Boldog család
Egyedül utazni tiniként? De hogyan?
A tinikorom egyik fontos mérföldövének éreztem azt a pillanatot, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy elég idős vagyok már ahhoz, hogy egyedül utazzak külföldre. Nagyon akartam végre csak én felelni magamért, kipróbálni magam egy ilyen helyzetben, hogy bizonyítsam; meg tudom oldani. Élesben meghozni döntéseket, csak magam kontrollálni a napjaimat, mindezt úgy hogy közben megismerem a világot és élményeket gyűjtök, hosszú ideje vonzott.
Barátokkal
Hasonló korú barátokkal együtt utazni elképesztően tanulságos. Noha eddig is volt sejtésem a dologról, kinyitotta a szememet a csoportdinamikánkra, és arra, hogy nekem mi ebben az ideális szerep. Ezeknek köszönhetem azt is, hogy a konfliktuskezelési készségem nagyot fejlődött. A legfontosabb viszont minden alkalommal az volt, hogy megtaláltam azt a társaságot, akik között tudom és érzem, hogy vigyázunk egymásra, nem visszük bele egymást rossz döntésekbe.
Digitális „lifeline”
A folyamatos online jelenlét, egy korábban ismeretlen biztonsági hálót nyújt. Az egyik legnagyobb segítséget a valós idejű helyzetmegosztás adta, amelynek köszönhetően könnyen megtaláltuk egymást az ismeretlen nagyvárosokban.
Itt fontos megemlíteni a nyaralás közbeni szülőkkel való kapcsolattartást. Amikor nálunk erre először került sor nem egy problémába ütköztünk. Az újonnan tapasztalt és a sok új tapasztalat többször is vezetett ahhoz, hogy megfeledkeztem az otthoni életemről, így az előre megbeszélt három óránkénti életjel adás nem az elképzeltek szerint valósult meg. Sok idő és beszélgetés után jutottunk el a pontra, mikor hogy a szüleimnek miért ennyire fontos ez, és bennük mi játszódik le. Illetve ők megértették, hogy felnőttemé, s mikor jól érzem magam és folyamatosan érnek az impulzusok, nem épp ők járnak az eszemben. Mostanra sikerült egy olyan ahol mindenki nyugodt, és én se érzem tehernek a kapcsolattartást. Így, hogy anyáék előre tudják, hogy nem leszek elérhető, csak (a rengeteg fotó mellett). Ennek mentén a hasonló cipőben járó tiniknek és szüleiknek is csak azt a jó tanácsot tudom adni: beszélgessetek és értsétek meg egymást!
