"A természetközeli nevelés létszükséglet!" - A Mandala Oktatókertben jártunk

Orsi kéttannyelvű gimnáziumba járt, turizmus – közgazdaságtan szakon végzett az egyetemen. „Friss diplomásként úgy voltam vele, ha már idegenforgalom, akkor legyen körülöttem homok, pálmafák” – meséli, hogy milyen szándék vezérelte, amikor Thaiföldön, egy szállodában vállalt munkát. Ott ismerkedett meg ír párjával, akivel később Ausztráliában és Új-Zélandon is éltek. Hogy közelebb legyenek a családhoz, Írországba tették át a székhelyüket, ott született a két lányuk. A turizmus területén mindig könnyen talált munkát, az utolsó években pedig nyelviskolát vezetett. Még együtt költöztek haza, majd később elváltak, és az édesanyjával családi napközit nyitottak.

A hazaköltözéskor nem ment gördülékenyen az átállás, addigra ugyanis hozzászokott az írek dolce vita hangulatú társadalmához. „Szerintem az írek észak mediterránjai, náluk nagyon erős az életigenlés, fontosak a baráti kapcsolatok, és sokkal pozitívabbak, mint ahogy sokan gondolják. Hazaértünk, és rám zúdult a panaszkodás kultusza, amiben ráadásul az a legrosszabb, hogy ragályos”. Szerencsére a tanításban megtalálta a számításait, szeretett is tanítani, és a diákok is díjazták, hogy élő nyelvet hozott. A vibráló, energikus személyisége plusz ráadás volt, látták, hogy nyitott, hogy mindenre életszerű példát hoz. Hamar híre ment a nyelvoktatásnak, egyre többen akartak nála tanulni, ma már több anyanyelvi tanárral dolgozik együtt. „A Covid hozott el egy komolyabb változást, mert átkerült minden az online térbe, a home office lett az új élettér, amitől nagyon sokszor volt gumiszoba érzésem, szabadulni akartam. Ekkor ismerkedtem meg Péterrel, aki bár nem lakott tőlem földrajzilag messze, mégis egy teljesen másik világot mutatott. Ő is sokat élt külföldön, nagyon hasonló a mentalitásunk, szavak nélkül is hamar megértettük egymást”.

Közös(ségi) kert

A közös kertjük szinte magától értetődően alakult, mindketten vonzódtak a természethez, és affinitásuk is volt hozzá. Ahhoz, hogy ez túllépjen a saját kereteiken, egy vállalkozó nők számára kiírt verseny kellett, amit Orsi megpályázott. „Komoly felkészülés előzte meg a pályázatomat, és amikor minden összeállt, már csak az utolsó kérdés megválaszolása volt hátra: mire fordítanám a támogatást? Akkor jutott eszünkbe az őrült ötlet, hogy egy közösségi kertet csináljunk. Akkoriban ugyanis egy lengyel Erasmus csoportot segítettünk ki azzal, hogy a lemondott útjuk helyett ide tudtak jönni. Megújuló energia témakörben kerestek munkát, de nem igazán találtak, ezért találtuk ki, hogy építsünk velük fenntartható kertet a törökbálinti kertünkben. Az alapoktól kezdtünk mindent, Petitől megtanulták a betonozást, vízszint mérést, a megújuló energiaforrásokat, én pedig workshopokat tartottam. Szuper két hetet töltöttünk együtt, ráadásul az angoljuk is fejlődött. Engem teljesen elvarázsolt, hogy két hét alatt mennyit változhat a szemlélet, fejlődhet a nyelvtudás, miközben belelátsz egy másik ország életébe, kultúrájába is. Annyit adott a diákoknak ez a kéthetes együttlét, ami a mi szemünket is felnyitotta, így született meg a Mandala Oktatókert”.

Határ a csillagos ég

Orsi megnyerte a versenyt, a támogatásból biológiai szennyvíztisztítót építettek, illetve beindították a kert működését. A munkamegosztás alapján Orsi kitalálja a dolgokat, Peti pedig megvalósítja. Most éppen nyári konyha készül, ahol lesz majd pizzakemence, sütés-főzés a kertben lévő alapanyagokból, és különböző workshopok. Jelenleg a közösségi kert projekt fut, emiatt is rengeteg érdeklődő jön. Sokan szeretnének belelátni a folyamatba, ellesni a fortélyokat, és Orsiék ebben abszolút partnerek. Látják, érzik a tendencia változást, mert egyre több fiatal jön, de általában véve is nyitottak az emberek, szomjaznak a témára. Orsi és Péter hisz az iroda-kert koncepcióban, minden céges és baráti összejövetelt náluk, a kertben tartanak, ami tényleg egy közösségi tér. Erasmus csoportok is rendszeresen jönnek, egyre többen vannak, akik nem a fejlődésben, hanem a fenntartható visszafejlődésben hisznek.

S mivel manapság egy-egy tábor is luxuskiadásnak számít, Orsiék kitalálták, hogy összekötik a dolgokat, hogy mindenki jól járjon. „Mivel nálunk minden kétkezi segítség jól jön, elindítottunk egy olyan projektet, hogy családok közösségi munkában ledolgozhatják a tábordíj felét. Szeretnénk megmutatni, hogy nagyon hasznos a szelektív hulladékgyűjtés, de ne álljunk meg azon a szinten, mert sokkal többet tudunk tenni, és még csak extra idő, vagy energiabefektetés sem kell hozzá. Csak egy kis szemléletváltás. Például, hogy termeld meg a zöldséged egy részét legalább, mert azt lehet balkonládában is. Olyan megoldásokat szeretnénk mutatni, amit haza tudnak magukkal vinni. Jó látni, hogy amikor jönnek a gyerekek, hozzák a csillámpónikat, mert az mindig velük van. Aztán itt vannak egy, vagy fél napot, és este megtaláljuk a csillámpónit, ami itt maradt, mert egy csokor mentát vittek helyette. Ebből is látszik, hogy mindenkiben megvan erre a természetes igény”.

A Mandala Oktatókert alapvetően a szemléletváltásra helyezi a hangsúlyt, ezért érdemes már egész kicsi gyerekekkel is ellátogatni hozzájuk, hogy az ő szintjükön is megismerkedhessenek a permakultúrával. A programmal tematikus rendezvényeken is lehet találkozni, és lehet hozzájuk menni közösségi munkára, ami nagyon jó lehetőség a középiskolásoknak. Jelenleg egy egyesület létrehozásán dolgoznak, ahol zöld ifjúsági vállalkozásokat inkubálnak, mentorálnak, amit majd helyi cégekkel együttműködve támogatnak.

Orsi rengeteg helyen élt a nagyvilágban, mégis itt lelte meg a lelki békéjét. „Számomra ez az egész egy terápia is. A vállalkozói lét nem az egyhangúságról, monotonitásról híres, nekem pedig nagy szükségem volt arra, hogy újra leföldeljem magam. Szó szerint. Itt türelmet és elfogadást is tanulok. Nem utolsósorban komolyabb filozofálások nélkül is megtanulom, a természet törvényszerűségeinek segítségével, hogy nem sikerülhet mindig minden. De ettől még teljes az életem”.

Kép: Steindl Gabriella