoruknak megfelelő, érthető információt kapnak, és tudják, mit tehetnek baj esetén, könnyebben megküzdenek ezekkel a helyzetekkel. A felkészítés – ha biztonságos, megnyugtató keretben történik – csökkentheti a szorongást és növelheti a gyerekek biztonságérzetét.

A kutatások azt is kiemelik, hogy fontos bevonni a gyerekeket a felkészülésbe: kérdezni őket, meghallgatni a félelmeiket, és együtt gondolkodni a lehetséges megoldásokról. Ez nemcsak a tudásukat bővíti, hanem azt az élményt is adja, hogy számít a véleményük, és képesek tenni magukért.

Hogyan készítsük fel a gyerekeket ezekre a váratlan helyzetekre?

A gyerekek már egészen kicsi korban képesek fontos alapinformációkat megjegyezni: 3–4 évesen általában el tudják mondani a teljes nevüket, 5–6 évesen pedig sokan már egy szülő telefonszámát is meg tudják tanulni. Érdemes minél hamarabb megtanítani nekik a legfontosabb adatokat – a saját nevüket, a szülők nevét, a lakcímet, valamint legalább egy szülő telefonszámát. 

A gyakorlás nem félelemkeltés. Amikor egy-egy helyzetet előre eljátszunk, fontos elmondani a gyereknek: nem azért gyakorlunk, hogy ne féljen, hanem azért, hogy emlékezzen arra, mit lehet tenni egy hasonló helyzetben. Hogy tudja: a félelem természetes érzés, és közben azt is megtanulja, hogyan lehet segítséget kérni, és hogyan ne maradjon egyedül egy nehéz pillanatban. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy nem neki kell megoldania a problémát – az ő legfontosabb feladata a segítségkérés. Vészhelyzetben a gyerekeknek elsősorban nem megoldásokra, hanem kapcsolódásra van szükségük: arra, hogy ne maradjanak egyedül, és ne szakadjanak el a számukra biztonságot jelentő felnőttektől.

Miért fontos nyugodt helyzetben felkészülni a váratlan helyzetekre?

Aki valaha készült már nagyobb közönség előtti előadásra, az tudja: minél alaposabb a felkészülés, annál nagyobb a biztonságérzet. És ha előadás közben mégis elakadunk a stressztől, gyakran éppen azok a begyakorolt kapaszkodók segítenek tovább, amelyeket korábban nyugodt helyzetben sajátítottunk el. Stresszhelyzetben mindannyian biztos pontokat keresünk. Ezeket a biztos pontokat azonban nem a krízis közepén tudjuk kialakítani, hanem jóval előtte: nyugodt körülmények között, beszélgetve, gyakorolva, újra és újra átgondolva. Így válhatnak olyan belső kapaszkodókká, amelyek élesebb helyzetben is eszünkbe jutnak, és segítenek eligazodni.

Mit tehetsz, ha már nincs vészhelyzet, de a hatása még érezhető?

Előfordulhat, hogy egy vészhelyzet alatt vagy azt követően a gyerekek ugyanazt a kérdést újra és újra felteszik, még akkor is, ha már kaptak rá választ. Az is gyakori, hogy azt kérik: meséljük el többször ugyanazt a megtörtént eseményt. Ezek az ismétlések a gyerekek saját stresszfeldolgozását segítik: így próbálják megérteni, mi történt, és biztonságos keretbe helyezni az élményt. Ilyenkor különösen fontos, hogy a szülő – amennyire csak tud – türelmes és elérhető maradjon. Segíthet, ha ugyanazokat az egyszerű, megnyugtató üzeneteket ismételjük: hogy most már biztonságban vannak, hogy vannak felnőttek, akik vigyáznak rájuk, és hogy nincs egyedül a félelmeivel. A hétköznapi rutinokhoz való fokozatos visszatérés is sokat adhat. Az ismerős keretek – evés, alvás, óvoda/iskola, játék – azt üzenik a gyereknek, hogy az élet újra kiszámítható.

Szerző: Stáhly Kata, a Hintalovon Alapítvány pszichológusa és gyerekjogi szakértője.