Boldog család
Vajon csak lassabban érő típus a gyerekem, vagy tényleg érdemes segítséget kérnem?
Amikor szülőként először szembesülünk azzal, hogy gyermekünk fejlődése valamilyen módon eltér az átlagostól – legyen szó a beszéd-, mozgás- vagy viselkedésfejlődésről –, könnyen eluralkodhat rajtunk a kétségbeesés. A bizonytalanság és a szorongás természetes reakciók ilyen helyzetben, de fontos tudni: nem vagyunk egyedül, és nem kell tétlenül várnunk.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2024/2025-ös tanévben 112 007 gyermek rendelkezett sajátos nevelési igény (SNI) státusszal óvodában, általános és középiskolában, ami mintegy 4 600 fővel több, mint az előző évben. Az általános iskolások körében az érintettek aránya 9,2%, az elsősök között pedig meghaladja a 11%-ot; a fiúk körében 12%, a lányoknál 6,3%. Ez jól mutatja, hogy a fejlődési eltérés nem ritkaság, hanem sok család mindennapi tapasztalata.
Gyakori kérdések, amiket pszichológusként hallok
Pszichológusként a KidSpirit Fejlesztő Központban nap mint nap találkozom szülőkkel, akik hasonló dilemmákkal érkeznek:
- „Néha azt érzem, túl beszédes és mozgékony a kisfiam. Lehet, hogy ADHD-s, vagy egyszerűen csak ilyen alkat?”
- „Az óvónők szerint külön utakon jár a kislányunk, de otthon semmi gond nincs vele. Ki kellene ezt vizsgáltatni, vagy majd kinövi?”
