Tanulás, fejlődés
Csend a lelke mindennek?
Gyerekeink egészséges fejlődéséhez szükség van arra, hogy néha hagyjuk őket elcsendesedni
Gyerekeink egészséges fejlődéséhez szükség van arra, hogy néha hagyjuk őket elcsendesedni
Jár a mosógép, a ház előtt megszólal egy autóriasztó, gyerekünk pedig épp a Spotify-on garázdálkodik, hogy végül maximum hangerőn bömböltethesse a Barbie Girlt. Nemcsak a gyerekek, de az egész emberiség életében a csend lett az egyik legnagyobb luxus, pedig az állandó zajok súlyos terheket rónak az agyunkra.
Kezdjük egy gyorskérdéssel: mikor voltál utoljára teljes csendben? Csenden most nem azt értem, hogy épp nem beszélt hozzád senki és nem szólt sem a tv, sem a rádió. Hanem azt, hogy nem járt egyik háztartási gép sem, nem csaptak semmiféle lármát a szomszédok, és az utcáról sem szűrődött be legfeljebb a közlekedés távoli zaja.
Ilyen helyzet nem gyakran adódik, főleg, ha nagyvárosban lakik az ember. 2019-ben a New Yorker magazin nagyszabású cikkben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a zajszennyezés lesz-e az emberiség következő nagy egészségügyi krízise. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mert rövidtávon nem olyan látványos, mint például a légszennyezés, viszont ugyanúgy károkat tud okozni. Talán nem is gondolunk bele, de számos tengeri faj életét nehezíti meg, vagy teszi egyenesen lehetetlenné a víz alá is leszűrődő zajszennyezés, ugyanis az egy pillanat alatt hatástalanítja ezeknek a fajoknak a hangok segítségével történő érzékelését. De fenyegető adatokért nem is kell a tenger mélyére néznünk: a nagyvárosokban élő énekesmadarak sokkal hangosabban énekelnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, így próbálják ugyanis felvenni a tempót az egyre hangosabb környezettel. Legalábbis amíg bírják szuflával.
