A szigorú szülőknek nagyobb eséllyel lesz hiperaktív a gyereke

Legalábbis az Edinburgh-i Egyetem kutatói szerint mindenképpen. Legújabb reprezentatív vizsgálatukban rámutattak arra, hogy a keményebb nevelési mentalitás nem feltétlen a legjobbat hozza ki a gyerekből.

Egy új tanulmány összefüggést talált a szigorú szülői magatartás és a gyermekek szociális-érzelmi problémái, például a hiperaktivitás között. Az Edinburgh-i Egyetem kutatói egy olyan brit felmérés elemzése után jutottak erre a megállapításra, amely a gyermekeket születésüktől 17 éves korukig követte nyomon, és kétévente gyűjtött adatokat. Az adatgyűjtés részeként megkérdezték a szülőket, hogy milyen gyakran alkalmaznak durva nevelési taktikákat, például kiabálást, pofozkodást vagy szidást, valamint különféle „elvonási" taktikákat. Azaz, hányszor nézik levegőnek a gyereküket egy-egy problémás helyzet büntetéseként, küldik el a szobájába vagy hány alkalommal vonnak meg tőle valamit, amit a gyerek szeret.

Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Összességében a kutatók azt találták, hogy a szigorú szülői magatartás és a hiperaktivitás a gyermekeknél klasszikus tyúk vagy tojás probléma: a hiperaktív gyermekek szülei nagyobb eséllyel szigorúak, és alkalmazzák a fent felsoroltakat, de hogy pontosan melyik viselkedés melyikből következik, nehéz megállapítani.

Az eredmények nemcsak arra világítanak rá, hogy a keményebb nevelési gyakorlatok, például a pofozkodás vagy a kiabálás káros hatással lehet a gyermekek mentális egészségére, hanem arra is, hogy a viselkedési problémákkal jelentkező gyermekek másféle szülői mentalitást váltanak ki, azaz egy alapvetően megengedő szülő is keményebb viselkedési mintákat vesz fel akkor, ha mondjuk hiperaktív a gyermeke. A kutatás a Child Development című folyóiratban jelent meg, itt találjátok meg angol nyelven.

Hol van a megoldás?

Egy tucat elmélet áll rendelkezésre egyébként, amelyek a különféle szülői nevelései stílusokat taglalják. Ranschburg Jenő pszichológus például négyféle stílust különböztet meg: a meleg-engedékeny, a meleg-korlátozó, a hideg-engedékeny és a hideg-korlátozó stílust. Diana Baumrind amerikai fejlődéspszichológus hármat, Kurt Lewin német-amerikai pszichológus szintén hármas felosztásban taglalja a különbségeket. A fenti szakértőkben az a közös, hogy szélsőségeket említenek a szülői működés kapcsán: a szülők ezek szerint vagy nagyon jófejek, vagy szörnyűek. Az igazság azonban, mint mindenben, itt is valahol félúton keresendő. Tehát, ha nem szeretnénk, hogy a gyerekünknek viselkedésproblémái legyenek, és hallgatunk a kutatókra, akkor csak annyit tegyünk el magunknak, hogy nem célszerű túltolni. Azaz, ne legyünk túl szigorúak. Na, meg persze túl engedékenyek sem a gyerekünkkel. Maradjunk nyitottak, próbáljunk meg hozzá maximális megértéssel fordulni, még akkor is, ha épp századszor kérjük meg, hogy húzza fel a cipőjét a reggeli készülődés közben.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezt is:
6 könyv, ami segít a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekben