„És a mi emlékeinkről ki dönt majd?”

Online angyalok

Jelenleg harmincmilliónál több halott ember profilja kering a Facebookon. „A miénk az első generáció, amelynek ezzel a jelenséggel meg kell küzdenie. Az internet egyfajta digitális mennyország, ahol az elhunytak online angyalokként velünk maradhatnak. A testünk meghal, de a virtuális személyiségünk túlél minket ‒ írja egy másik könyv szerzője, Angela Crocker. ‒ És nemcsak a közösségi médiában, gondolj a különböző előfizetéseidre, a Netflixre, az Amazonra, a fizetős applikációkra, a játékokra és a vírusirtóra. Ha a családunk ezekről nem tud, a gyász idején többezres számlákkal lephetjük meg őket a túlvilágról.”

Angela Crocker szerint érdemes rendszeresen kitakarítanunk a böngészési előzményeket, ahogy bölcsebb még életünkben megszabadulnunk a kellemetlen fotóktól és szövegektől is. „A legtöbbünknek lehetnek kínos nyomai a kibertér homályos zugaiban, digitális csontvázak a digitális szekrényben. Sokan elintézik annyival, hogy ha már nem lesznek, nekik úgyis mindegy, mások mit bányásznak elő róluk. De gondolj a szeretteidre, és kíméld meg őket az értelmetlen sebektől ‒ folytatja. ‒ Az egyik barátom például komoly harcokat vív a fiával, és gyakran kér tanácsokat üzenetben, vagy egyszerűen elpanaszolja a keserűségét. Ha a fia gyász közben olvasná ezeket, nagyon megviselné.”

230 jelszó

Amikor a Facebook elindult, ha valaki meghalt, automatikusan törölték a fiókját. Csak a 2007-es virginiai egyetemi lövöldözés után, a diákok nyomására vezették be azt, hogy az elhunyt profilját emlékoldallá lehet alakítani. Azt, hogy a fiókunkkal mi történjen majd, a beállításoknál mi is kiválaszthatjuk előre, és megadhatunk olyan „hagyatéki kapcsolattartót”, aki a halálunk után lementheti a tartalmainkat, gondozhatja és törölheti az oldalt. Ilyen kontaktot a Google szolgáltatásaihoz is megjelölhetünk. Megadhatjuk, mennyi idő után tekintsék a fiókunkat inaktívnak, és ha addig nem lépünk be, a megbízott személyt automatikusan értesítik.
De ez még csak két felület, miközben egyes becslések szerint egyszerre több mint 230 platformon vagyunk regisztrálva, és ez a szám folyamatosan nő. Ezért a szakértők arra biztatnak minket, hogy szánjuk rá az időt, és rendszerezzük a különböző jelszavainkat, ha történne velünk valami, megkönnyítsük a többiek dolgát. Ehhez egyébként már profi szolgáltatók is kínálnak felületet, ilyen például az Everplan.

Hirdetés a gyászolóknak

„A digitális korban egyre több személyes adatot termelünk, amelyeknek a jogi sorsa rendezetlen. Az adatvédelem szempontjából veszélyt jelenthet, ha az adatkezelők a halála után az elhunyt adatait és kapcsolatait gazdasági érdekből felhasználják. Ilyen például, amikor a gyászolóknak célzott hirdetéseket helyeznek el ‒ mutat rá Dr. Schubauer Petra, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Jog Tanszékének adjunktusa. ‒ Bár a jog a védelem lehetőségét megteremti, a gyakorlatban a felhasználók nem elég tudatosak, nem használják ki ezeket. Ha az egyes szolgáltatók lehetőséget adnak rá, érdemes hagyatéki kapcsolattartót megjelölni, vagy például külön nyilatkozattal is felhatalmazhatunk valakit, hogy kezelje a digitális hagyatékunkat.” Ha az elhunyt személy nem rendelkezett az adatairól, és nem árulta el a jelszavát senkinek, akkor az örökösök a fiókjait töröltethetik, az adatainak a további feldolgozása ellen tiltakozhatnak is, de a levelezéseibe nem olvashatnak bele, mert az már sértené a levéltitokhoz való jogot.

Ne bízzuk egy idegenre!

A Vágott verzió című sci-fiben létezik olyan implantátum, ami az emberi élet minden mozzanatát rögzíti. Robin Williams egy vágót alakít benne, akinek az a feladata, hogy a beültetett chip által összegyűjtött felvételekből emlékfilmet rakjon össze, amit az illető halála után a rokonok és a barátok megőrizhetnek. „A vágó dönti el, mit mutat meg és mit hagy ki az anyagból. Hogyan emlékezhetünk másokra jól? Mi a helyes, ha valaki például erőszakos volt, mellette viszont jótékonykodott is? Melyek azok a pillanatok, amelyek igazán meghatároznak minket? ‒ elmélkedik a film kapcsán Rikard Steiber. ‒ És a mi emlékeinkről ki dönt majd? Miért bíznánk őket idegenekre, vagy azokra a nagyvállalatokra, amelyek az adatainkat tárolják? A választás szabadsága a lényeg, hogy kié a döntés joga most, és kié, miután meghalunk. Most még a tiéd. Használd jól.”