"Szabadtartású" gyerekek, boldogabb szülők?

Te mikor küldted el utoljára boltba a gyereket? Mikor kérted meg, hogy intézzen el egy csekket (helló, iCsekk alkalmazás), készítsen uzsonnát a kistesójának, menjen el egyedül az edzésre, pakoljon be magának a másnapi sulihoz? Ha nálatok rendszeres az ilyesmi, akkor veregesd meg jól a vállad, mert egyáltalán nem ez az általános. A kutatók - például Michael Winterhoff német pszichológus - már jó pár éve arról beszél, hogy túlságosan puha környezetet teremtünk a gyerekeinknek - azaz mindent megcsinálunk helyettük -, ami elveszi tőlük annak a lehetőségét, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak, mi pedig totál kiégünk ebben szülőként.

Erre egyfajta közel sem újkeletű válasz, a free-range kids mozgalom, amit Lenore Skenazy, író, műsorvezető indított el. A mozgalom lényege, hogy „a szabadon nevelkedő gyereket okos, fiatal, szinte bármire képes egyénként kezelik, nem pedig állandó figyelmet és segítséget igénylő csökkent képességűként.” Ugyanis a félelemre épülő társadalmunkban túl gyakran kezeljük a gyerekeket úgy, mintha képtelenek lennének hazasétálni az iskolából, elkészíteni a saját ebédjüket vagy fára mászni anélkül, hogy megsérülnének.Ők olyan gyerekek, akik vágynak arra, hogy önállóan cselekedjenek. És amikor megmutatják nekünk, hogy készen állnak rá, akkor egyszerűen megengedjük nekik. És ez jót tesz, nekik és nekünk is.