Boldog család
Szorong a gyereked, ha meg kell szólalnia mások előtt?
Gyerekek a szociális szorongás fogságában - mit jelent ez, és hogyan támogassuk őket? Ebben segít a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház klinikai szakpszichológusa, Biró Tamara.
Képzeljük el „Mónit”. 11 éves, a kamaszkor határán áll. Csendes, szűkszavú. Nehezen oldódik, általában kerüli is azokat a helyzeteket, ahol új emberekkel kellene megismerkednie. Már az osztálykirándulásokat is kihagyja. Ha egy órán felszólítják, abban a pillanatban leizzad, hevesebben kezd el verni a szíve, olyan gondolatok járnak a fejében, hogy „tuti hülyeséget fogok mondani, akármit mondok, úgy is ki fognak nevetni, a tanár butának fog tartani”. Kezd elpirulni, amitől még jobban frusztrált lesz, a tanár egyszerűnek tűnő kérdésére alig tud válaszolni. Majd jönnek az önostorozó, lekicsinylő gondolatok, hogy „még erre sem vagyok képes, megint lebőgtem, hülyének tart mindenki”.
Ha nem is minden részletében, de sokaknak ismerős lehet a felvázolt kép, akár saját élményként akár onnan, hogy gyermeke hasonlóról számolt be.
Több, mint hétköznapi szorongás
A szociális szorongás zavar túlzott félelmet jelent egy vagy több társas helyzettől, ahol a gyermek ismeretlen emberekkel találkozhat vagy mások megfigyelhetik őt, és negatív véleménnyel lehetnek róla. Ezek lehetnek olyan szituációk, amelyben mások előtt kell megszólalnia, lehet egy-egy teljesítményhelyzet, egy új közösségbe történő beilleszkedés (legyen az egy tábor vagy új iskola), tekintélyszemélyekkel, főként tanárokkal való kommunikáció, társas programok, vagy akár „csak” egy étkezés mások jelenlétében. Az ilyen helyzetek szinte , ami leggyakrabban vagy megdermedésben, nyilvánul meg. Az is megfigyelhető, hogy a gyermek a szorongást keltő helyzeteket elkerüli vagy csak intenzív szorongással viseli el. A hétköznapi félénkségtől leginkább az különbözteti meg, hogy ez az intenzív szorongás vagy az elkerülő viselkedés nagymértékben kihat a mindennapi tevékenységekre, tartós szenvedést okoz.
