Tanulás, fejlődés
A gyerekeknek szóló irodalom ritkán mozdul ki abból a mederből, amelyben a tanító, mesélő, nevelő funkció az elsődleges. Sokszor épp ezért nem tud mit kezdeni azokkal a témákkal, amelyek nem illeszkednek a „normális” keretek közé. A Hello Szülő könyvespolc című sorozat első részben Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című regényéről lesz szó – nemcsak azért, mert bátor könyv, hanem mert egy olyan nyelvet talál, amelyen keresztül a legnehezebb dolgokról is lehet beszélni.
Szülőnek lenni valószínűleg az egyik legösszetettebb szerep az életben. Nemcsak nevelni, védeni, támogatni kell, hanem érteni is – a gyerekeket, a világot, amelyben felnőnek, és a helyzeteket, amelyekről sokszor még beszélni is nehéz. Léteznek azonban olyan könyvek, amelyek segítséget nyújthatnak ebben: nem adnak kész válaszokat, de utat mutathatnak egy fontos párbeszéd kezdeményezése felé. A most induló, Hello Szülő könyvespolc címet viselő cikksorozat épp ilyen köteteket hivatott bemutatni.
Nem klasszikus mesekönyveket, hanem olyan műveket, amelyek tabudöntögetők, mivel érzékenyen és hitelesen szólnak gyerekeket érintő nehéz témákról. Olyan könyveket, amelyek segíthetnek a gyerekeknek megérteni a saját érzéseiket, helyzetüket, valamint hasznosak lehetnek a felnőttek számára is – támaszt nyújthatnak azzal kapcsolatban, hogyan közeledjenek ezekhez a kérdésekhez, hogyan beszéljenek róluk, illetve hogyan hallgassák meg a gyerekeket.
A sorozat első része Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című regényére fókuszál. Egy olyan könyvre, amely szókimondóan, mégis szórakoztatóan beszél egy rendkívül nehéz témáról: az alkoholizmusról, mégpedig egy gyerek szemszögéből.

Elsőre talán meglepő, hogy egy alkoholizmusról szóló történet lehet vicces. De Elekes Dóra könyve pont ebben különleges: úgy mesél egy alkoholista anya és tizenhárom éves lánya történetéről, hogy közben nem veszíti el sem az érzékenyítő jellegét, sem a humorát.
A regény egy kiskamasz elbeszélő nézőpontjából mutatja be az alkoholizmus minden kiszámíthatatlanságát, nyomasztó monotonitását és szétziláló erejét. Azonban a történet nem realista dráma, nem vádirat, és nem is terápiás kézikönyv – inkább egy groteszk humorral átitatott, nyelvi bravúrokban gazdag szöveg, amely épp azért működik, mert nem akar mindenáron „hasznos” lenni. A lány, aki mesél, nem idealizál, de nem is kér számon. Ironikus, néha szinte komikusan közönyös hangja mögött azonban ott feszül az a fájdalom, amit egy gyerek kénytelen önmagának értelmezhetővé tenni.
„Nem tudom, most melyik dzsinn van soron, eléggé kiszámíthatatlan, az idődzsinn ma már volt, szóval ő ma már nem lesz, de jöhet még például az a térdzsinn. A térdzsinn is jó fej, egyébként. Ő azt szokta csinálni, hogy elcsalja a mutert mindenféle izgalmas helyekre, és ott felejti, és akkor meg kell találni.”
A címben, illetve a történetben szereplő dzsinn nem egy mesebeli lény: a vodkásüvegből előbújó, mindent eluraló, kontrollálhatatlan pillanatok metaforája. A lány megpróbálja megragadni, szavakba foglalni, nevetségessé tenni – vagyis azokat az eszközöket mozgósítja, amelyek egy gyerek számára elérhetők. A szöveg így válik játékossá, mégis kíméletlenül valóságossá, miközben a leírások groteszk részletessége egyszerre vált ki mosolyt és nyugtalanságot az olvasóból. A kamaszlány szarkasztikus humorán keresztül nemcsak az ő fájdalma válik érzékelhetővé, hanem az is, mennyire abszurd és embert próbáló helyzeteket képes teremteni egy szenvedélybetegség.
Mert nem didaktikus. Nem mondja meg, mit kellene csinálni – inkább megmutatja, milyen az, amikor egy gyerek túl hamar kénytelen felnőni. Nem ment fel, nem ítél el. De nyilvánvalóvá teszi, milyen károkat okoz a gyerekeknek, ha a felnőttek nem tudnak (vagy nem akarnak) felelősséget vállalni. Segíthet abban is, hogy egy kamasz azt érezze, nincs egyedül. Hogy az ő érzései jogosak, hogy amit átél, az nem az ő hibája – és hogy lehet róla beszélni.
Elekes Dóra nem először nyúl ilyen témához; munkásságát jellemzi a tabuk feloldásának szándéka, de mindig úgy, hogy közben tiszteletben tartja a gyerekirodalom sajátos érzékenységét. A muter meg a dzsinnek ennek egyik remek példája: nem könnyű olvasmány, és nem is feltétlenül a „megnyugtató megoldások” kézikönyve. Nem mindig azt mutatja, amit látni szeretnénk. De talán épp ez teszi fontossá. Egy kamasz, aki ilyen körülmények között él, ebben a könyvben saját tapasztalataira ismerhet. Egy felnőtt olvasó pedig talán először pillanthat bele hitelesen abba, hogyan néz ki mindez belülről.
A könyvet ezért olyan kamaszoknak ajánljuk, akik már találkoztak azzal a fajta élethelyzettel, amelyről a regény beszél; vagy éppen azoknak, akiknek soha nem kellett, de valamilyen okból kifolyólag meg szeretnék érteni. Remek olvasmány azoknak a szülőknek is, akik szeretnék, ha a gyerekeik nem lennének védtelenek, ha nehéz témák kerülnek elő. Emellett pedagógusok számára is hasznos olvasmány lehet.
24 cikk
designkultúra-kutató

Hivatalosan designkultúra-kutatóként diplomáztam, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem designelmélet mesterképzésén folytatom tanulmányaimat. Mivel ez a szak széleskörű látásmódot igényel, az érdeklődésem is eléggé szerteágazó: a képzőművészet és design mellett a szociológia, a kulturális antropológia, a gender és fashion studies kérdései foglalkoztatnak leginkább. Szívesen vizsgálom a mindennapi életünket befolyásoló radikális(abb) tendenciákat, a különböző társadalmi csoportokat diszkriminatív módon érintő problémákat és szívesen csatlakozom olyan kritikai diskurzusokhoz, amelyek ezekre a témákra hívják fel a figyelmet. A formalitások után egy teljesen random infó rólam: van egy kedves hörcsögöm, akinek Lujza Alfonza a neve.
Hasznos volt?