Boldog család
Élni hagyni, igen, karácsonykor is
A Telekom új karácsonyi kampánya szerint: "Hazaérni csak oda lehet, ahol megértenek"
Elvárások és szabadság paradoxonja? A kulcs az empátia és egymás mélyebb megértése.
A világ tele van Feri bácsikkal és Zsófi nénikkel. Szerencsétlen srác is elment karácsonyozni, aztán még fel se akasztotta a kabátját, már nyomasztják is az elvárásaikkal. Gimnazistaként maximálisan együttéreztem volna vele.
Amitől viszont apaként mégsem tudok teljesen elvonatkoztatni, hogy a Telekom karácsonyi kampányának filmjében mintha mindenkit a legjobb szándék vezérelne. Feri bácsi sok évtizeddel a háta mögött úgy látja, hogy a boldogság egyetlen kulcsa a diploma, valószínűleg nem szekálni akarja a kölyköt, csak aggódik érte. Zsófi néni legszebb emlékei a nagy szerelméhez kötődnek, ezért őszintén hisz abban, hogy a fiatalember húszas éveit bearanyozhatná, ha végre összejönne valakivel a Tinderről.
Ítélkezhetünk felettük, de ha magunkba nézünk, vajon szülőként mi mindig bölcsebbek vagyunk? Hiszen mi is a tapasztalataink szerint nevelgetjük, terelgetjük a gyereket. Jó, mondjuk, tényleg nem a karácsonyfa mellett kellene megmenteni önmagától.Az elvárásokkal és a szabadsággal kapcsolatban a legizgalmasabb paradoxon, hogy mi elvárhatjuk-e, hogy a másik ne várjon el tőlünk semmit. Hol a határ? Mi van akkor, ha Feri bácsi azért reklamál a diplomáért, mert mondjuk, a fiú apja már a gatyáját is ráköltötte a tandíjra, a fiú pedig hat éve bukdácsol és folyton halogatja a szakdolgozatot?
