Tudd meg, hogyan kapcsolódhatsz a kamaszodhoz - tippek egy játékfejlesztő apától

A kamaszban komoly hormonális változások történnek, aminek következtében mindennél fontosabb számukra, hogy mit gondolnak róluk mások, érzékenyebbek a megszokottnál, adott esetben sértődékenyebbek is, a kognitív terhelhetőségük pedig hol jobb, hol rosszabb. 

Ebben az érzelmi hullámvasútban próbálunk kapcsolódni velük, akár úgy, hogy elővesszük a korábbi évek kedvenc társasait, de a próbálkozás, talán érthető módon sokszor kudarcba fullad. Az, hogy a kamaszok idővel egyre kevesebbet társasoznak, nem újdonság. „A tinik közös jellemzője generációtól függetlenül – mondja Attila -, hogy próbálnak leszakadni a szüleikről. A társasozás ciki, hiszen az valami olyan, amit otthon anyával, apával, kistesóval csináltak eddig.” Az egyszerűbb játékok unalmasak, a hosszú tanulási görbéjűek pedig elveszik a kedvüket. Amíg a videójátékok saját avatárral, gyors feedbackkel dolgoznak, egy hagyományos társasjáték kifejezetten lassú. Az Egyesült Királyság médiahatóságának tavaly végzett kutatásából kiderül, hogy a 13–17 évesek 95%-ának elsődleges szabadidős tevékenysége a mobilozás, és csak a megkérdezettek 8%-a nyilatkozott ugyanígy a társasjátékokról. A digitális játék könnyen tanulható, azonnali sikerélményt ad, nincs akkora kudarcélmény és a kamaszok megteremthetik a saját identitásukat (avatar, rang, skin, közösség).

Kinek való a társas?

Még mielőtt levonnánk azt az egyetemes következtetést, hogy kamaszkorban már nem szívesen társasoznak a gyerekek, jobb a trendek mélyére nézni. A társasjáték-iparban mindig is két fontos fókusz volt a „családi” és a „haladó” kategória, amelyek már jelenleg is lefedik a 10–18 éves korosztályt. „A legtöbb beszélgetős játék már fiatalabb korban megszólítja a gyermekeket, míg az összetett játékokat épp kamaszkorra lövik be. Tehát az ipar eddig is úgy kezelte a kamaszokat, mint akik abban a korban vannak, hogy átléphetnek a társasok következő szintjére, az összetettebb családi, majd haladó játékokra” - jegyzi meg Attila. A piackutatás sem azt mutatja, hogy kevesebb játék készülne ennek a korosztálynak: Toy Association Trend Report 2024 szerint a „kidult games” (teens + young adults) egyre növekvő szegmens. Egy globális tanácsadó cég, a Circana – amely a fogyasztói magatartás elemzésével foglalkozik - jelentése szerint a társasjáték-eladásokban a party játékok és quick games, azaz gyors, pörgős játékok kategóriája növekszik leginkább, pont a 13–25 éveseknek köszönhetően. Ha az endorfinlöketre váró fiatalok online jelenétét és a digitális térben tett aktivitásaikat nézzük, talán nem is meglepő. De mennyire lehet átvezetni őket a komolyabb, összetettebb, hosszabb játékokra? „A fiatalok ebben a korban lépnének át a következő, haladó szintre. 

Tehát teszteljünk, szerencsére egyre több olyan kávézó, közösségi hely van, ahol ki lehet próbálni egy-egy játékot, így nem kell súlyos pénzeket ölni egy-egy olyan darabba, ami végül nem válik be.

A probléma nem a kínálat, hanem a motiváció

A kamaszok tehát egyáltalán nem a társasjátékot utasítják el, hanem azokat a helyzeteket, ahol a szülőkkel kell játszani, esetleg lassú a tempó, bonyolult a tanulási görbe, nincs benne humor, önkifejezés, közösségi élmény. „A beszélgetős játék jó választás, hiszen segít megérteni mindazt, ami körülöttük és bennük zajlik. Ha pedig a komplexebb játékokra gondolunk, akkor azért érdemes próbálkozni velük, mert saját szabályai vannak a játéknak, amiket mindenkinek ugyanúgy be kell tartani, és így a kamasz egy szintre kerül a szüleivel. Fontos, hogy játék közben lehessen nevetni, beszélgetni, és a kudarc se legyen jelentős, ezért is jó választás egy gyorsan újra előkészíthető játék.”

Ezeket a társasokat ajánljuk

Generációkat átívelő játéknak kiváló választás lehet az OK Boomer. A játék vicces-nosztalgikus kérdéseken keresztül összehozza a különböző korú játékosokat. A Csordaszellem-ben szintén egyfajta játékos egymásra hangolódás van jelen, miközben mindenki próbálja eltalálni, hogy a kérdésekre a többség milyen választ adna.

Az ügyességi játékok azért lehetnek jók, mert eltörlik a különbséget a játékosok között. A Klusterben vagy a Klaskban csak az számít, hogy milyen ügyes, és milyen szemfüles vagy (hasonlóan ahogy egy memóriajátékban épp a legkisebbek tudnak a legprofibbak lenni). Ez adhat egyfajta önbizalmat és sikerélményt a kamasznak, hiszen a győzelme csak azon múlik, hogy abban a pillanatban, játék közben hogyan teljesít.

A partijátékok lehetővé teszik, hogy szinte kötöttségek nélkül érezzék jól magukat. A Muffin Time vicces és pörgős, és szabály is alig van benne, a legfőbb cél pedig nem annyira a győzelem, hanem a másikkal való játékos kitolás – ezt nagyon élvezik a fiatalok. De azt is, ha a játékszabály kicsit ellentmond a mindennapi normáknak, mert például szabad blöffölni és füllenteni, mint a Nottingham bírájában, A rettegés éjszakájában vagy a Kaméleonban.

Vannak játékok, amik úgy működnek, mintha a videójátékok világából érkeztek volna. A Tag Team az úgynevezett auto-battlerek önvezérelt stílusát jeleníti meg társasként, míg az Unmatched játékcsaládban Drakula, Nikola Tesla, Artúr király vagy William Shakespeare bőrébe bújva vívhatnak legendás csatákat egymással.

Ha pedig licencelt játékokra gondolunk, azok között a Dűne: Impérium stratégiai élményt nyújt, a Marvel: Unitedban szuperhősökként, egymással összefogva küzdhetnek meg a főgonosszal, a The Witcher: A végzet útjában pedig a Vaják méltán híres univerzumában kalandozhatnak. Ha valamiért rajong a kamasz, jó eséllyel van már társasjáték is hozzá.

Legyünk nyitottak. A közösen kipróbált új játékokból születnek a legjobb családi pillanatok, azok a spontán nevetések, amikre évekkel később is emlékezni fogtok. És ne feledjük: tanulni sosem késő, pláne nem egymástól. A játékok világa pont attól izgalmas, hogy folyamatosan változik, és a legjobb, hogy ebben a változásban együtt haladhatunk a gyerekeinkkel. Időről… időre.

Szerző: Mantz László