Biztonságban a neten
Telefonfüggőség: valós diagnózis vagy valamit nagyon félreértettünk?
A szakértők sem értenek egyet abban, hogy létezik-e az okostelefon-függőség.
Talán még sohasem volt annyira aktuális kérdés a telefonfüggőség, mint az idei tanévkezdés hullámverései közepette, amikor az iskoláskorú gyermekek kénytelenek megválni okostelefonjaiktól. Ennek ellenére nem újkeletű jelenség az a makacs ragaszkodás, ami megrögzötten a telefonhoz láncolja a fiatalabb és idősebb korosztályt. De vajon lehet-e erre függőségként tekinteni? Érvényes-e „elvonási tünetekről” vagy „leszokásról” beszélni egy olyan eszköz esetében, amely funkcionális jellegénél fogva könnyíti meg az életet?
Az iPhone a piacra kerülés dátumához mérten lassan felnőttkorú lesz, és a konkurens vállalatok termékei is szorosan felzárkóznak a sorban, ami egyet jelent azzal, hogy az okostelefon kijelzője mellett felcseperedő generáció is alulról súrolja a felnőttkort. Bár a felmenőik markába is jól illeszkedik az okostelefon, az nem kérdéses, hogy a Z generáció szülöttei tekinthetőek digitális bennszülötteknek, őket követi ebben az alfa generáció. A megelőző generációk, köztük a szaporán lépést tartó Y és a tárcsás készüléket még jól ismerő X generáció tagjai azonban sokszor értetlenül állnak a legfiatalabbak okostelefon-használati szokásaival szemben, és részben ez az értetlenség hívja életre a szó legpejoratívabb értelmében a függőséggel való felcímkézést. Abban azonban a szakemberek sem értenek egyet, hogy valóban kialakulhat-e addikció.
A megengedő álláspont
Akik tagadják a függőség természetét, gyakran azzal érvelnek, hogy az okostelefon a kommunikáció egy új típusú, a korábbi generációk számára kevésbé bejáratott eszköze, és nem történik egyéb, mint a kommunikációs aktus átalakulása. A chat funkció segítségével a párbeszéd lezáratlan marad, a kapcsolat megtartott és nincs szükség elköszönésre. A nehézség abból adódik, hogy az ilyen módon történő kommunikáció organikusan kialakult szabályai az offline térbe is átszivárognak. Sem a szomszéd, sem az osztályfőnök nem veszi jó néven, hogy a serdülő nem köszön, csak azért, mert az online térben ez okafogyottá vált. A kommunikáció elsődlegessége és drasztikus átalakulása valóban egy megfontolandó érv amellett, hogy kikukázzuk a telefonfüggőség fogalmát, de korántsem csak kommunikációs funkciókat lát el a készülék, vagy legalábbis nem a direkt kommunikáció az egyedüli teljesülendő cél.
