A képernyőbűvölet nem flow élmény! Így segíts a gyereknek elmélyülni
cikk
Boldog család
A képernyőbűvölet nem flow élmény! Így segíts a gyereknek elmélyülni
Mi az a flow és miért akarja az emberi elme ennyire átélni? Hogyan hozza létre az online tér a saját „digitális flow-ját” és ez miért hat sokszor erősebben, mint az offline valóság?
A flow élményt hajlamosak vagyunk romantizálni. Elképzeljük, amint a festő a vászon felett az alkotásába feledkezik vagy éppen egy futót, amint a saját légzésébe merülve, észre sem veszi, hogy kilométereket hagy maga mögött. Mégis, egyre többünknek ismerős az érzés, hogy épp a képernyő előtt veszítjük el az időérzékünket. Eltelik két óra, mintha csak percek lettek volna. Közben észrevétlenül kisimulnak a gondolatok, a külvilág elhalványul, a figyelem beszűkül. Ez vajon ugyanaz? Flow-nak számít, vagy csak egy digitális transz?
Mi az a flow?
Csikszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia egyik kiváló szerzője alkotta meg a flow-t, amelyet az áramlat-élmény megfogalmazására használt. A flow egy időtlen pillanat, olyan mintha valaki kifeszítené az idő szövetét és mi felszusszanhatnánk. Benyomódik a szünet gomb az elménkben és ennek hatására nem gondolkozunk azon, hogy mi legyen az ebéd, nem pörgetjük újra és újra az elbaltázott párbeszédeket, kínos múltbeli pillanatokat, csak jelen vagyunk. A gondolataink megpihennek és elveszünk abban, amit éppen csinálunk.
Átszellemülés az online térben
A pszichológiai kutatások – mint például Sherry 2004 munkája – megerősítették, hogy a videojátékokban megélt élmény szorosan egybeesik a flow elméleti konstrukciójával, különös tekintettel a koncentrációra, a kontroll érzésére és az időtorzulásra. Az online tér mérnöki pontossággal adja meg az élményt, amire az emberi agy szomjazik. Csíkszentmihályi a flow létrejöttének két alapvető feltételét határozta meg: a kihívás és képesség egyensúlyát, valamint a tiszta célokat és az azonnali visszajelzést. Ha a kihívás túl alacsony a képességeinkhez viszonyítva, unatkozunk. Ha túl magas, akkor viszont elkezdünk szorongani. A modern játékok, oktatási appok és még a közösségi média algoritmusa is úgy van megtervezve, hogy dinamikusan alkalmazkodjon a felhasználó képességeihez. Soha nem hagy unatkozni, de ritkán engedi, hogy szorongóvá válj. Ha éppen jól teljesítesz, azonnal egy kicsivel nehezebb feladatot kapsz (például erősebb ellenfeleket a játékban), ha pedig elakadsz, segít, hogy gyorsan visszakerülj a flow zónába. Ezt a harmonikus együttállást a való életben csak nagyon ritkán tudjuk megtapasztalni.
A passzív fogyasztás csapdája
A valódi flow autotelikus, vagyis önmagáért való élmény, aminek a célja a kompetencia növelése. Ezt éljük át, amikor egy nehéz kódot írunk, egy stratégiai játékban győzelemre visszük a csapatot, vagy egy zeneművet tökéletesítünk. Ez a "jó" flow. Ezzel szemben ott van a digitális transz vagy „black out”, amit a végtelen hírfolyamok pörgetése okoz. Itt a kihívás nulla, a szándék nem a fejlődés, hanem a szellemi zsibbasztás, vagyis a tudat elárasztása egyszerű, könnyen fogyasztható ingerekkel. Ezt az állapotot nevezhetjük passzív vagy fogyasztói flow-nak. Míg a valódi flow rendet teremt a tudatban (negentrópia), a passzív görgetés csupán elnyomja a tudat rendetlenségét (disszociáció), anélkül, hogy a problémákat megoldaná. Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy segítsünk a gyerekeinknek különbséget tenni a valódi elmélyülés és a könnyű menekülés között.
A flow a boldogság elfeledett kulcsa?
Csíkszentmihályi szerint a flow nem csupán egy kellemes állapot, hanem pszichológiai értelemben a növekedés és a tartós boldogság motorja. Szülőként azonban a legnehezebb feladat a megkülönböztetés. Ha látjuk a gyereket elmerülni, honnan tudjuk, hogy valódi, építő flow-ban van, vagy csak passzív transzban van éppen? Talán a legkönnyebben úgy tudjuk ezt szétválasztani, ha megnézzük a tevékenység utáni állapotot. Az aktív flow mindig magas kognitív energiát igényel, célja a kompetencia növelése, és utána a gyerek fáradtságot, de mély elégedettséget és feldobottságot tapasztal. Ezzel szemben a fogyasztói flow után inkább ürességet, ingerlékenységet és kimerültséget érez.
Hogyan segítsünk a gyereknek valódi flow-t találni?
(A digitális és az offline térben egyaránt)
Online tippek:
A képernyő önmagában nem ellenség. A probléma a gyors dopamin, ami lerövidíti a koncentrációs ívet, és könnyen leszívóvá teszi az élményt. Ha azonban mankókat adunk mellé, akkor a digitális tér is lehet kreatív, építő és fókuszt fejlesztő.
1. Legyen időkorlátja az online jelenlétnek
Ha végtelen idő áll rendelkezésre, akkor a gyerekek nem tanulják meg beosztani és jól használni a figyelmüket. Ilyenkor elaprózódik a fókusz és egy idő után átcsap könnyed zónázásba, vagyis a fentebb tárgyalt passzív transzba. A flow megkívánja a célt, az időkorlát pedig külső kényszer alá helyezi a fókuszt.
2. Aktív tevékenységek előnyben
Az alapelv az, hogy az elégedettség az erőfeszítésből fakad. A passzív tevékenységek helyett (videónézés, közösségi média görgetés) az aktív tevékenységek kerüljenek előtérbe (zenekészítés, stratégiai játékok, rajzolás tableten stb.).
3. Építsünk hidat az online és offline között
A digitális élmények átemelhetők a valóságba is, és ez lesz a kulcsa annak, hogy ne legyen éles határ a két világ között. Például, ha a gyerek megtervez digitálisan egy épületet, azt kipróbálhatja legoból is megépíteni a valóságban. Ha digitálisan alkot zenét, akkor eljátszhatja hangszeren is.
Offline tippek:
1. Adjunk teret az unalomnak
Szándékosan biztosíts ingerszegény időszakokat. Az unalom nem ellenség, hanem a kreativitás előszobája. Ez a kényelmetlen állapot kényszeríti az agyat arra, hogy belső forrásból – a képzeletből, a kísérletezésből – teremtse meg magának flow-t. Ne szervezzünk be azonnal programot, amikor unatkozik, hagyjuk, hogy saját megoldásokat találjon.
2. Legyen idő
Lehetetlen a flow-t átélni egy nagyon szabályozott napirend mellett. A flow-hoz minimum 30–60 perc megszakítás nélküli tér kell. Ha folyton váltani kell (öltözés, indulás, program), a gyerek idegrendszere nem tud elmélyülni. Érdemes naponta biztosítani szabad blokkokat, ahol nincsenek külső elvárások.
3.Aktívtevékenységeken a fókusz
Akárcsak online, offline is fontos az aktivitás. Ha mindig olyan eszközöket adunk a gyerekek kezébe, amelyek előre meghatározott módon kivitelezhetőek pl. számkifestők, akkor pont a kreativitástól fosztjuk meg őket. Azok a játékok támogatják a mély bevonódást leginkább, amelyek nem mondják meg, mit és hogyan kell csinálni. Amikor van tér megtapasztalni a kreativitást és az időtlenséget, ott nyomban megjelenik a vágyott flow-állapot.
Ha tetszett ez a cikkünk, kérlek olvasd el ezeket is:
Pszichológus, művészetterapeuta, feleség – de legfőképp egy nő, aki kíváncsi az életre. Írásaiban szüntelen keresi az embert és a mélységet, hogy a saját szűrőjén keresztül mutassa meg mindannyiunk közös történetét. Írásaiban egy-egy gondolatot szeretne átadni, amit aztán bárki zsebre rakhat, és elvihet magával az életnek nevezett úton.
Hasznos volt?
NemIgen
Hagyd unatkozni! Nyáron az üresjáratok még fontosabbak
