Az alkoholbetegség egy gyerek szemszögéből - Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

A sorozat első része Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című regényére fókuszál. Egy olyan könyvre, amely szókimondóan, mégis szórakoztatóan beszél egy rendkívül nehéz témáról: az alkoholizmusról, mégpedig egy gyerek szemszögéből.

Humorral mesélni a pokolról

Elsőre talán meglepő, hogy egy alkoholizmusról szóló történet lehet vicces. De Elekes Dóra könyve pont ebben különleges: úgy mesél egy alkoholista anya és tizenhárom éves lánya történetéről, hogy közben nem veszíti el sem az érzékenyítő jellegét, sem a humorát.

A regény egy kiskamasz elbeszélő nézőpontjából mutatja be az alkoholizmus minden kiszámíthatatlanságát, nyomasztó monotonitását és szétziláló erejét. Azonban a történet nem realista dráma, nem vádirat, és nem is terápiás kézikönyv – inkább egy groteszk humorral átitatott, nyelvi bravúrokban gazdag szöveg, amely épp azért működik, mert nem akar mindenáron „hasznos” lenni. A lány, aki mesél, nem idealizál, de nem is kér számon. Ironikus, néha szinte komikusan közönyös hangja mögött azonban ott feszül az a fájdalom, amit egy gyerek kénytelen önmagának értelmezhetővé tenni.

A címben, illetve a történetben szereplő dzsinn nem egy mesebeli lény: a vodkásüvegből előbújó, mindent eluraló, kontrollálhatatlan pillanatok metaforája. A lány megpróbálja megragadni, szavakba foglalni, nevetségessé tenni – vagyis azokat az eszközöket mozgósítja, amelyek egy gyerek számára elérhetők. A szöveg így válik játékossá, mégis kíméletlenül valóságossá, miközben a leírások groteszk részletessége egyszerre vált ki mosolyt és nyugtalanságot az olvasóból. A kamaszlány szarkasztikus humorán keresztül nemcsak az ő fájdalma válik érzékelhetővé, hanem az is, mennyire abszurd és embert próbáló helyzeteket képes teremteni egy szenvedélybetegség.

Miért fontos ez a könyv?

Mert nem didaktikus. Nem mondja meg, mit kellene csinálni – inkább megmutatja, milyen az, amikor egy gyerek túl hamar kénytelen felnőni. Nem ment fel, nem ítél el. De nyilvánvalóvá teszi, milyen károkat okoz a gyerekeknek, ha a felnőttek nem tudnak (vagy nem akarnak) felelősséget vállalni. Segíthet abban is, hogy egy kamasz azt érezze, nincs egyedül. Hogy az ő érzései jogosak, hogy amit átél, az nem az ő hibája – és hogy lehet róla beszélni.

Kinek ajánljuk?

Elekes Dóra nem először nyúl ilyen témához; munkásságát jellemzi a tabuk feloldásának szándéka, de mindig úgy, hogy közben tiszteletben tartja a gyerekirodalom sajátos érzékenységét. A muter meg a dzsinnek ennek egyik remek példája: nem könnyű olvasmány, és nem is feltétlenül a „megnyugtató megoldások” kézikönyve. Nem mindig azt mutatja, amit látni szeretnénk. De talán épp ez teszi fontossá. Egy kamasz, aki ilyen körülmények között él, ebben a könyvben saját tapasztalataira ismerhet. Egy felnőtt olvasó pedig talán először pillanthat bele hitelesen abba, hogyan néz ki mindez belülről.

A könyvet ezért olyan kamaszoknak ajánljuk, akik már találkoztak azzal a fajta élethelyzettel, amelyről a regény beszél; vagy éppen azoknak, akiknek soha nem kellett, de valamilyen okból kifolyólag meg szeretnék érteni. Remek olvasmány azoknak a szülőknek is, akik szeretnék, ha a gyerekeik nem lennének védtelenek, ha nehéz témák kerülnek elő. Emellett pedagógusok számára is hasznos olvasmány lehet.