Így kérdezd a tiniket: karácsonyi (vacsora) kiadás
cikk
Boldog család
Így kérdezd a tiniket: karácsonyi (vacsora) kiadás
4 kérdés, amit ne tegyél fel, és 3, amit igen egy tininek!
Kerüljük a bántó, elvárásokkal teli, tolakodó kérdéseket! Inkább olyanokat tegyünk fel, amelyek nem túl intimek, mégis valóban a kérdezett személyről szólnak.
A csodálatos illatok, csillogó fények és régen látott arcok: többek közt ezek teszik olyan varázslatossá a karácsonyt. Ugyanakkor egyre többekben felülírja az ünnep szépségét az a kínos mosolygás, a csend, majd a zavartság, amellyel válaszolni próbálunk a világ legkiállhatatlanabb kérdéseire. Miközben persze az egész család ránk figyel. A minőségi idő, különösen ebben az időszakban nagyon fontos, de csupán úgy tudunk jól együtt lenni, ha figyelünk egymásra. Ezért összegyűjtöttem pár kérdést, aminek elkerülésével a teljes család stresszes karácsonyi vacsoráját szebbé tehetjük.
Mi leszel, ha nagy leszel?
Ugyan már, ez egy klasszikus, mindenki számtalanszor hallotta. Tudja bárki is a választ? Talán, de akkor is, ha tudnék válaszolni nagyon aprónak érezném magam, hisz oly távoli egy tizenévesnek, nekem, ráadásul ki tudja, hogy a többi rokon mennyire támogatja az elképzeléseimet.
Mi van a lányokkal/fiúkkal?
Nem hiszem, hogy az határozna meg, hogy mennyire sikeres vagy éppen sikertelen a szerelmi életem, nem szeretném, ha ez lenne a legérdekesebb dolog velem kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy a család előtt beszélni számomra különleges emberekről sokszor nagyon zavarba ejtő és túl intim tud lenni. Szerelmesnek lenni csodás dolog, és ezt szeretném megtartani magamnak.
Milyen jegyeid vannak a suliban? Hogy megy a tanulás?
Nem számít, hogy jó vagy rossz tanuló, ha nem felel meg az elvárásoknak akkor azért, ha igen, akkor azért stresszeli szét magát a gyerek. Mindenkinek szüksége van egy mély levegőre, hogy annyira el tudjon szakadni az iskolai dolgoktól, amennyire csak lehet. Nem szeretném mindenki előtt hangoztatni se azt, hogy jajj én milyen szuper vagyok és azt se, hogy nehézségeim vannak. Hagyjátok meg ezt a 2 hetet nekem a pihenésre!
Jujj de vékony vagy, eszel rendesen?/Ó kincsem, meghíztál, jól látom?
Stop! Remélem közel mindenki nevében beszélhetek: nem kérünk semmilyen kommentet a testünkre, pozitívat se, jószándékút se! Ami a testemmel történik kizárólag az én ügyem. Nagyon sok korombeli küzd azzal, hogy úgy érzi ez határozza meg őket, semmi szükség ezt kiemelni, erősíteni. Egy 2018-as adat szerint a 13-18 éves korosztály minimum 3%-át érinti a testképzavar (kb. 1 260 000 ember). Mások megjelenéséről szóló bármilyen megjegyzést hangosan ki nem mondani nem nagy erőfeszítés, de nagyon sokat jelent. A nagypapának se kell tudnia, hogy felcsúszott pár kiló hasra.
Teljesen érthető, hogy kapcsolódni szeretnénk ilyenkor az asztalnál ülő tinikhez is, de mindig lesz olyan gyerek aki egyszerűen nem akar beszélni, és nem is fog. De a megfelelő kommunikációra odafigyelve, és a jó kérdéseket feltéve talán komfortosabb teret tudunk biztosítani nekik, hogy mégis kicsit többet tudjunk meg róluk.
Ezért összegyűjtöttem pár kérdést, aminek a kimenetele jóval sikeresebb lehet!
Melyik a kedvenc tantárgyad, milyenek a tanárok?
A kérdés szépsége a személyre szabhatóságában rejlik. El tudom dönteni, mit és mennyit szeretnék megosztani, könnyen terelhető, és mindegy milyen választ is adok rá annyira nem megosztó. Bónusz, hogy nem helyez hangsúlyt a teljesítményemre, helyette tényleg rólam szól.
Mi érdekel mostanában?/Mivel töltesz szívesen időt?
Ismét, könnyű kibújni alóla és lehetőséget nyújt a komfortzónámon belül maradásra. Ha valamiért éppen nagyon lelkesedem, én például nagyon szívesen megosztom.
Van valamilyen terved a szünetre? Tervezel valamilyen programot?
Nagyon sokat mond egy emberről, hogy mivel szereti tölteni a szabadidejét. Ha látszólag szívesen válaszol az illető, még ad lehetőséget megfelelő kérdéseket feltenni.
A tiniknek nagyon sok megosztani valójuk van, és ha úgy érzik, ezt érvényesítik is. A belga Danny Sluyts nyomozó egy előadásán hallottam az audiovizuális kihallgatásról, és furcsa módon rögtön a családi beszélgetések jutottak eszembe. Ennek a technikának a kulcsmozzanata, hogy a kihallgatandó gyerekeknek egy kérdést sem tesznek fel, helyette teret biztosítanak, hogy meséljenek, és ezáltal minden információhoz hozzájutnak. Szívből tudom javasolni, hogy mindenki próbáljon biztonságos teret biztosítani a gyermekének, ahol a saját preferenciái szerint tud érvényesülni. Ha szeretne, beszélni fog. És, ha megteszi, hallgassuk is meg!
Ha tetszett ez a cikkünk, kérlek olvasd el ezeket is:
Egy mindennapi tinilány, aki próbál egyensúlyozni az értelmi és érzelmi élet közt, kisebb nagyobb sikerrel. Nagy meggyőződéssel vallom, hogy egy csésze kávé és pár jól megírott szó közel mindent rendbe hoz.
