Szorong a gyereked, ha meg kell szólalnia mások előtt?

Képzeljük el „Mónit”. 11 éves, a kamaszkor határán áll. Csendes, szűkszavú. Nehezen oldódik, általában kerüli is azokat a helyzeteket, ahol új emberekkel kellene megismerkednie. Már az osztálykirándulásokat is kihagyja. Ha egy órán felszólítják, abban a pillanatban leizzad, hevesebben kezd el verni a szíve, olyan gondolatok járnak a fejében, hogy „tuti hülyeséget fogok mondani, akármit mondok, úgy is ki fognak nevetni, a tanár butának fog tartani”. Kezd elpirulni, amitől még jobban frusztrált lesz, a tanár egyszerűnek tűnő kérdésére alig tud válaszolni. Majd jönnek az önostorozó, lekicsinylő gondolatok, hogy „még erre sem vagyok képes, megint lebőgtem, hülyének tart mindenki”.

Ha nem is minden részletében, de sokaknak ismerős lehet a felvázolt kép, akár saját élményként akár onnan, hogy gyermeke hasonlóról számolt be.

Több, mint hétköznapi szorongás

A szociális szorongás zavar túlzott félelmet jelent egy vagy több társas helyzettől, ahol a gyermek ismeretlen emberekkel találkozhat vagy mások megfigyelhetik őt, és negatív véleménnyel lehetnek róla. Ezek lehetnek olyan szituációk, amelyben mások előtt kell megszólalnia, lehet egy-egy teljesítményhelyzet, egy új közösségbe történő beilleszkedés (legyen az egy tábor vagy új iskola), tekintélyszemélyekkel, főként tanárokkal való kommunikáció, társas programok, vagy akár „csak” egy étkezés mások jelenlétében. Az ilyen helyzetek szinte mindig azonnali szorongást váltanak ki, ami leggyakrabban sírásban vagy megdermedésben, „lefagyásban” nyilvánul meg. Az is megfigyelhető, hogy a gyermek a szorongást keltő helyzeteket elkerüli vagy csak intenzív szorongással viseli el. A hétköznapi félénkségtől leginkább az különbözteti meg, hogy ez az intenzív szorongás vagy az elkerülő viselkedés nagymértékben kihat a mindennapi tevékenységekre, tartós szenvedést okoz.

Milyen eszközei lehetnek a szülőnek ebben a helyzetben?

Ami talán a legfontosabb, hogy megértsék és elismerjék, hogy gyermeküknek rendkívül nehéz lehet újra és újra kitenni magát a társas helyezetek keltette szorongásnak. Még ha felnőtt fejjel nem is könnyű azonosulni ezzel, a gyermek szubjektív élménye az, hogy új emberekkel megismerkedni félelmetes, a társas szituációk fenyegetőek. Kamaszkorban pláne fontossá válik, hogy mit gondolhatnak róla mások, hogyan ítélik meg egy-egy társas helyzetben. Ha úgy próbáljuk megnyugtatni gyermekünket, hogy „de hát nincs is mitől tartanod, butaságokat gondolsz”, az azt az üzenetet közvetítheti, hogy nem ismerjük el az érzéseit, amely akár csökkentheti is a bizalmat a szülők irányába. Érdemes biztosítani arról gyereküket, hogy megértik, hogy fél, ijesztő számára mások előtt megnyilvánulni, ugyanakkor érdemes tudatosítani az elkerülés hosszútávú következményeit. 

Egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy az elkerülő megküzdés következtében a szociális szorongással küzdő gyermekek körében nagyobb lehet az online játékfüggőség kialakulásának kockázata. Ennek egyik oka, hogy az online tér sokkal biztonságosabbnak tűnhet számukra, mint a személyes találkozások világa. A mindennapi társas kudarcok könnyen arra ösztönözhetik a fiatalokat, hogy inkább olyan online felületek felé forduljanak, ahol (látszólagos) pozitív visszajelzéseket kapnak, és nehézségeikről is könnyebben beszélhetnek. Ennek mérsékelt jelenléte akár támogató hatású is lehet, azonban, ha önértékelésük és kapcsolataik kizárólag ezekre a felületekre épülnek, az torz képet alakíthat ki önmagukról és a külvilágról. Mindezt tovább súlyosbíthatja, hogy a fokozott sérülékenység miatt a gyermekek gyakran nehezebben ismerik fel az online térben rájuk leselkedő veszélyeket, így ott is negatív hatások érhetik őket.

Legyőzni? Nem, megbirkózni vele!

Éppen ezért érdemes lehet olyan mindennapi, offline szituációkat keresni vagy teremteni, ahol átélheti, hogy képes megbirkózni a szorongással. Mindebben célszerű a fokozatosságra törekedni, vagyis a kisebb kihívást jelentő helyzetektől (pl. rámosolyogni egy idegenre, megkérdezni egy idegentől, hogy mennyi az idő), a szorongatóbbak felé haladni (elkérni a házit, új gyerekekkel barátkozni, elmenni egy táborba). Ezekben a helyzetekben a támogató, megértő szülői attitűd és minta mindenképpen segítséget jelent a gyermek számára.

Emellett a gyermekkel közösen gondolkodhatnak arról (nyugodt körülmények között), hogy mi lehet számára az az eszköz, ami ilyenkor segít a szorongás oldásában. Lehet az egy kabala, egy fidget toy, légzésgyakorlatok, vagy akár egy intenzív íz (mentolos cukorka, citromlé, jégkocka) a nehéz szituáció előtt, a lényeg, hogy a gyermek biztonsággal tudja alkalmazni a kihívást jelentő helyzet előtt vagy közben.

A tiniket se hagyjuk magukra!

Ezenfelül hasznos lehet együtt megvizsgálni - főként már nagyobb gyermekeknél -, hogy valóban teljesen helytálló-e az a gondolat, ami először beugrik egy-egy órai felszólalás előtt, vagy a múltbéli tapasztalatok eltorzítják a gondolkodásmódjukat egy-egy helyzet megítélésekor. Mi a bizonyíték, hogy tényleg ki fognak nevetni? Történt már ilyen korábban? És mi a bizonyíték arra, hogy ez nem teljesen igaz? Milyen más magyarázata lehet egy-egy szituációnak? Noha egy terápiás folyamathoz szakember segítsége szükséges, érdemes lehet ezeken a kérdéseken elgondolkodni.

A túlzott mértékű gátlásosság nagymértékben megnehezítheti az iskolai mindennapokat a gyermekek számára. Ám ha együttesen felismerik, hogy milyen tapasztalatok, gondolatok, érzések állhatnak e mögött, az hozzájárulhat a közös megoldás megtalálásához, az úthoz, hogy bátrabban, felszabadultabban tudjon viselkedni mások társaságában.

 Szerző: Biró Tamara, klinikai szakpszichológus