Boldog család
A húsvét az új karácsony, csak tiszta csizma helyett büdös haj van
És persze szigorúan azért, hogy a hölgyek el ne hervadjanak. Ugye!? Azaz tessék, egy újabb ünnep sok csokival, porfogó ajándékokkal, nagy eszem-iszommal, ízléstelen versekkel és a karácsonyi vacsora óta „várva várt” nappal, amikor egy délelőtt alatt kéne megfordulni az összes rokonnál, ahol aztán a nők alig várják, hogy mindenki hazamenjen, és kimoshassák a hajukból a húsvét bűzét. Nekem a húsvét egykor gyerek, majd most, anya szemmel. Zubor ’IgenAnya’Rozi írása.
Kábé tízéves vagyok. Húsvét hétfő van. Vidéken vagyunk a Mamámnál. Csengetnek, de fel sem ébredek rá. Végre egy hétfő, amikor nem kell korán kelni és iskolába menni. Kopognak az ajtón: „Kislányom, kelj fel, megjöttek az első locsolók!” Jaj, ne! – suhan át a gondolat egy pillanatra a fejemben, de már újra alszom is.
Pár perccel később vagyunk, forog a kamera. Apám felveszi, ahogy érkeznek a locsolók, nyílik az ajtó, amin kócos hajjal, csipás szemekkel, még a hálóingemben kilépek, arcomra erőltetett félmosollyal. A velem egykorú fiúgyermek elmondja a Zölderdőben jártam-ot, mellette a felnőtt, aki már egy-két pálinkát biztosan benyomott egy rokonnal odébb, mit sem törődve azzal, hogy hány fiatalkorú hallja, elmondja a 18+-os, nyuszikás verzióját is. – kérdezi végül, és a felvételen is látszódik, ahogy válaszra nyitom a szám. De hogy mit mondanék, végül sosem derül ki. Már nyomja is a fejemre az Na jó, és megkóstolja a sonkát is, de csak hogy ne legyen sértődés. S mennek is tovább.
